Cím nélküli bejegyzés...

Tényleg megint eltűntünk egy kicsit, de csak azért mert nincs különösebb esemény... Dolgozunk, dolgozunk, és dolgozunk. Aztán néha eljárunk kicsit bulizni is, akkor persze alszunk délig. De jó, mert hétközben már éjfél körül itthon vagyunk, aztán elmehetünk szórakozni, mert aludhatunk sokáig, csak délután megyünk dolgozni. A főnökömmel már jobban vagyok, múltkor már többször is megdicsért, hogy most már jobban csinálom a dolgokat, meg nagyon tetszik neki, ahogy az emberekkel bánok. Ja, és ami a legjobban tetszett, hogy azt mondta, hogy jobban csinálom a Mojito koktélt, mint a "miszter tökéletes" kisfőnök, aki egyébként 10 éve pincérkedik. :D Ja, és még egy hír, megismerkedtünk egy erdélyi magyar lánnyal, aki szintén pincér, már 10 éve itt van Spanyolországban, az egyik közeli faluban lakik. Meg Nándi rábukkant egy magyar srácra is, de vele még nem találkoztunk. Úgyhogy összeszedjük a magyarokat lassacskán... ;)

„Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv. Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket. Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.” Példabeszédek könyve 16; 1-3

Születésnap

Hétfőn születésnapi bulit tartottunk, meghívtuk pár barátunkat. Nándi sajnos dolgozott, úgyhogy a szobatársunkkal ketten tartottunk a frontot. Főztem marhapörköltet, sütöttem hozzá sós kiflit, desszertként gyümölcssalátát ettünk, meg epertortát akartam csinálni. Találtam is egy jó receptet a mindmegette.hu csodaoldalon (mindenkinek ajánlom ;D ). Epertorta túrókrémmel. Vettem is hozzá túrót (nagy örömömre pár napja

bukkantam rá az egyik bevásárlóközpontban - az élet apró örömei), csak az volt a bökkenő, hogy az otthoni túró sokkal keményebb, ez elég híg volt, és a krém folyós maradt. Ekkor kitaláltam, hogy teszek bele zselatint. Meg is főztem dupla adagot tettem a tejbe, szép sűrű lett, nagyon megörültem, beleöntöttem a hideg túrókrémbe, és a zselatin ahogy esett úgy puffant (szó szerint) megkeményedett úgy önmagában a túrókrém közepébe (tapasztalt háziasszonyok, most nem illik kinevetni... :) ) Saját hibájából tanul az ember, hát én is.... a tortámnak lőttek. Ez volt körülbelül háromnegyed kilenckor, és negyed kilencre vártam a vendégeket, még jó hogy jó spanyol módjára, nem érkeztek időben. Szóval becsődölt az est fénypontja, a szülinapi torta. Szerencsére Arantxának volt itthon tejszínhabja, azt gyorsan felvertük, és azzal kentük meg a piskótát, rá az epret. Így is ízlet mindenkinek, de szegény elég csárén

nézett ki. Aztán másnap megfőztem a túrókrémet, és mivel volt benne tojás, megkeményedett, sütöttem még egy adag piskótát, volt még eper is itthon, úgyhogy egy nappal később, de megcsináltam a szülinapi tortát. :) Az is ízlett mindenkinek. A képen a javított változatot láthatjátok. Kaptam a barátnőimtől egy csodaszép szoknyát, az van rajtam a fényképen, meg egy nyakláncot fülbevalóval.

A munkahelyen is vannak fejlemények, tegnap megkaptam az egyenruhát, meg az első fizetésemet is. :) Jó érzés... :) Töltöttem fel képeket az egyenruháról. Tiszta feketében vagyok, színes köténnyel. Egyik narancssárga, másik citromsárga. Ja, és most már a főnökkel is egész jóban vagyok, meg a kisfőnökkel is. :) Úgyhogy most már jobb kedvvel járok dolgozni. ;)