Nyelvében él a nemzet....

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem ennek a mondatnak a jelentését régebben elég nehéz volt megemészteni, aztán lassacskán elkezdett letisztulni, de azt hiszem mióta itt vagyunk kezdem megérteni... Régóta figyelgetem (és elvileg tanulgatom is :) ) a spanyol nyelv felépítését, van amit eléd raknak a könyvek, de persze vannak olyan jelenségek is, aminek a felépítésére neked kell rájönni, szétboncolni, hogy aztán könnyebben megértsd, és megtanuld a használatát. És persze mióta kijöttünk ezekhez a megfigyelgetésekhez társult aztán a nép, aki a spanyol nyelvet őrzi, beszéli... elkezdtük őket megismerni, mik a szokásaik, hogyan reagálnak egyes dolgokra, milyen az életfelfogásuk, hogyan élnek.... Az első legfeltűnőbb és egyben legzavaróbb jelenség itt az volt, hogy az utcán egyszerűen nem tudnak közlekedni, nem tisztelik a másikat. Ha két ember megy a járdán, fél km/óra sebességgel, elfoglalják az egész járdát, és csak úgy tudod őket kikerülni, ha rájukszólsz vagy lemész az útra. Ha négy fős a társaság, akkor mind a négyen egymás mellett mennek. Nem ám úgy mint otthon, hogy az utca jobb oldalán te mész, a bal oldalán meg a szembe jövő emberek. Na az meg a másik, ha az ember mögött mész, rendben, nem lát, nem megy arrébb, de hogy a szembe jövő ember, ha rajta múlik, úgy lök fel ahogy nem szégyell, az már kicsit a személyes zóna megsértése. :) Itt egyszerűen nem ismerik a jobb kész szabályt. Nem egyszer volt már úgy, hogy meg kellett állnom, megvártam, hogy most vajon fellöknek-e vagy észreveszik hogy ott vagyok.... Elmesélek nektek két hasonló esetet. Télen sétáltunk az utcán, és egy család jött velünk szembe hógolyózva. Igen csak vigyázni kellett, hogy ne dobjanak meg, mi álltunk félre, a szülők nem igen szóltak rá a gyerekekre. Januárban, mikor otthon voltunk, sétáltam Pesten, előttem ment pár fiatal hógolyózva, mögöttük jöttem, mikor észrevettek, félreálltak és elengedtek. A bár is nagyon érdekes munkahely ilyen megfigyelések szempontjából. :) Vannak olyan családok, akik sokszor késő estig, akár éjjel egyig is ott iszogatnak a bárban, de ne úgy képzeljétek el, mint otthon a részeges embereket, akik állandóan a kocsmában vannak, hanem ők elég gazdag elegáns családok, és a 3-5 éves kisgyerekek meg ott alszanak a heverőn. Ja, a másik ami minden nap megdöbbent, hogy bejön anyuka meg apuka a gyerekekkel, ők megisszák a maguk söröcskéjét, meg esznek valamit (itt szokás az hogy az italhoz lehet venni kis falatkákat "pinchos"), szóval megeszik a kis falatkájukat, a gyerekeknek meg kérnek egy pohár csapvizet. A szívem szakad meg, vagy ha vesznek is valamit akkor egy üveg üdítőt és azt elosztják a gyerekek. És ez itt nem pénzkérdés.... Emlékszem nálunk a családban Anyáék sokszor nem is vettek maguknak semmit, csak hogy mi ehessünk egy-egy gombóc fagyit. És itt úgy kezelik a gyerekeket, mint valami rémes kisördögöket. Igaz nem is tudják őket megnevelni, de olyan a felfogásuk, hogy ha gyerek van a családban, onnantól kezdve megáll az élet, a család "megszűnik élni", mert ezektől a kis "ördögfajzatoktól" nem lehet csinálni semmit. Amúgy úgy kezelik őket, mintha valami kis űrélnyek lennének, valami másik faj. Ha egy magyar család elmegy egy étterembe ebédelni, meg egyáltalán egy családi ebéd nálunk úgy néz ki, hogy gyerekek, felnőttek nyugodtan ülnek az asztalnál, esznek, és ha mindenki befejezte az ebédet, akkor hagyhatjuk el az asztalt. Hát itt a gyerekek legfeljebb egy fogást tudnak kivárni (ha egyáltalán elhozzák a gyerekeket az étterembe), utána megy a rohangálás, külön játékokat kell nekik hozni, hogy kibírják míg a szülők megvacsoráznak. Ja, meg még ami most jutott eszembe, hogy itt az emberek nem várják meg egymást. Hihetetlen, bejön pár ember, hogy megigyanak valamit, odamegyek hozzájuk, hogy felvegyem a rendelést, és számtalanszor mondják azt, hogy még várjak mert a csapat másik fele még kint van az utcán. És amikor mennek ki az étteremből akkor se egyszerre, összevissza.... Hát nem tudom, nálunk azért még mindig él ez a csapatszellem, hogy "együtt", egy közösség vagyunk. :) És ez olyan jó. Ez itt már nagyon kihalófélben van. Még ha együtt is buliznak az emberek, nincsenek felelősséggel egymás iránt, olyan énközpontú itt minden, ami a bizonytalanság érzését kelti - legalábbis bennem. És egy kis nyevli kitérő (csak hogy legyen értelme a bejegyzésem címének :) ): például azt hogy "leejtettem a tollamat" a spanyol így fejezi ki: "se me ha caído el bolí", ami szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy leesett nekem a toll. Ha megfigyelitek a magyar mondatot, ott "én" vagyok a cselekvő, nem figyeltem oda, leejtettem a tollamat, én vagyok a hibás, mert nem fogtam meg rendesen. A spanyolban szó sincs erről, a toll volt a szerencsétlen, mert leesett. Most mondhatnátok azt, hogy mi is szoktuk mondani, hogy leesett a tollam. Ezt inkább akkor mondjuk, ha én nem játszottam közre abban, hogy a tollam leesett. A spanyoloknak csak ez az egy kifejezésük van, attól függetlenül, hogy én vagyok a hibás, vagy tőlem függetlenül esett le. Tehát ők egyik esetben sem "vállalnak felelősséget" a toll leeséséért. A másik, amire a múltkor figyeltem fel, aztán mindig megüti a fülemet, hogy nagyon sok esetben, ha azt akarják kifejezni, hogy megnéztek egy filmet, vagy elolvastak egy könyvet, hozzáteszik még azt is hogy magamnak. Micsoda önzőség, kihangsúlyozni azt, hogy elolvastam magamnak. Elolvastam magamnak egy Jókai regényt. Most már csak az enyém. Én birtoklom, még csak meg se osztom veled az élményt, nehogy jó legyen neked is. :) Remélem értitek.... ;)

Színváltás

Megint újítottam egy kicsit a naplón, új képet tettem fel rólunk, meg megváltoztattam a hátteret is, de ha lesz időm, még finomítok rajta.... Nálunk semmi újdonság nem történik, repülnek a napok villám gyorsan, máskor olyan lassan telik a nyár, egyik tábor, másik tábor, fellépések, nyaralás, de így hogy dolgozik az ember, kicsit egyforma minden, és már csak arra leszünk figyelmesek, hogy augusztus van, és már megkaptuk a harmadik fizetésünket is. :) Ez még inkább nyugodtsággal tölt el minket. :) Mivel Nándi nem írogat, hát megsúgom nektek (bár szerintem már mindenki tudja) :) hogy immáron harmadik hónapja kebapfutárkodik egy török étteremben. A motorozást nagyon élvezi, a tulajokat már annál kevésbé, de azért nem panaszkodik, összességében jól érzi magát. :) Az én munkahelyemen minden a régi, a hétvégén falunap lesz három nap, vagyis elvileg már ma este elkezdődik, úgyhogy nagy lesz a pörgés, az biztos.