Na túl vagyok az első munkanapjaimon... Hát bedobtak a mélyvízbe, az biztos, de túléltem. ;) Kedd óta jártam ki az étterembe takarítani, Monterrubio nevű faluba. Kb 7 km-re van Salamancától. Reggel letanítottam 9-től 2-ig az öt órámat, aztán négykor mentünk is, szerencsére jöttek értem kocsival. Este fél 10-10 körül értem haza minden nap, emellett még készülgettem az óráimra is. Mikor kedden megérkeztünk, nem gondoltam volna, hogy pénteken meg tudjuk nyitni az éttermet. Egy-két helyen még meszelni kellett, nem volt lerakva a padló és akkor még hol vagyunk attól, hogy berakjuk az italokat, és mindent praktikusan és célszerűen elrendezünk kiskanáltól a poharakon át stb. Hát csodák csodájára mégis megnyitottunk pénteken, ötre mentem dolgozni, és reggel fél hatra értem haza. 17 órát dolgoztam aznap... És úgy nyitottunk meg, hogy szinte semminek nem volt helye, akkora fejetlenség volt, hogy szörnyű... Na mindegy, túléltem... Hulla fáradtan értem haza, tegnap már jobb volt, ma meg még jobb, úgyhogy lassacskán belejövök. ;) A tanfolyamnak vége lesz csütörtökön, úgyhogy onnantól kezdve már nyugodtabb lesz minden. Kicsit nehéz, ha az embernek két munkahelye van egyszerre. Eddig hónapokig nem volt, most meg hirtelen kettő is. De azért jó, lassacskán kezdek belejönni a pincérkedésbe is. Már a főnök is mosolyog rám. ;) Tegnap az étteremben néptáncbemutató volt, és az egyik férfi itt nagy híresség, mert néptáncol, dobol és furulyázik egyszerre, és minden évben felmászik a katedrális legtetejére, és ott zenél. Vele is sikerült összeismerkedni, és mondtam neki, hogy én is néptáncolok, meg zenélek, erre felcsillant a szeme, és az volt az első kérdése, hogy szeretek-e lovagolni. Mondtam, hogy én egy kicsit félek, de a barátom nagyon szereti, hát el is hívta Nándit lovagolni. Szereztem Nándinak egy lovaspajtást. ;) Megbeszéltük vele, hogy majd zenélünk is valamit, meg összejövünk, számot is cseréltünk. A főnököm is ott volt, és hallotta mindezeket. Ő is megörült, hogy mi mindent csinálunk, és meg is beszéltük, hogy majd csinálunk magyar napokat, magyar kajával, meg táncolunk és zenélünk Nándival. Ma már kérdezte is tőlem, hogy mi lesz a menü, erre én felsoroltam négy-öt fogást, meg is lepődött, hogy már ki is gondoltam. ;) Szóval alakulnak a dolgok. És persze ehhez az is hozzájárul, hogy biztos fizetést kapok, most már nem kell azon gondolkodni, hogy mi lesz ha vége ennek az alkalmi munkának... ;) Holnap szabadnapos vagyok, pihenhetek egy kicsit végre. Most megyek felkészülök a holnapi órámra, aztán szundi. Reggel megyek tanítani. Üdv mindenkinek!
(Indíthatnánk egy versenyt, hogy ki a legszorgalmasabb naplóíró.... azt hiszem nyerésre állok ;) )
