Kezdünk visszatérni...

Sziasztok!

Kezdünk visszatérni a régi kerékvágásba, lassan már a blog folytatásába is belekezdünk. Nagyon sok jó képünk van, elkezdtem feltölteni őket. December 17 óta szinte minden napról van valami fénykép. Holnap folytatom a feltöltésüket, és igyekszem mihamarabb írni is... ;-) Addig is nézegessétek meg a képeinket...

Sziasztok!

Hazatérés...

Utolsó estém a villában!!!!!!!!! :):):):) Kiszavaztak...nem is, én lettem a győztes! :) Enyém a lóvé is. Hihi... :) Most már remélem gyakrabban fogunk írogatni. Azért elég megterhelő volt ez az egy hónap... Ma voltam a gyakorlati helyen is bemutatkozni, első látásra nagyon kellemes hely, kedvesek a munkatársak... Na de majd részletesen beszámolok mindenről.

Áldott ünnepeket mindenkinek!

Még élünk :)

Köszönjük a sok érdeklődést, biztatást. :) Ne aggódjatok, még élünk. :) Igaz mostanában "kicsit" elhanyagoltuk a blogot, de zajlik az élet itt spanyolhonban. Én az utolsó hetemet gyűröm a nénivel. Nem mondom, hogy könnyű volt, de lehetett volna sokkal rosszabb is. :) Igen aranyos velem, jókat beszélgetünk néha, múltkor is fél 1-kor feküdtünk le. Tanulni persze semmi időm, mert nincs egy perc nyugtom sem, még "ott" sem. Ha nem jelentem be, hová megyek, kiabál, hogy hol vagyok. :) Mielőtt beköltöztem volna, gondoltam, mivel már elég idős (88 éves), biztos fáradékonyabb, mint egy fiatal, és majd 9 körül már lefekszik, nekem meg lesz időm csinálni a dolgomat... hát persze. 11-nél hamarabb nem szabad lefeküdni, hátha telefonál valaki. :) Úgyhogy jól elszórakozok a mamával, már csak egy hét, és szabadság! :) 28-án kezdem a gyakorlatomat egy könyvtárban, ami gyerekprogramokat szervez. A csoport nagy része hasonló gyakorlati helyet kapott, és mindenki ki van akadva, hogy egész nap gyerekekkel kell játszogatni. A csoport nagy része pszichológus vagy szociális munkás, és szeretnének valami "komolyabbat", de én nagyon örülök neki, hogy ilyen helyre osztottak be. Remélem egy kis felüdülés lesz, és tényleg élvezni fogom. Közben persze majd készülök a záróvizsgámra. Nándi nagyon ügyes, szorgalmasan jár a tanfolyamokra, tanítgat, ja meg elkezdett utcazenélni. Kiállt dorombolni az utcára, és egész jól keresett vele. :) Úgyhogy kezd felfelé ívelni a karrierünk... :) :P Az első napon, mikor kiment zenélni, megállt előtte csodálkozva egy kirgíz leányzó... mikor Nándi abbahagyta a zenélést, kérdezte tőle, hogy honnan jött, mert Kirgizisztánban is tipikus népi hangszer a doromb. Aztán az lett a dologból, hogy telefonszámot cseréltek, és meghívtuk a lányt egy teára, múlt vasárnap meg nála ebédeltünk. És képzeljétek el, hogy nemzeti jelképük a jurta, mai napig abban házasodnak össze az emberek. Na de ezeket a dolgokat majd Nándi jobban kifejti. Ő most az En Vivoban van, ez egy keresztény klub, ma van a karácsonyi vacsora, meg az ajándékozás.
Na megyek, reggel 8-kor ébresztő.

A vizsgázóknak kitartást, akik meg már letudták erre az évre, jó pihenést!

Repülő radírgumi

Sziasztok!

Ahogy a Réka bejegyzésére írt megjegyzésemben is írtam, felpörögtek az események. Réka egész nap le van foglalva a nénivel, csak a tanfolyam idejére szabadul, de nekem is jöttek be még tanfolyamok. Múlt héten szerda este az esti nyelvtanfolyamom után beszélgettünk egy lengyel lánnyal, és egy Bangladesi sráccal, akik mondták, hogy ők délelőttönként is járnak nyelvórákra, szintén ingyenes, és szintén önkéntesek tartják, de egy másik egyesület. Ja, és a város túlsó végén van a házunktól. Bár mondjuk kicsit nyújtott lépésekkel 30 perc alatt oda lehet érni. Úgyhogy másnap, reggel már mentem is. Nagyon tetszett. Most akkor így állok: egyik nyelvtanfolyam hétfő-kedd-szerda-csütörtök délelőtt 10:30-11:30 között, másik nyelvtanfolyam hétfő-kedd-szerda 20:30-21:30 között, főző tanfolyam kedd-szerda 17:00-18:00 között, és szerda esténként pedig elkezdtem járni egy órára "angol teázásra". Ezt egy fiatalokból álló egyesület szervez, - ugyanazok, akik a keddi ingyen ebédet is - a célja pedig, hogy mivel a szervezők amerikaiak, meghívják a fiatal egyetemistákat egy teára, vagy kávéra, és közben angolul beszélgetnek, esetleg angol nyelvű filmeket néznek. Úgy gondoltam ezzel kicsit az angolt is kicsit gyakorlom. A múlt hét nagyon jó volt, kifogtunk egy amerikai srácot, akinek be nem áll a szája, egy órán keresztül beszélt hozzánk. Az első 10 percben egy szót se hallottunk ki. Borzasztóan beszélnek az amerikaiak, de aztán a végére javult egy kicsit a helyzet. ;-)

Csütörtök este megint moziba mentem. A spanyolórákat szervező szervezet szervezte... :D (Jól hangzik, csak azért nem javítottam ki), ezt a négy héten keresztül tartó filmvetítést, spanyol tanfolyamosoknak ingyen, melynek az utolsó két filmjére én is el tudtam menni. Mindegyik film valamilyen menekültekkel, különböző kultúrák találkozásával foglalkozott. Érdekes volt, és mindegyik végén az volt a tanulság, hogy az USA milyen piszokul bánik mindenkivel...

A pénteki angolóráim már jobban sikerültek mint a múlt héten, de még mindig sokkal jobbak is lehetnének... A nagyobbik csoport is enyhén szólva eleven, de náluk már úgy néz ki bevált ez a módszer, ahogy most felkészültem. A kicsik viszont borzasztóak voltak. Óra elején, ugyanúgy mint múlt héten, mintha egy kávézóba ülnének be, és elkezdik egymásnak dobálni a cukrokat. Még csak meg sem kínáltak! ;-) (vicc volt...) Aztán meg elkezdtek a papírokkal dobálózni. Egyikük engem célozgatott, és feltűnt neki, hogy mikor eltalált, nem kapott taslit, csak szigorúbban igyekeztem ránézni. Ezen felbátorodva a padtársa radírját csente el, és azzal dobott fejbe. A szigorú nézésemet már nem tudtam fokozni, úgyhogy úgy döntöttem kiküldöm a teremből. Miközben kézenfogva az ajtó felé sétáltunk, végigszaladt a fejemben a sok paragrafuss, mely az ilyen ártatlanul meghurcolt, szegény, jószándékú, tanulni akaró kisdiákokat védve tiltja a  sunyi, alattomos, rossz szándékú tanárnak a gyerekek kiküldését az óráról. Így csak leültettem a sarokba. A többiek kicsit sem szeppentek meg ezen. 3 másodperces hangerőcsökkenés után, ugyanúgy rákapcsoltak. Azon gondolkodtam, hogy a kiejtésemmel semmi gond nem lehet, úgysem hallják. ;-) Próbálkoztam mindennel. Vittem nekik egyszerű szöveget a héten ünnepelt amerikai hálaadás napjáról. Nem jött be. Akkor a keresztrejtvénnyel próbálkoztam, ahol az üres kockákba kellett volna beírni a megadott pár szót. Ezzel már az elején megakadtunk, írni egyikük sem akart, de annál több lyukas, összefirkált, füzet, és szépen megmunkált papírgalacsín lett a dologból. Aztán elővettem az ünnepről szóló 4 soros kis dalocskát, amire az órára utazva a buszon, kitaláltam mozgássorozatot is. Na ez volt az egyetlen, ami bejött náluk. Ezt mindenki próbálta megcsinálni, még a dalra is figyeltek, és próbálták utánozni a szavakat. Hát, szóval ezzel a csoporttal úgy néz ki nem lehet papírt és ceruzát igénylő feladatot csináltatni, mondókákat, dalokat, játékokat fogok keresni, ami talán leköti őket. Na de a másik csoporttal ahogy mondtam már jobban ment a dolog. Hasonló dolgokat csináltunk, náluk a rejtvény is bejött, lefoglalta őket, és szerintem tetszett is nekik. ;-) Apránként majd alakul ez is...

Jé! Ebben a megjegyzésemben, még nem is szidtam a spanyolokat. Higgyétek el ez nem azért van, mert nincs rá újabb okunk, csak mert már nem is szeretnék belegondolni... Jobb nem is foglalkozni vele... De azért nagyvonalakban csak leírom.

Az internet szolgáltató vállalta, hogy ha azt a csomagot választjuk amit választottunk, a telefonvonal díját is ő állja. Mivel a telefonvonal bekötésekor nem sikerült helyesen leírniuk Réka nevét, ezért a netes cég jelentkezett, hogy nem egyeznek az adatok, nem tudja a szerződést így elkészíteni, és addig még a telefonvonalat is fizetnünk kell. Közben a számlánkról már le is vonta a telefontársaság a vonal díját. Ja, de az adatok helyesbítésére kiküldött levelet pedig már vagy 10 napja visszaküldtük, és semmi változás. Holnap megyünk és az asztalra csapunk.

Emellett a neten rendelt mobiltelefonunk sem érkezett meg még mindig. Egy hete rendeltük. Sőt, a boltban a srác még csak utána sem akart nézni mi lehet a gond, azt mondta nem tud segíteni, az interneten rendeltük, ahhoz neki semmi köze, mintha más cég lenne. Igaz kicsit más a neve, mert a "PhoneHouse.es" holnapon rendeltük, ez a bolt pedig "PhoneHouse" néven működik. Ide már nem is megyünk asztalt ütni, már lassan fáj a kezünk...

Na mégegy hír. Októberben 60 euró volt a villanyszámlánk, novemberre most 120 lett. Ugyanolyan használat mellette, mert fűtést (ami villannyal működik) még nem kapcsoltunk. Ide ha a tulaj elhozza a számlát, majd akkor megyünk asztalra csapni, addig pihentetjük a kezünket! :D

De azét borzasztó, hogy az embernek nagyszájúnak, és hőbörgőnek kell lennie, hogy a pénzéért megkapja a szolgáltatást, vagy csak egyszerűen ne nézzék hülyének. Furcsán mennek itt a dolgok. Még az otthoninál is rosszabbul. Ezt nem gondoltam volna.

Na egy jó hír a végére! :) Ma befűtöttünk. :D Nem is gondoltam, hogy ez ekkora élményt is tud nyújtani. Az utóbbi 2-3 napban már eléggé hideg volt esténként, de mióta a dupla villanyszámlát megtudtuk, egyikünk sem merte kimondani, hogy kapcsoljuk be a fűtést. Aztán ma valahogy mégiscsak összejött. Úgy indult, hogy kipróbáljuk egy órára bekapcsoljuk, de végül nem volt szívünk lekapcsolni. Este úgyis olcsóbb... :)

Amúgy remélem nem gondoljátok azt a sok érdekes hír után, hogy rosszul érezzük magunkat. Mi jól megvagyunk. :D De nem semmi ahogy itt működik pár dolog, és ezt gondoltam megosztom veletek is, meg hát ez a blog a mi naplónk is, majd jókat nevetünk egyszer ha visszaolvassuk pár év múlva. ;-)

Ja, igen! Képek! Remélem észrevettétek mennyi új képet töltöttem fel? A képekhez is lehet megjegyzést fűzni, akinek van kedve! ;-) A fellépéseinkről készült képek közt van pár ami nagyon rossz minőségű. Ezeket azért hagytam csak fent, hátha táncos, vagy zenész ismerőseink közül kíváncsiak arra is miket táncoltunk. Ha az arcunk nem is, de a mozdulat azért még kivehető rajtuk ;-) Kellemes nézelődést!

Sziasztok!

Élet a Villában

Sziasztok!

Üdvözletemet küldöm a VV házból. Ez egy rendhagyó műsor, kicsit változtattak a játékszabályokon, és megengedték, hogy lopjunk a kamerák működéséhez szükséges vezeték nélküli internetből. :) Úgyhogy nincs okom panaszra, még internetem is van. A kamera nem vicc. Tényleg be van kamerázva a ház, hogy ha a néni egyedül van itthon, és valami történik, lássa a család, és akkor jönnek azonnal. A néni, akire vigyázok (azaz inkább ő vigyáz rám) 88 éves. Még nem jutott rá időnk, mert egész nap takarítunk, meg főzünk, de majd megkérem, hogy mesélje el Spanyolország történelmét. Hátha jól jön majd a záróvizsgán januárban. :) Ami a legkeményebb az egészben, hogy reggel nyolckor kelünk. Most hallom a felhördülést, hogy micsoda luxus, mi akkor már a suliban vagyunk, vagy dogozunk... Na jójó, de itt reggel nyolckor még sötét van!!! Kinézek az ablakon, és olyan mintha le sem feküdtem volna, ugyanazt a sötét kihalt utcát látom, mint éjjel egykor a blogírás közben. :) Na kb fél 10re megreggelizünk, elmosogatunk, jöhet a takarítás. Az a jó az egészben, hogy itt nem röhögnek ki, hogy milyen lassan eszem. :) Bőven van időm reggelizni. Közben elszórakoztat a néni. Lassan ismerem már az egész család történetét. A fia a disznóhúst kockákra vágva szereti, és képzeljétek, a hűtőben négyféle joghurt van, mert mást szeret a fia, a menye, az unokája, meg a bolíviai nő, akit helyettesítek. :) A legtöbb időnk azzal megy el, hogy helyére rakjuk a dolgokat. Külön kis edénybe gyűjti a hal sütésére használt olajat, külön edénybe a csirkesütéshez, külön edénybe a disznóhoz használt olajat... :) Amúgy aranyos nagyon. De jól tud főzni. Egyszerű kajákat eszünk, de finomak. Úgyhogy panaszra semmi okom, mert itt egyfolytában enni kell... Már előre félek, a tavaszi futástól! vacsorára pl paprikás halat eszek, paradicsomsalátával, ma húskrokettet sütöttünk hozzá. Ebédre is mindig van valami desszert, ma például a kedvenc dinnyémet ettük. :) Szóval reggeli után mosogatás, utána meg felsepregetek, mindenhol, letörlöm a székekről azt a rengeteg port, ami 24 óra alatt rászállt, majd a bejárati ajtót is szép gondosan. :) Aztán ha szerencsém van, akkor kapok egy fél órácska időt tanulásra (ma például egy percre nem álltunk meg :) ). Mindent vele kell csinálnom, nem hagyja, hogy egyedül csináljam, mert most még a tanulófázisban vagyok, és meg kell tanulnom a dolgokat. :) Úgyhogy amit én általában elintézek 10 perc alatt, az itt legalább fél óra. Szóval már minden csillog-villog, kb fél 11-11 körül elkezdhetjük csinálni az ebédet. Előző este mindig megbeszéljük, mit eszünk másnap ebédre, meg vacsorára. :) Kb. 2-3 órára el is készül, aztán megebédelünk, fél négy körül jön a fia enni, őt is ellátjuk kajával, aztán jöhet a mosogatás, és minden ebéd után fel kell söpörni a konyhát, és felmosni. Aztán mire ezzel végzünk, és ha van időm, felszaladok Nándihoz tanfolyam előtt 10 percre. Hát az nagy áldás, hogy fél perc sétára lakunk innen, úgyhogy minden a lehető legjobban alakul, de tényleg. Nándi mindig lekísér tanfolyamra :) addig tudunk beszélgetni, de tegnap például fel is jött a spanyol tanfolyama után. Nagyon belopta magát a néni szívébe, mindig kérdezgeti, hogy van, mit csinálhat nélkülem, hogy boldogul. Képzeljétek el, még arra is gondolt múltkor, hogy ki tudnak-e vasalni a fiúk, meg hogy ki főz most nekik ebédet, hogy én nem vagyok... Mondta, hogy becsüljem meg, mert igen jó fiú, csak azt sajnálja, hogy nem tud még spanyolul, és nem tud vele beszélgetni. Úgyhogy ha itt van Nándi, mindig ráparancsol, hogy "Meg kell tanulnod spanyolul!" :) Ott tartottam, hogy tanfolyam, na az a négy óra jól jön, kicsit kikapcsol, bár addigra úgy elfáradok, hogy ha nem szuperérdekes az óra, nagyon küzdök az álommal.... De ma nagyon jó volt, a kedvenc tanárnőm tartotta az órát. Tegnap meg egy egyesületet voltunk megnézni, hogy működik, mi a feladatuk stb, nagyon érdekes volt megtapasztalni a "valóságot", így egyre közelebb kerülünk ahhoz, amit majd valójában csinálni fogunk. Jövő héten ha minden igaz, kiderül, hogy hová megyünk gyakorlatra. Kíváncsi vagyok, hová osztanak be minket. Szívesen mennék gyerekekhez. Hétfőn nem voltam órán, de a többiek egy gyerekekkel foglalkozó szervezetnél voltak. És képzeljétek el, azt mesélték, hogy nagyrészt cigányok és románok voltak az intézetben. Annyi román van itt, hogy Zamorába (egy közeli város, tudjátok, ahol fellépni is voltunk) román tolmácsot keresnek. Megfordult a fejemben, hogy írok nekik, hogy bocsi, de magyar tolmácsra nincs szükség véletlenül. :) Aztán a tanfolyam után jövök vissza, készítjük a vacsorát, eszünk, aztán mosogatás, ez is kb másfél-két óra... De amúgy nagyon aranyos, olyan mintha az unokája lennék. Mindig mondja, hogy ez a tányér már régi, csúnya neki jó lesz ez is. A halnak a finomabb részét kapom én, amibe nincs szálka, ő eszi a szálkásat, habár nem lát rendesen meg nem is hall jól. De nagyon tisztán gondolkodik, el lehet vele beszélgetni. Már kétszer is abból a kolbászból kaptam enni, amit a vendégeknek tartogat, hogy legyen mivel megkínálni őket. Vett nekem ágyneműhuzatot, törülközőt, én bontottam ki a csomagolásból. A ház legjobb szobájában vagyok, hatalmas ablakkal, egész nap besüt a nap, szép kilátás a városra, a hatodikon lakunk, úgyhogy minden jó. Ja, és így rezsiköltségem sincs, ennivalóra sem költök, úgyhogy még ez is hozzájön a fizetéshez. :) Az egyetlen rossz, hogy mindent olyan lassan csinálunk, hogy néha a tétlenséghez türelem kell. Mert inkább hagyná hogy egyedül csináljam, aztán egy-kettő megcsinálom (hála Istennek, takarítani egyedül szoktam), de a többi munkát együtt csináljuk. Na de mindegy, végülis ezért vagyok itt, valami próbatételnek mindig lennie kell. :) Mire vége lesz a munkámnak Nándi meg túlképzett lesz... Neki is vannak hírei, de majd azt inkább ő leírja, mert már így is túl hosszú lett a bejegyzés. Megyek is aludni. De hát ilyenkor van egy kis szabadidőm, hogy nyugisan leüljek egy kicsit. Majdnem elfelejtettem mondani, hogy ma, mikor jött a fia ebédelni, kaptam tőle három spanyol nyelvű regényt. De még meleg mind a három, most novemberben nyomtatták őket. Nem tudom írtuk-e, hogy nyomdája van a fiának, ő a főnök. Mikor átadta, azt mondta, hogy csinálunk nekem egy könyvtárat. :) És sajnálkozott, hogy Nándinak nem talált semmilyen informatika témájú könyvet. Mondtam neki, hogy annyi baj legyen. Azt is felajánlotta, hogy ha szeretnénk, elvisz minket a nyomdába, hogy megnézzük, hogy működik. Nagyon csodál minket a férfi, hogy beszélünk nyelveket, aztán meséltem neki, hogy most Nándi még jobban belevetette magát a tanulásba, meg hogy angolt is tanul a spanyol mellett. És kérdezte, hogy angolul én is beszélek-e. Aztán mondtam, hogy egy kicsit, a németet sokkal jobban tudom. Hátha eszébe jutok, hogy jó lenne egy németül tudó a cégbe, mert német gépekkel dolgoznak... Minden megfordul az ember fejébe ilyenkor... ;) Na jó, most már tényleg megyek. Leragadnak a szemeim.

Anna sok sikert a külföldi gyakorlathoz!!! Szorítunk neked! :)

Szép álmokat mindenkinek!

Réka beköltözött

Sziasztok!

Réka beköltözött a Villába... Ide a szomszéd lépcsőházba. Innentől 30 nap. December 23-án szabadul. Addig egyedül leszek, eszek, teszek-veszek... :-( Na majd eltelik valahogy. Megpróbáljuk összehozni, hogy azért minden nap találkozzunk egy kicsit. Ha mást nem, a tanfolyamja előtt pár percre. Közben igyekszem én is valami hasznosat csinálni. Tegnap éjszaka is képzeljétek, míg Réka az utolsó simításokat végezte a szakdogáján hajnali 4-ig, én sem lustálkodtam, megírtam a spanyol házim! ;-) Ezentúl nehezebb lesz Réka nélkül, de a mély vízben ha nem is könnyebb, de a kényszer miatt biztos megtanul az ember úszni. Igyekszem én is így tenni... Már ma este furcsa volt, mikor a lakótárssal beszélgettünk angolul, hogy hát ez így fárasztóbb, most már nekem is gondolkodnom kell a szavakon. Nem kezdhetem minden mondatomat úgy mint eddig: "Mond meg neki, hogy..."-gyal. :-)

A mai napunk is mozgalmasan telt. Réka telefonja tegnap éjféltől, az enyém pedig elvileg ma éjféltől fog átállni az új szolgáltatóra. Új SIM kártyát kell beletennünk, amiért ma mentünk be a boltba. Ezzel kezdtük a napot. Így sikerült a spanyoloknak ma is már délelőtt kiakasztani bennünket. Réka régi SIM kártyája már le volt tiltva, a boltban pedig bejelentette a srác, hogy nem tudja odaadni az új SIM-et, mert azt jelzi a gépe, hogy valami hiba miatt vissza utasította a szolgáltató a váltást. Ugye mindenhová Réka számát szoktuk megadni, és több helyről is (álláshirdetés, tanfolyam-jelentkezés, angolórás papírok... miatt) vártunk hívásokat. A régi letiltva, az új kártyát meg nem tudják odaadni. Úgyhogy ismét nem dicsértük agyon e nép tehetségét. Na és a srác kérte, hogy délután menjünk vissza, amikor majd a kollégája is ott lesz, aki meg tudja nézni, hogy mi a bibi. Visszamentünk. Meg volt a terv, hogy akadunk ki, hogy csapunk az asztalra, és hogy próbálunk akkor legalább a késlekedésért kárpótlást kérni. Akkor egy leányzó volt, akinek elpanaszoltuk a gondunkat. Igyekeztünk minél morcisabbnak látszani. (Bár nem tudom Réka tud-e olyat. :D ) Nézte a gépét, igen, hiba. Még morcisabban néztünk, telefonált. Közben Réka zúdította rá az én "Mond meg neki, hogy..." kezdetű enyhén dühös mondataimat. A telefon túloldalán egy hang azt mondta, hogy ott úgy látják, hogy már él a vonalunk. Picit egyenesedett a ránc a homlokunkon... Végül is a lány átadott nekünk egy kártyát, amire azt mondta, ha minden igaz ez jó lesz. Réka aláírt, és elköszöntünk. Majd még egy kérdés erejéig visszamentünk, ugyanis délelőtti ottlétünkkor az én új SIM kártyám már odaadták, aláírnom nekem nem kellett semmit, viszont kaptam egy vastag szerződést a kártya mellé. Ezt hiányoltuk, mivel ugyanolyan szerződést kötöttünk mindkettőnknek. Azt mondta a lány, nem szükséges, úgyhogy kijöttünk. Most mondjátok meg. Csak nekünk furcsa ez a hozzáállás? Na mindegy, hagyjuk.

Ja, egyébként nem csak ilyen egyszerű a helyzet, mert igaz hogy már nagy nehezen megszereztük mindkettőnk új SIM kártyáját, de még nem volt hozzá való telefonunk, mivel a netes rendeléssel olcsóbb volt, ott rendeltük, ami valamikor a héten érkezik majd. Ezért Réka egyik barátnőjétől kértünk kölcsön két régi telefonját, most ezt használjuk. Így végül nem maradtunk telefon nélkül. Azért is fontos volt, mert ma délelőtt is véletlen belefutottunk egy álláslehetőségbe, megadtuk a számunkat, és vártuk a hívást...

Ez úgy volt, hogy a délelőtti telefonos körútról hazafelé menet láttunk egy karácsonyi vásárhoz hasonló helyet, ahol "Kontinensek áruháza" néven, (majd Réka kijavítja egy hónap múlva a nyers fordításomat) perui, argentin, stb. dísztárgyakat árultak. Körbenéztünk, és nagyon jól elbeszélgettünk mindenkivel. Az első szó után érződik ezekről a Dél-Amerikaiakról, hogy nem spanyolok. Nagyon kedvesek voltak. Egy perui mini könyvárustól megismertük például a Machu Pichu történetét. Én azt hittem ez sokkal régebbi, de azt mondta, ezt a spanyolok érkezésekor építették az őslakosok. Belegondoltam, micsoda mészárlást végezhettek az európaiak, ha jónéhány város felköltözött a hegyre. Mert azt mondta nem régiben még néhányat találtak. Na szóval ilyen kellemesen el nézegettünk, beszélgettünk, és eljutottunk egy spanyol kerámiákat áruló fiatal lányhoz, aki mindenáron ránk akart sózni valamit. Réka a végén már mondta neki, hogy ne haragudj, de most nem, még mindketten munkát keresünk, de ha találunk, vissza fogunk jönni, mert nekünk is nagyon tetszenek ezek az edények. Erre felcsillant a szeme. "Munkát kerestek?" Intett a szomszéd pultnál álló barátnőjének, aki egy perc alatt ott termett egy tollal és jegyzetfüzettel és már írta is a számunkat. :-) Tényleg így volt. Elmondták, hogy lehetne ide eladónak jelentkezni, napi 40 euróért. A hét minden napján, az egy hónap alatt 1.120 euró. A gyors fejszámolás után megtetszett mindkettőnknek a dolog, de mivel Réka a beköltözése előtt állt, így csak én jöhettem számításba. Mondtuk, hogy még (enyhén szólva) nem tökéletes a spanyolom, de azt mondták, hogy azért érdemes egy próbát tenni a főnöknél. Mondták, hogy majd hívni fog minket, de ha gondoljuk, este bent lesz, személyesen is beszélhetünk vele, csináltat egy próbát velünk, és meglátjuk. Na gyorsan el is mondta a lány mit kell tudnom az edényekről, melyik hol használható, mire jó, stb. Hazajöttünk, a prospektusukra puskát írtunk Rékával, és megtanultunk pár kifejezést. Úgyhogy ha valakinek tudok vele segíteni, már tudom hogy kell mondani, hogy használható mikróban, sütőben, tűzön, és mosogatógépben. ;-) Na szóval visszamentünk, elcsíptük a főnököt, de sajnos hiányolta a spanyol tudást. De egyébként vele is jól elbeszélgettünk, nagyon rendes volt (már ki is találhattátok, hogy igen, ő sem spanyol, perui). Mesélte, hogy járt Magyarországon, 91-ben utcazenészként egy zenekarral körbejárta az országot, azt mondta élete legszebb 6 hónapja volt. De azt is mondta, hogy a hideg nem tetszett neki. Erre megkérdeztem, hogy forralt borral találkozott-e, azt nem ismerte, de a pálinkát megemlegette, hogy az mennyire finom és hasznos a hideg ellen. ;-) Ebben a dologban egyetértettünk. Elmeséltük hogy mi is zenészek vagyunk, végül telefonszámunkat is elkérte, azt mondta ki tudja mikor jöhet még jól. És hazajöttünk, majd siettem nyelvtanfolyamra. Azután pedig haza, mert Rékát kísértem a beköltözésre.

Most jelentkezett be Rékus a Gmail-re. Szerencsére talált ott netet, de Pssssssz... Tömören: Jól van, kedves a néni, kapott új törölközőt, meg ágyneműt, és vett neki a néni a kedvenc tejéből... De majd előbb-utóbb biztos beszámol ő is. ;-)

Azt hiszem, most hogy Réka nincs itthon még hosszabb bejegyzéseket lesztek kénytelenek olvasni... :D Ja! És ma van a nők egyenlőségének a napja (vagy valami ilyesmi) ebből az  alkalomból a nyelvsuliban egy előadást hallgattunk erről a témáról. Ebbe most nem kezdek bele, majd máskor, de borzasztóak a spanyolok. Kiakaszt, és röhögőgörcsöt kapok mikor azt mondják, hogy ha férfiak dolgoznak az építkezéseken, és nők dolgoznak pl irodákban, akkor nincs egyenlőség. Mért ne dolgozhatna egy nő is építkezésen. Csak azért mert máshogy néz ki, nem illetik meg ugyanazok a jogok?! Na befejezem, mielőtt megint kiakadok.  ;-)

Tudjátok, lehet annak valami érthető oka, hogy ez az ország, aki maga uralma alatt tartott egy fél kontinenst, végül nem lett a világ ura... Amúgy jól érezzük magunkat, salvadori szobatársunkkal naponta csóváljuk a fejünket, és mikor meséljük egymásnak a napi történeteket, már csak legyintünk és azt mondjuk: "spanyolok!" ;-)

Első angol órám

Sziasztok!

Hát igen. Túl vagyok az első órán. Réka igazat írt, tényleg izgultam, nem is kicsit. Nem is tudom mikor izgultam utoljára ennyire valami miatt...

Szóval úgy kezdődött, hogy péntek délelőtt elindultunk, hogy az előző napi telefonbeszélgetés alapján bemenjünk az angoltanári (egybeírva!) állást megbeszélni. Nem tudom hogy történhetett :-P de valahogy megcsúsztunk, és úgy gondoltuk, mivel Rékának 11-re a templomba kell érnie, ahol 11- 14-ig segítkezett volna egy árváknak gyűjtő vásárban, inkább majd délután megyünk a nyelvtanári állást megbeszélni, 3-ig nyitva van az iroda. Én azért mondtam Rékának, hogy hívja fel őket, és mondja meg délután megyünk, nehogy azt higgyék, hogy meggondoltuk magunkat. Fel is hívta őket, és megkérdezte, nem lenne-e gond, ha csak 14 óra után mennénk. Azt mondták, hogy persze, nem, de akkor ma estére még keríteniük kell valakit aki megtartja az órát. Na, nagyot néztünk, én még nyeltem is... és mondtuk, hogy akkor rendben, megyünk most. Gyorsan befutottunk a templomba, megbeszéltünk, hogy állás ügyben kellene elrohannunk, és 11 körül ott voltunk az irodában. Vagy egy órát ott ültünk, míg minden papírt sikerült elrendezni, de még így is vissza kell mennünk aláírni a szerződést. Nem tudom bele tudjátok-e élni a helyembe magatokat, de megpróbálom leírni a helyzetet. Csütörtök délután nyugodtan vállaltam el, gondoltam egy hét, azalatt lesz időm felkészülni. Egész délután angol tankönyvek mellékleteit hallgattam a gépen, meg olvasgattam angol szövegeket. És másnap reggel meg kiderül, hogy pár óra múlva mehetek egy idegen helyre, idegen embereknek, idegen nyelvet tanítani. Na hát én az irodában percenként az órám néztem, az járt a fejemben, hogy még a buszokat se tudom honnan, hogyan, mikor... stb. Meg még valami óratervet is ki kellett volna találni. Egyszóval nagyon, de nagyon izgultam. A buszozás megint egy olyan téma, hogy külön bejegyzés is lehetne, de mindjárt kifejtem itt. Az állomások sok helyen nincsenek is jelölve. Csak az emberek tudják, hogy itt szokott megállni, és odamennek. A távolsági buszok menetrendje nincs kiírva, csak a helyijáratosoké. Ezeket csakis a buszpályaudvaron, vagy a vasárnapi újságban lehet megnézni. Nem, még az interneten sincs rajta. Úgyhogy mivel alig volt időnk, nem tudtunk kimenni a pályaudvarra, egy újságosnál próbálkoztunk, ott tudtuk meg, hogy csak a vasárnapi újság lenne jó nekünk. Így hazamentünk, és úgy gondoltam majd időben kiállok a megállóba, és csak elcsípek egy buszt. Otthon Réka gyorsan készített ebédet, én meg fel-alá járkálva igyekeztem játékokat kitalálni, amivel az ilyen kis gyerekeket is meg lehet fogni, és egy idegen nyelvet lehet velük gyakoroltatni. Réka is sokat segített, így kitaláltunk pár dolgot, és mentem a buszra. Réka, mint az anyuka a kisgyereket az iskolabuszra, úgy tett fel engem is. Megbeszélte a sofőrrel, hogy hová mennék, és hogy legyen szíves, majd jelezni nekem, hol kell leszállni. Hát, régen éreztem ilyen rosszul magam, mikor elindult a busz. Nem tudtam hová kell mennem, nem tudtam milyen szinten vannak a gyerekek, hogy mi vár ott rám, mivel, és mire készüljek. Féltem attól is, hogy esetleg az angol tudásom szintje sem lesz elég... Odafelé, a buszsofőr minden mimikáját megjegyeztem, olyan erősen szugeráltam, és minden mozdulására azt találgattam, hogy vajon most már nekem inthetett? Huh... Aztán egyszer csak félreérthetetlen jelzést tett, a másodikat már meg is értettem, és odamentem. Megállt egy kanyarba, szembe megmutatta a sulit, megértettem, hogy a zászlós épület lesz az, és csak utána fordult be, és állt meg. Körülbelül 15:56-ra értem a suliba, úgyhogy még volt 4 percem előkészíteni az órát. Igazából azt kérték, hogy mivel szerdánként van velük egy másik tanár, aki a nyelvtant veszi velük, én csak játsszak velük, beszéltessem őket, és minél többet beszéljek, hogy halljanak egy másfajta akcentust is. Erre törekedtem, úgyhogy bemutatkozással töltöttünk egy kis időt, aztán a teremben található tárgyak neveit néztük át, a végén meg a számokat gyakoroltuk 1 től 10 ig úgy, hogy a székeket egymásnak háttal körbe raktuk, és míg közösen számoltunk 10-ig, addig sétáltak körbe. 10-nél pedig mindenkinek le kellett ülnie, a székek száma viszont mindig egyel kevesebb volt. Na még ez tetszett nekik a legjobban. Egyébként úgy kell elképzelni, hogy a péntek délutáni napköziben az udvaron rohangálnak a gyerekek, és 4-től 5-ig a nagyobbak, 5-től 6-ig pedig a kisebbek jönnek be egy kicsit angolozni. Úgyhogy komoly angolóráról szó sem lehet. Az otthoni kollégákat szeretném megnyugtatni, hogy hajszálnyival nem volt kisebb a hangjuk ezeknek a gyerekeknek sem. A két óra alatt meg is fájdult a torkom kicsit, hogy állandóan emelt hangon kellett beszélnem, hogy halljanak. De végülis nem volt rossz. Megnyugodtam, hogy az angol tudásom elég ezen a szinten. ;-) Tanultak új szót is, szerintem élvezték az órát. Következő hétre azért örülök, hogy több időm lesz kigondolni feladatokat, úgyhogy bízok benne, hogy még jobb lesz... ;-)

Összességében örülök ennek a kis munkának, hasonlót kell csinálnom mint otthon, és legalább az angolt is kénytelen leszek előszedni. (Már ezután a két óra után is éreztem, hogy használt a folyamatos angolul gondolkodás...) Emellett be vagyok jelentve, van biztosításom, és kapok 20 eurót ezért a két óráért. :)

A buszút egyébként kb 10 perces, és odafelé kiderült, hogy nem kell bemennem a városba, a házunktól körülbelül 200 méterre is van egy "jelöletlen megálló", úgyhogy legközelebb megpróbálok ott felszállni.

Akinek van ötlete, szívesen fogadok bármiféle ötlete, milyen játékkal lehetne megfogni 6-10 éves gyerekeket, úgy hogy közben még egy idegen nyelvet is gyakoroljanak? Ja, képzeljétek... a végére egy kellemes élmény:  Annyit sikerült elérnem a spanyolul nem tudásommal, hogy a gyerekek, az óra végére már angolul próbáltak hozzám szólni, és "teacher"-nek szólítottak, nem pedig spanyolul "profesor"-nak. ;-)

Munka :)

Képzeljétek el, félreértettem a nőt tegnap a telefonban, és Nándinak már ma kezdenie kellett. :) Tegnap hívtak minket, ma bementünk az irodába, most meg épp tanít. :) Pörögnek az események. :) Kötnek vele munkaszerződést, kb. májusig fog dolgozni, és be is jelentik, fizetik az egészségbiztosítását. :) Úgyhogy minden nagyon jól alakul. Most várom, hogy jöjjön haza, kíváncsi vagyok mit mesél. Nagyon izgult, mikor elment. :) Ja, amúgy ez a cég, ami szerződteti szabadidős tevékenységeket szervez, rögtön mondtuk is nekik, hogy táncosok meg zenészek vagyunk, meg hogy kézműves foglalkozásokat is tudnánk tartani. Nagyon megtetszett a nőnek az ötlet, kaptunk is névjegykártyát, elküldjük a bemutatkozást, aztán meglátjuk... Hát egyelőre ennyi jóhírt tudok mondani, majd még este Nándi ír beszámolót.

Tanfolyam

Gondoltam én is írok valamit, ne legyenek olyan unalmasak Nándi zöld színei. :) Ja, Nándi, amúgy az ANGOLTANÁRt egybe kell írni! Majd elmesélem, hogy miért. :) A tanfolyam összességében nagyon tetszik, ami eddig a legnagyobb haszna, hogy nagyon jót tesz a spanyolomnak, én már érzem a javulást. Ma felhívtam a céget, ahol angoltanárt keresnek, és már megbeszéltük a részleteket is, mire a beszélgetés végén kiderült, hogy ők anyanyelvű tanárt keresnének. Mondtam a nőnek, hogy mi magyarok vagyunk, de Nándi beszél angolul, azt mondta, akkor jó így is, nem gond. De a legnagyobb meglepetést az okozta neki, hogy magyar vagyok, mert azt hitte spanyol vagyok. :) Hát ez nagyon jól esett. :) Amúgy nagyon gyakorlatias a tanfolyam, bár néha már elegem van a mindenféle szerepjátékokból, néha azt hiszik óvodások vagyunk... Na mindegy, de összességében élvezem, mert kezd közösség kialakulni, ma voltunk Zamorában egy ifjúsági konferencián. Ingyenesen szerveztek nekünk buszt, hogy elvigyenek minket, és a konferencia díját is elengedték. Amúgy elég unalmas volt az egész. De szünetben kaptunk sütit, meg gyümölcslevet, ami nagyon finom volt. Meg kaptunk ajándékba egy válltáskát, egy jó kis mappával. Úgyhogy ezért megérte. De holnap már nem megyek, inkább befejezem a szakdogámat. Az is tetszik még a tanfolyamban, hogy januárban kötelező gyakorlattal zárul, és biztosítanak nekünk gyakorlati helyet is, mindenki kap egy segítőt is. Szeretnék valami jó helyet kifogni, és hátha utána szerződtetnek is... Na de ez még odébb van. Ma kaptuk a levelet, hogy ingyenes biztonságiőr-tanfolyam indul, holnap oda is beadjuk a jelentkezési lapot (Nándinak). :) Igyekszünk minden lehetőséget kihasználni. Hétfőn beköltözöm a VV házba, nem tudom, hogy van-e net, ha nincs, megpróbálok lopni valahonnan... ha sikerül... Na jól van, megyek aludni. Most mentek el a salvadori lakótársunk csoporttársai, velük is beszélgettünk, ők is aranyosak nagyon. :) Jó éjt nektek!

Angoltanár

Sziasztok!

Ugye milyen gyorsan jelentkezek újra? ;-) Van friss hírünk: De kezdem az elején...

Ma délelőtt elmentünk valamiféle egészségügyi számot igényelni, ami állítólag szükséges, hogy az ideiglenes munkákat közvetítő szervezetekhez be tudjunk regisztrálni. Húztunk számot és leültünk, vagy jó 40-en voltak még előttünk... Nem sokat üldögéltünk ott, talán 3 percet, és valamit bemondtak a hangosbemondón. Mikor másodszor mondták, kb 10 embert kivéve, (akik valószínű nem értettek spanyolul) elkezdett kifelé menni mindenki. Réka mondta, hogy azt mondták, hogy a biztonságunk érdekében menjünk ki az épületből, és hogy ne essünk pánikba. Na, jó durcásan, de felálltunk és elindultunk kifelé. Az első ajtón kifordulva csattogtak a vakuk szembe velünk, és videókamerából is volt pár. Kitereltek minket az udvarra, és ott megtudtuk, hogy tűzriadó próba van. Na még durcásabbak lettünk, elment két óránk, és nem tudtuk elintézni ezt sem. Közben megkérdeztük az egyik operatőrt, hogy mi ez a sok újságíró és kamera, olyan nagy szenzáció egy tűzriadó próba? Ő sem értette minek küldték oda, de azt mondta új az épület, nem rég lett átadva, valószínűleg azért olyan nagy látványosság az első tűzriadó próba.

Na míg itt morogtunk magunkban, hívták Rékát. Az az iroda, ahová tegnap bejelentkeztem Photoshop tanfolyamra. Azt mondták, hogy most hívta őket egy cég, angol tanárt kerestek, és hogy ránk gondoltak. Azt mondtuk, hogy nem beszélek spanyolul, de nem emlékszem említettük-e hogy tanár vagyok, vagy hogy értek angolul. De rendesek voltak, hogy felhívtak, és megadták az iroda számát. Máris jobb kedvünk lett! :D Siettünk haza és felhívtuk. Holnap délelőtt megyünk be megbeszélni a részleteket, de úgy néz ki, hogy péntek délutánonként 16:00-18:00 között angolt fogok tanítani 6-7-8 és 8-10 éves gyerekeknek egy 8 km-re levő faluban. Fizetik az utat is, és úgy néz ki kb 10 eurót óránként. Ja, és be leszek jelentve úgyhogy lesz biztosításom is. :-) Kezdetnek nem rossz. Legalább az angolt is gyakorlom. Azt mondták a telefonba, hogy van egy spanyol lány, aki a nyelvtant veszi velük, nekem főleg sokat kellene beszéltetni őket, beszélni hozzájuk, és játszani velük. Rékának van tapasztalata nyelvtanítás területén, úgyhogy ő majd segít kitalálni játékokat. ;-)

Nos ez a legújabb hírünk. Amúgy Réka most a kulturális tanfolyammal ment Zamorába, a szomszéd városba, valamilyen előadást meghallgatni. Itthon 18 fok van, és tűz a nap. Nyitott ablak mellett ülök, és pötyögök, és élvezem a meleget. :-) Na még fájdítsam a szíveteket? :-P Bocsánat... ;-)

Most megszakítom az angol készülődést, és ilyen szép időben, elmegyek futni egyet.

Sziasztok! ;-)

Élménydús vásárlások

Sziasztok!

Nagyjából egy hétig betegeskedtünk Rékussal. Igazából minden nap rengeteg féle emberrel találkozunk. Nem túlzok, nagyjából minden nap találkozunk emberekkel minden kontinensről. A tanfolyamokon, a templomban... rengeteg külföldi ismerősünk van. Mostanában egy Gánai kis néger sráccal lettünk nagyon jóba. Nagyon aranyos, jófej, rendes srác. A története, hogy miért utazott Spanyolországba, hogyan, és hol él most megér egy külön bejegyzést, most nem is kezdenék bele. Inkább most az utóbbi pár nap történéseiről:

Szóval igen, betegek voltunk, alig volt hangom, lázam viszont annál inkább. Réka is ugyanazokkal a tünetekkel feküdt, csak pár nap késéssel. Így ő már tudta nagyjából mi vár rá. ;-) Amúgy elfogyott a vitaminkészletünk amit hoztunk otthonról a télre, és kb 2-3 nappal azután már meg is betegedtünk. Úgyhogy ma voltunk is a gyógyszertárban és vettünk C-vitamint, meg egy multivitaminos tablettát. Otthon is mindenkinek melegen ajánlom! Főleg most télen. Inkább költsetek erre, mint a mostanában divatos kamu-influenzának az oltóanyagjára... Ha meg ingyenes, inkább kérjétek el az árát! ;)

Réka befejezte a szakdolgozatának nagy részét. Már csak az utolsó beadandóból 3 oldal hiányzik, és készen van. Ezért mostanában nem is nagyon tudtunk munka utána mászkálni. Én meg addig spanyoloztam, furulyáztam... Most gyakorlok, Réka jövő héten beköltözik a Való Világba, én meg itthon maradok egyedül. Úgy gondoltam mivel egyedül még nem igen tudnék munkák után járkálni, addig megpróbálkozok az utcazenéléssel. Sokan vannak itt Salamancában. Úgyhogy viszem a dorombomat, meg a furulyát, és azt a pár moldvai, illetve székelyföldi dallamot amit már megtanultam elfújom párszor, hátha valaki értékeli majd pár centtel. És persze közben falom a nyelvet. Most aztán muszáj lesz. Amúgy nem lakik mesze tőlünk az idős hölgy. Nagyjából 32 másodperc a lépcsőház ajtajától. :) Ja! Egyébként tényleg olyan mint a Való Villa. Be van kamerázva az egész ház. (Kivéve a fürdő, meg a Réka szobája). Ez azért van, hogy az idős hölgy fia bármikor ránézhessen otthon, hogy jól van-e a nagymama. Na mit szóltok? :-)
Tyűűű mennyiszer leírtam, hogy "idős hölgy" valójában Rékával mi rövidebb szóval emlegetjük, de így elegánsabb. :-D

Szombaton buliztunk egy kisebbet, de nagyon jól sikerült. Réka névnapja is a múlt héten volt, és egy koncert is a városba, ahol Réka egy ismerőse gitározott. Ide több ismerős is jött, úgyhogy előtte nálunk volt a találka, leteszteltük ismét az itteni borokat, beszélgettünk egy jót, utána pedig koncerteztünk, majd salsa, kumbia, meg egyéb latin-amerikai zenére táncoltunk. Nagyon jól érezte magát mindenki. :)

A héten még Réka szakdogával volt elfoglalva, de azért pár dolgot tudtunk most is intézni. Találtunk nekem egy informatikai tanfolyamot, ahol 50 órában Photoshop kezelést fogok tanulni. Igazából használtam már, de nagyon még nem mélyedtem el benne, úgyhogy nem lesz rossz. Bár szerintem alapszintű lesz. De akkor is, legalább napi 5 órán keresztül informatikával kapcsolatos spanyol szöveget hallgatok. Jövő pénteken kezdődik, és december 23-áig tart. Minden nap 16:00-21:00 óra között.

Ja, telefon szolgáltatót is váltottunk. Érdekes. Itt a saját ügyfélnek nem engedik, hogy a legolcsóbb csomagra átmenjen, az csak olyanoknak van, akik más szolgáltatótól váltanak át. Mi így tettünk, így bízunk benne, hogy olcsóbb lesz majd a telefonálás...

Mi is történt még... Ja igen. Ma elkezdtük, de holnap még fojtatjuk, és végigjárjuk az összes ideiglenes munkát közvetítő szervezetet a városban. Hátha akad valami.

Nem is tudom, de mindent nem is lehet leírni, amik történnek velünk... nagyon sok minden teljesen máshogy megy itt. Persze, nem lehet mindenre rámondani, hogy ez nálunk jobban működik. Mi úgy szoktuk meg, ők meg így. DE! Azért van pár abszurd dolog ebben az országban. Ha hiszitek ha nem, itt felértékeltük magunkat. (Mármint nem kettőnket, a mi nemzetünket). Elhiszitek, hogy itt a falvakban még csak modemes internet létezik? És az ilyen nagyvárosban is mint Salamanca, nem mindenhol érhető el net. Ez nálunk azért már nem krédés szerintem. Aztán a vásárlás. Itt néha az az érzésem, hogy talán még bocsánatot is kellene kérnem az eladótól, hogy megzavartam a nyugalmát azzal, hogy én itt vásárolni szeretnék. Nem akartalak ezzel fárasztani benneteket, de most már bele lendültem, úgyhogy leírom... :) Mikor a hangfalat, illetve Rékus gépébe memóriakártyát akartunk vásárolni. Több boltot megnéztünk, de az elsőt hamar otthagytuk. Bementünk, nézelődtünk, egyszer csak elénk áll valaki, és köszön: "Sziasztok!" Szó sem volt semmiféle: "Miben segíthetek", vagy "Mit szeretnének?" mondatról. De úgy gondoltuk, azért csak elmondjuk. Memóriakártyák érdekelnének. Mutatott két típust, mindegyik névtelen márka volt. Ma már minden boltban van Kingston is, ami a legjobb márka, kérdeztem is, majd el akarta hitetni velünk, hogy ezek a névtelenek ugyanolyan jók, semmi különbség nincs köztük. Majd mikor megkérdeztük, hogy van-e garancia rá, már majdnem lehülyézett minket: "Garancia?! Hááát... ember! Semmire sincs garancia. Na, jó, ha két napon belül elromlik, kicseréljük, de egyébként nem." :-/ Hmmm... Azért hogy kicsit megnyugodjak, felvilágosítottam, hogy a Kingston márkájú memóriakártyákra örök garancia van. Ezután már biztos voltam benne, hogy itt nem veszünk semmit, de azért érdekelt az ára a hangfalnak is,afelől is érdeklődtünk. Volt nagyon komoly, volt 70 eurós, és volt pici, ami nekünk kellett volna 25 euróért. Alig akarta levenni nekünk, mindenképpen a 70-esre akart rábeszélni. Na végül sikerült, levette. Nézegettük, megkérdeztük, hogy lehet-e a basszus hangerőt külön állítani. (Az otthoni kis 5 ezer Ft-os hangfalamon van, és nagyon szeretem. Népzenére több kell, hogy halljam a bőgőt, másnál meg lejjebb állítom. ;-) ). Na szóval nem érkezett válasz, hogy igen, vagy nem, még csak nem is jutott eszébe, hogy kihúzza a dobozból, és megnézze, vagy megmutassa, hanem majd leharapta Réka fejét, hogy: "Hát mit akartok már ennyi árér?! A drágább az biztos tud ilyet, de ez egy sokkal olcsóbb darab". Na itt már elkezdtem számolni 10-ig... Aztán Rékus leállította, hogy jól van már, csak kérdeztünk valamit, amire lehet igennel és nemmel válaszolni. Ezek után kihúzta a dobozából, megnéztünk, nem volt rajta, és otthagytuk. Egy elég nagy, komoly elektromossági bolt volt ez a városközpontban. Nem lehet azt mondani, hogy ez az egy ilyen, mert hasonlóan reagálnak a kérdésekre az összes boltban. Sőt, pl a telefonboltban mikor válaszoltak a kérdésünkre, és Rékával egyeztettük, hogy akkor hogy legyen, a srác már elő is húzta a papírjait, és pötyögött tovább a gépen, vagy épp elment a másik boltossal beszélgetni. Megvártuk, kérdeztük, majd a felelet után ismét ugyanígy tett... Aztán például a bárokban. Nincs itallap. Ha kérsz, fel vannak háborodva. Egy magyar lány mesélte azt nekünk hogy mikor kérte az itallapot, azt mondták, az nincsen, mondja mit kér, és azt hozzák. Erre ő "Még nem tudom mit kérek, azért szeretnék kérni egy itallapot, amin az árak is rajta vannak, és választok". Na végül nem hozott a srác neki, a három magyar lány kezdte keresni az itallapot, végül egy darabot sikerült találni valamelyik asztal alatt. Árak viszont azon sem voltak. :) Amúgy tényleg lehet benne valami, hogy pl este drágábban adnak mindent. Már nekünk is kezd gyanús lenni...

Szóval, van pár dolog ami szerencsére nálunk még nem így működik. Reméljük nem is fog! ;-)

Stílusváltás

Sziasztok!

Még alvás előtt gondoltam írok ide híreket... Az első, és legszembetűnőbb, hogy megszépült a blogunk. Legalábbis megújult, reméljük nektek is tetszik... ;-) Már mikor az első sablont kiválasztottam tudtam, hogy váltani fogok, nem volt a legszebb, ez már Rékának és nekem is jobban tetszik... És különben a zöld nyugtató szín, úgyhogy látjátok, gondoltunk a rendszeres olvasóink egészségére is! :D

Ma is voltam nyelvórán. Kezdem élvezni. Az első alkalom, a borzasztó felismerése volt annak, hogy a béka popsija alatt vagyok. Aztán mikor először Réka nélkül mentem, még jobban izgultam,mit fogok érteni, de végülis jobb volt, mert így rá voltam kényszerítve, hogy valamit megértsek abból amit ott beszélget a tanárnő. Utána már mondtam is Rékának, hogy ne jöjjön. Ő is örült neki, már nagyon unta. Én csak úgy kapálóztam, hogy elcsípjek egy-egy ismerős szót, ő meg azt mondja majd elaludt mire a tanárnő befejezett egy mondatot azzal a tempóval... Múlt héten a kínai boltban (mert persze itt is van olyan, majd egyszer írok a boltokról is, érdekes...)  vettem egy mappát a fénymásolatoknak amiket nyelvórán kapok. Így már szépen összeszedve várnak az anyagok, ha itthon nekiülök tanulni. Hétvégén Rékával átnéztünk pár szöveget az órai anyagokból. Na ez is nagyon sokat segített. Így gyorsan fogok haladni. Úgyhogy most már ott tartok, hogy szerda este bánkódok, hogy mikor lesz már hétfő, mert hétfő-kedd-szerdán vannak órák. Kezdem tényleg élvezni... ;-) A mai legnagyobb élményem például,... ja, több is volt... akkor inkább az egyik élményem a nyelvvel kapcsolatban, hogy voltam egy villamossági boltban, megmutattam leírva, hogy egy elosztót kérnék, és ezután már mindent értettem, és tudtam is válaszolni. Mondtam az elsőre hogy annál nagyobb kellene... Aztán kérdezték, hogy kábeleset, vagy anélkülit szeretnék. Megértettem, és válaszoltam, hogy kábel nélkülit. Majd megkérdeztem az árát, megértettem, hogy 3.45 majd még azt is meg tudtam kérdezni, hogy kártyával lehet-e, és értettem ismét a választ, hogy ez az összeg túl kicsi ahhoz, hogy kártyával fizethessek. Ekkor észrevettem, hogy az apróim túl aprók ahhoz hogy elegek legyenek, így mondtam, hogy "Rendben, köszönöm, majd holnap." És illedelmesen köszöntem, és távoztam. :-) No? Mit szóltok? Az élet apró örömei...  Igaz, hogy nem vettem semmit, de úgy mentem be és jöttem ki a boltból (egyedül, Réka nélkül) hogy megértettem mindent, ami a kettő közt zajlott. Nagy élmény volt!

A másik élményem is a nyelvvel kapcsolatos... Ma képzeljétek mi volt az nyelvóra után... Bejött az egyik szervező lány a kezdő csoporthoz, és elmondta, hogy indul egy ingyenes informatikai tanfolyam, ahol az internetes álláskeresés fortélyait lehet elsajátítani. Majd azt mondta, csak azok menjenek, akik már valamennyire megértik a spanyolt. Majd ezután elkezdett rámutogatni az emberekre, és sorolta, hogy például ki mehetne szerinte... és ... na, jó, az igaz hogy nem elsőre, de tudjátok kire mutatott harmadszorra? Bizony. Nándira. :) Úgyhogy jelentkeztem... Így legalább ez alatt az egy hetes tanfolyam alatt az infós szakszavakat is hallhatom valamennyire. Pl még azt se tudom, hogy mondják, hogy kattints rá... a lengyelek meg a kukac ( @ ) jelet "majom farkának mondják", nem tudom ez spanyolul hogy van, de majd remélem ilyesmi is szóba kerül.

Na szóval a lényeg, hogy jól esett ez is, hogy engem is besoroltak a lehetséges jelentkezők közé, azt feltételezve, hogy értek már valamennyire spanyolul. ;-)

Na jó, befejeztem az öndícséret-sorozatot... következik az utolsó mai élményem: Vettünk egy kis 2.1-es hangfalat... De komolyan... ez akkora élmény volt, hogy mikor hazahoztuk délután 14:00 körül bekapcsoltam a zenét, és estig hallgattam... Hatalmas élmény volt így egy hónap után végre úgy hallgatni a zenét, hogy tényleg zenének tűnt, és hogy külön kihallottam a bőgőt, a brácsát, meg a hegedűt is. Huh... Már nagyon hiányzott. Amúgy most is az szól, csak már kicsit halkabban. Úgy gondoltam hagyom aludni a szomszédokat, szegényeknek kemény sziesztájuk volt ma... akkor tuti nem sokat aludtak... :-P ;-)

Na megyünk mi is... Majd még úgyis jelentkezünk.

Sziasztok! ;-)

Kávézó

Voltam ma állásinterjún, nem valami tartós munka, de ez is valami. Napi három órát kellene dolgozni, három hónapon kerszetül, és 280 eurót kapnék. Mondtam neki, hogy december végéig van munkám, és azt mondta a férfi, hogy majd dec. végén visszahív, mert mindegy neki, hogy decemberben vagy januárban kezdek. Hát ennyi, folyamatosan hívogatjuk a telefonszámokat, hátha összejön valami. :)

Újabb jó hír... :)

Most jöttem haza a tanfolyamról, nagyon jó volt, érdekesnek tűnik egyelőre, nagyon interaktiv, sokat vitázunk, beszélgetünk, jó kis spanyol továbbképzés! :)
És a jóhír: holnap megyek állásinterjúra egy uszoda kávézójába! :) Most hívtak. 11:45-re, úgyhogy légyszi gondoljatok rám, ez a munka sokkal jobban tetszene mint az utcai rábeszélős, vagy a ValóVilág a néninél. Úgyhogy imádkozzatok értem! :) Köszönöm! :)

Vino Toro

Sziasztok!

Utóbbi időben hagytam Rékust érvényesülni a blogon, de most visszatértem... ;-) Talán már észrevettétek, az ő bejegyzései pirosak, az enyémek feketék. Én úgy gondoltam, hogy a bejegyzés alján található "Bejegyezte: Réka" feliratból is egyértelmű, hogy ki írta, de Réka ragaszkodott a színek megkülönböztetéséhez is... :)
Pár napig a gépeinkkel ügyködtem. Megjelent az új Ubuntu verzió, és nem akart minden rendesen működni rajta. Rékus gépének nagyon jót tett az új program, nagyon jól működik, sokkal gyorsabb, szebb. Viszont az enyémen úgy döntöttem szüneteltetem egy kicsit a próbálgatást, valószínű nem az én gépemmel lesz a gond, többen panaszkodtak fórumokon, hogy pár dolog nem működik, úgyhogy még várok a frissítésre. Addig pedig kénytelen vagyok Windowst használni... :-/

Rékus délelőtt elment könyvtárba, a szakdolgozatához gyűjt anyagokat. Mielőtt beköltözik a ValóVilágba, illetve az idős hölgy lakásába, szeretne végezni vele. (Mármint a szakdolgozattal, nem a hölggyel... ) :) Én itthon maradtam blogolni :) és e-mailezni, mindegyikkel el voltam már maradva...

Vasárnap este voltunk templomban. Utána a fiatalok rendszerint be szoktak ülni egy pohár italra a szemközti vendéglátó helységbe. A neve: "El Javi" (ejtsd: el havi). Magyarul nagyjából annyit jelent, hogy: "Janihoz" :D Jó kis hely, közel van a templomhoz, és viszonylag olcsó is. Szóval templom előtt megbeszéltük Rékával, hogy ma mi is megengedjük magunknak, és beülünk velük, megünnepeljük, hogy még ha egy hónapra is, de talált munkát. Végül aztán a mise után azt mondták a srácok, hogy még várunk valakit aztán indulunk egy étterembe. Gondoltam, rendben, biztosan éhesek, akkor nem megyünk Javiba, megyünk máshová... Mire Réka is odaért, és pindurival többet megértett abból amit velem kézzel lábbal próbáltak megértetni, kiderült, hogy az a hely Zamora mellett van, 50km-re Salamancától. És vasárnap este 20:30 körül elindultunk 50km-re, hogy együnk egyet. Érdekes nép ez a spanyol... Na de végül aztán azt mondtuk, megérte, nagyon hangulatos hely volt. nagyon régi, állítólag bor tárolására használt pincék voltak, de egymás mellett rengeteg, és jó pár közülük étteremként működik. Nem olyan pincék mint otthon, ide lépcső vezetett le. De igen mélyre. Nem is tudom elképzelni valamikor régen hogy vittek le a hordókat. Sőt! Hogy jöttek fel a szüret végén?! :D A föld alatt kacskaringós kis helységekben lehetett leülni, mellettünk pattogott a tűzön a fa... A kis boltíves, fehér falai a hét törpe odujára emlékeztettek... ;-) Szóval kellemesen csalódtam a spanyolokban. Már kezdtem azt hinni, hogy éjjel-nappal csak tortillát (krumplis tojásos HÚS NÉLKÜLI étel) esznek. De itt egy hosszú asztalhoz letettek három tálra sült kolbászt, kenyeret, salátát, és csak úgy kézzel- lábbal :) jóllaktunk. Igaz nem toroit, de finom bort hoztak kerámia kancsóban, és mindez után még "desszertnek" jól megfűszerezett sült oldalast szopogattunk. Ez a vacsi, még otthon is laktató lett volna. Nagy élmény volt... :)

Ja, majdnem elfelejtettem a bejegyzés címének apropóját... Mikor indultunk vacsorázni, és osztották el az embereket a kocsikba, nem jutott eszébe a srácnak a nevem. Réka kisegítette, hogy "Nándi". Visszakérdezett: "Hogy?!" "Nándi!". Erre azt mondta: Maradjunk inkább a Vinotoro megnevezésnél, az egyszerűbb. Kiderült, hogy engem maguk közt csak a "vinotoro-s srácnak" szoktak emlegetni tavaly óta, mikor is eljöttem meglátogatni Rékát, és egy mukkot nem tudtam szólni, de a mit kérsz kérdésre hamar megtanultam a választ: "Vino Toro!" :D

Hát igen, Rékának már van munkája. Nekem is bele kell húznom. Elküldtük még pár kertészeti, és takarítócéghez is a jelentkezésünket. Míg a nyelv nem megy, muszáj ilyen helyeken keresgetni. Aztán később majd alakul. Egyébként vannak nekem is ingyenes tanfolyamok. A biztonsági őr tanfolyamról lekéstünk, de a napkollektor beszerelő képzésre még lehet, hogy jelentkezem. Délelőttönként lenne, mellette tudom folytatni a nyelvtanfolyamot is, és ingyenes...

A szülinapi jó kívánságokat még egyszer köszönöm mindenkinek! ;-)

Na ez a bejegyzés is milyen hosszúra sikerült. Most már tényleg gyakrabban le fogok ülni és írni ide, mert nem győzők visszaemlékezni a dolgokra... :)

Munka :)

Tegnap a templomban odajött hozzám egy nő, hogy egy idős nénire kellene vigyázni, és hogy rám gondolt, mert egy megbízható lányt keresnek. Ne ijedjetek meg, nem tolókocsis, nagyon aktív, és sokat beszél. Ott is kell aludnom nála, de csak egy hónap az egész, és egész jól megfizetnek. Úgyhogy úgy döntöttünk Nándival, hogy ezt az egy hónapot fél lábon is kibírjuk, és a vasárnapok szabadok. :) 23-án kezdek, december 23-ig tart, ezalatt fel is tudok készülni a záróvizsgámra. Ennek örömére tegnap este elmentünk a gyülekezetbe járó fiatalokkal Zamora mellé egy kicsi faluba, ami a borospincéiről híres. Most már nem termelnek itt bort, de a pincéket átalakították éttermekké. Nagyon hangulatos kis helyek, fehérre meszelt tapasztott fal, kacskaringós kis helyiségek a föld alatt, és ott sütik a kemencébe a kolbászt meg a húst. Mi sült kolbászt meg sült disznóbordát ettünk kézzel, mert persze nem adtak mindenkinek tányért, csak egy közös tálat hoztak ki, amin az étel volt. De nagyon hangulatos volt az egész, aztán egy kis vörösbor is lecsúszott a husi után.

Képek

Töltöttem fel néhány képet a Picasara, és belinkeltem a blogra. Bal oldalon a Képek-videók menüpont alatt találjátok meg, dátum szerint fogjuk majd ide rendezni a képeket. A dátum azt jelöli, hogy mikor töltöttük fel a blogra. Már sokkal több képünk van. Majd jönnek azok is. Csak most ennyire volt időm. Ez a nagyon magas srác a képeken, a salvadori lakótársunk. Vele jobban kijövünk, mint a másikkal. Ő nagyon jó fej, még a Nándi vicceit is jól veszi. :)

Tanfolyam...

Hát tényleg nagyon jó ez az Ubuntu... Még mindig ezzel szórakozok. Nándi már kidőlt, kicsit beborozott a szülinapja alkalmából. :) Főztem gyümölcslevest, rántott cukkinit, meg csináltam hozzá finom salátát, amit tegnap találtam egy spanyol honlapon. Nagyon finom lett. :) A két lakótársunk általában olyan hangosan beszél, hogy szinte már kiabálnak. De vacsora közben egyiknek sem lehetett hallani a szavát... :) Amikor a salvadori szobatársunk megtudta, hogy először esszük a hideg gyümölcslevest, aztán a rántott cukkinit, kézzel lábbal tiltakozott. :) Azt hitte a leves a desszert lesz. Aztán mondtam neki, hogy most magyar módra vacsizunk, erre bevágott két tányér levest. De azért hozzátette, hogy holnap inkább reggelire enne belőle. :) De amúgy nagyon ízlett neki.
Van egy jó hírem is. :D Jelentkeztem egy tanfolyamra, ahol nemzetközi közbenjárókat/közvetítőket képeznek. (persze ingyenes :) ) Túl sokan jelentkeztek, úgyhogy volt felvételi elbeszélgetés is, és felvettek. :) Kíváncsi vagyok milyen lesz. A végén lesz kb 80 óra gyakorlat is. Hátha találok egy jó gyakorlati helyet, ahol majd alkalmaznak. Kedden lesz az első alkalom, remélem érdekes lesz.
Na megyek, mert már eléggé álmos vagyok így hajnali négy körül. De látjátok, még így is írtam a blogra. ;) Amúgy itt még mindig nagyon szuper az idő, napközben nyári ruhában is melegünk van. Hétágra süt a nap!!!! :D:D:D:D

Kipróbáltátok a sült tejet? Várom a fejleményeket! :P

Köszönjük a jókívánságokat, Nándi nevében is. Holnap majd biztosan válaszol mindenkinek!

Ubuntu Remix 9.10

Nándi újjávarázsolta a gépemet! :)

Új operációs rendszert tett fel, Ubuntu Remix 9.10 a neve... és nagyon szuperül működik. Mintha új gépet kaptam volna. :)

Végre itt a nyár.... :)

Október vége van, és 25 fok. :) Pólóban és szoknyában melegem volt ma. :) Ez így nagyon jó, egyrészt, mert gyorsan megszáradnak a ruhák az erkélyen, másrészt meg nincs fűtésszámla. Mondtam én, hogy lehet itt spórolni is... ;) :P

Tegnap voltam egy állásinterjún, de nem sikerült, úgy volt, hogy tegnap felhívnak, de semmi. Vöröskeresztnek kellett volna tagokat toborozni az utcán. Hát jó, nem egy álommeló, de kezdetnek nem lett volna rossz. Mindegy, biztos lesz majd jobb. :) Adtam be önéletrajzot kávézóba, fagyizóba, Nándinak meg egy temetőbe. :) De csak a nappali műszakot mertem beírni... :)

Továbbra is járok a keresztény bibliakörbe, ahová tavaly is jártam, ma velük szerveztünk egy nemzetközi vacsorát, mindenki készített valamilyen finomságot a saját országából. Mi Nándival lepcsákot vittünk, nagyon finom lett, de tényleg. :) (de csak azért mert Nándi pucolta a krumplit) Mind elfogyott egy szálig.

Ja és végül, kárpótlásul, amiért olyan ritkán írunk, leírom az egyik édességet, amit a főzőtanfolyamon tanultunk. Ezt a spanyolok ezen a vidéken nagyon szeretik.

Sült tej (leche frita)

5 ek. liszt
4 ek. kristálycukor
kb fél liter tej
fél citrom héja
liszt és tojás a panírozáshoz
fahéj

Egy lábasban összekeverjük a lisztet és a cukrot, majd apránként hozzáadjuk a tejet, lassacskán, hogy ne legyen csomós. Beletesszük a fél citrom héját (én cikkekben meghámoztam és úgy főztem bele, de reszelni is lehet), és állandó kavargatás közben közepes lángon felfőzzük. (Annyi tejet tegyünk bele, hogy sűrű pép legyen belőle, mikor felforr.) Ha készen van, kivesszük belőle a citromhéjat (ha egészben tettétek bele) kikenünk olajjal egy jénait, és beleöntjük a masszát. Akkora jénait válasszunk, hogy a massza kb. másfél-2 cm vastag legyen. Kihűtjük, és ha kihült, kb 3-4 órára hűtőbe tesszük, hogy jól megkeményedjen. (én egyik este megcsináltam, és másnap sütöttem ki). Ha kihült egy tálcára kiborítjuk, és kb 5x5 cm-es kockákra felszeleteljük. Megforgatjuk lisztben és tojásban, majd forró olajban hirtelen kisütjük, majd még melegen cukros fahéjban megforgatjuk. Jó étvágyat hozzá!

Na most feladtam a leckét, de nem baj, legalább így nem lesz feltűnő, ha riktábban írunk a blogra, mert mindenki a sütikészítéssel lesz elfoglalva. :)

Na megyek, sok sikert a sütihez. Majd írjátok le, hogy sikerült, vagy ha valaki továbbfejlesztette várjuk az ötleteket! ;) Kíváncsi vagyok!

Puszi mindenkinek!

INTERNEEEET!!!!!!!!

Van internetünk!!!!!!!!!!!!! Egy hónap után. El sem hisszük. :) Megyünk, és erre iszunk! Már behűtöttük a bort. :) Majd utána még írunk. :)

Internet otthon - visszaszámlálás

Sziasztok!

Pénteken megkaptuk a levelet, hogy egy héten belül megérkezika  router, úgyhogy ha minden jól megy, legkésőbb hétvégén már a saját szobánkból fogunk írni a blogra. :)

Előző héten 5 fellépésünk volt. Most szombaton lesz a hatodik, és egyben az utolsó is. Nagoyn jól sikerült mindegyik. Persze voltak bakiaink, főleg nekem, :) De a közönségnek nagyon tetszettünk. Mindegyik fellépésünkön kaptunk vastapsot, mindig ketten-hárman odajöttek a végén, hogy nagyon tetszettünk nekik. És ami a legjobb, hogy amit titkon reméltünk talán megvalósul. A táncos műsorok szervezőjének van egy programszervező cége, gyakran szervez pl iskolákba gyerekeknek előadást, tánctanítást, különböző foglalkozásokat. Tegnap pedig felhívta Rékát, hogy szerdán Zamorában tudnánk-e egy fél órás tánctanítást csinálni gyerekeknek. Úgyhogy hátha lesz ebből még több program is. :)

Nem is tudom mit írjak... Rékának napközben sokszor mondom, hogy na majd ezt is, meg ezt is megírom a blogra, de mire net közelbe kerülünk, elfelejtem mi is volt az a dolog... Jó lesz ha már otthon is lezsz net, esténként beírhatjuk a történéseket... ;-)

Egyik nap filmet néztünk közösen Réka barátnőivel, barátjaival egyik albiban. A végén nagyot csalódtunk, mert egész idő alatt Mel Gibson-t vártuk, hogy felbukkanjon, és csak a végén mondták meg a többiek, hogy ő csak a rendezője volt. :-/ Az "Apocalipto" című filmet néztük, ami az amerikai őslakosok egymással fojtatott harcáról szólt. Kivétel nélkül midnen lány kezében volt egy párna, és azzal a félszemét letakarva nézte végig. :D

Egyébént folyik a munkakeresés, egyrészt amit már említettem, nem lenne rossz, ha a fellépéseket, tánctanításokat gyerekeknek foltytani tudnánk. De emellett múlt héten Rékával 20 hotelbe már leadtuk az önéletrajzunkat. Azt mondták mindnehol, hogy gyakran vannak mozgások, és ilyenkor ezeket az önéletrajzokat veszik elő. Úgyhogy még előfordulhat, hogy hívnak minket. Ezenkívül még van pár kulturális szervezet is, akik szerveznek különböző programokat, még oda is beajánlkozunk majd a fellpéseink sikerein felbuzdulva. ;-)

Aki még emlékszik rá, a tavalyi blogunkban is írtunk olyat, hogy romlott húst kaptunk az egyik boltban, ez most is előfordult, úgyhogy megfogadtuk, hogy húst ezután már csak hentesnél fogunk venni. Jó ha a nevét is tudjátok, a Carrefour-ban adtak romlott marhahúst. Pedig csak azért mentünk oda, mert láttuk az újságban, hogy akciós.

De hogy valami jó hírrel zárjam... az egyik lakótársunk már említettem, hogy salvadori. Nemzetközi jogász, most a doktoriát csinálja itt Salamancában. Sokat meséltünk neki az otthoni dolgokról, mit cisnáltunk otthon, és azt mondta megpróbál majd összehozni nekünk pár fellépést Salvadorban. :-) Nem lenne rossz, arra felé még mi sem jártunk. ;-)

Egyébként képzeljétek!!!

Megtaláltuk azt az országot, ahol Réka és én vagyunk a legpontosabb emberek, és mindenhová mi érünk oda leghamarabb. :) Fellépésekre a többi fellépővel együtt járunk kocsival, és legalább negyed órát minden alkalommal várunk rájuk...

Ja, mégegy élmény: Egyik nap Toro-ban voltunk fellépni. Erről a városkáról kapta nevét Spanyolország egyik leghíresebb bora. Műsor után mindig szoktunk sétálni egyet az aktuális városban, esetleg iszunk is valamit. Na ott ittam egy pohár Toroi bort. :) Jó érzés volt, mint Tokajban Aszut kortyolni... Egy valmaivel nem vagyok kibékülve. Még mindig nem értem miért nem lehet azt a hatalmas poharat megtölteni. Minden alkalommal egy deci borral szúrják ki a szemem...

Na tényleg megyünk...

Sziasztok! ;-)

Képek - Videók

Sziasztok!

Talán már észre is vettetek, hogy megjelent egy "Képek - Videók" felirat a blogunk bal oldalán. ma olyan szep ido volt, hogy mielott lejottunk netezni meg csinaltunk egy videot az ablankunkbol, utana pedig levideoztuk a szobankat is. Mindkettot meg tudjatok nezni ezen a linken. hamarosan majd az egesz albirol csinalunk videokat, es azt is feltesszuk... ;-)

Azt meg el sem meseltuk, hogy a Salvadori lakotarsunk mikor eloszor bemutatkoztunk, hogy magyarok vagyunk, rogton mondta, hogy ... O, hat 1982-ben Magyarorszag megverte 10 - 0 ra Salvadort! Azt is elmeselte, hogy Akkor ez nagyon megdobbentette oket, mert akkor Argentina volt a vilagbajnok, es par nappal a magyar meccs elott Salvador megverte Argentinat. De a 10-0 as vereseg utan az egesz orszag ledobbent, hogy hat kik ezek a Magyarok?! :D Csak ugy dagadtunk a buszkesegtol Rekaval... ;-)

Tegnap vegre talaltunk olcso melegitonadragot, mert a 20 kg-os hatar miatt meg azt is otthon hagytam, igy nincs mibe futni mennem. De tegnap 10 euroert vettunk egyet... :) Olyan szepen sut a nap, ugyhogy megyek is...

Sziasztok!

Meg mindig nincs netunk...

Kepzeljetek el, miota itt vagyunk az internet utan rohangalunk... Na tegnap elott vegre sikerult elofizetnunk a netet, mire kozoltek velunk, hogy kb egy honap a bekotes... hat ez vicc... szerintem meg a Balkanon is hamarabb lenne netunk... na mindegy. Azt tudni kell, hogy a spanyol eleg logikatlan egy nepseg... Szoval meg egy ideig bongeszhetitek az ekezet nelkuli betuinket. :)
A heten regisztraltunk egy hotelszervezet honlapjara, oda futnak be az allasajanlatok, majd hivnak minket, ha megtetszunk valakinek. :) Leadtuk ket hotelben az oneletrajzunkat, hetfotol folytatjuk a hoteljarast. Penteken bent voltuk a nyelviskolaban, ahol tavaly tanitottam, az igazgatono felajanlotta, hogy ha lesz nemet csoportja, akkor majd felhiv, es visszamehetek tanitani. :) Igen rendes volt. Meg azt mondta, hogy majd segit a szakdogaban is. :)

Jovo heten kezdodnek a fellepesek. :) Majdnem az egesz megyet bejarjuk majd. Ket lany visz minket majd mindig kocsival. Mult heten volt a foproba, nagyon tetszettunk a foszervezo nonek. :) Kicsit megijedt, hogy mi lesz, ha leejtem az uveget a fejemrol, a gyerekek bele fognak lepni az uvegszilankokba. Mondtam neki, nyugodjon meg, nem fogom leejteni. :)

Na puszilok mindenkit, es aki Spanyolorszagfele venne az iranyt, varjuk szeretettel! :) Csak szoljatok, hogy itthon legyunk. :)

Csak egy perc...

Sziasztok!

Megint csak egy percunk van netezesre, nem akarjuk a kajapenzt elgepezni. De van jo hirunk is, ma bekotottek a telefonvonalat, onnan mar csak egy lepes a net, holnap megrendeljuk, es remeljuk jovo heten be is szerelik. :) Egyebkent minden rendben velunk. Nandi mar a harmadik nyelvorajan is tul van, ugyesen halad. Megvolt a tancos musor foprobaja, tetszett a szervezo holgynek. Jarunk egyebkent egy szinten ingyenes spanyol kajakat bemutato fozotanfolyamra. Igen jo recepteket tanultunk, holnap ki is probaljuk az egyiket. Most megyunk is, de hamarosan majd gyakrabban jelentkezunk.

Sziasztok!

Intezkedunk...

Sziasztok!

Na, ma sem fogok tudni olyan reszletesen mindenrol ahogy terveztem, elvileg 30-kor bezart a hely. :)

Kb ket heten belul mar lesz otthon a lakasban is netunk, onnantol mar minden egyszerubb lesz... Egyebkent egesz nap jovunk-megyunk, intezkedunk. Mar szereztuk N.I.E. szamot a rendorsegen, ami a munkavallalashoz kell. Nyittottunk bankszamlat, hogy ne zsakokban kelljen hazavinni majd azt a teeeemerdek penzt. :-P Ma voltunk egy valamilyen szakszervezetnel, ahol is egy holgytol annyi cimet kaptunk ahol elindulhatunk munkat keresni, hogy mar en ereztem kellemetlenul magam, hogy mi meg nem vittunk nekim semmit. :D Egy komoly vastag koteg papirral tavoztunk tole. Ja, es mikor megtudta, hogy en nem ertem amiket mond, fel percen belul beiratott egy munkanelkulieknek ingyenes nyelvtanfolyamra. Jovo hetfon kezdek, minden nap 20:30-21:30 kozott lesz. :) Reka ma kikereste es megszamozta mind a 43 hotelt a Salamanca terkepunkon, amiket hetfotol felkeresunk az oneletrajzunkkal. O a nyelvekkel esetleg recepcios, en meg a ket kacsommal sopru-zsonglor lehetnek. ;-) De megkaptuk a varos osszes takaritocegenek, es kerteszetenek a szamat is, mig a nyelvet meg nem tanulom ilyesmikkel probalkozom majd. Kesobb esetleg informatikai boltokban... Na de ezt meg majd meglatjuk. Most a nyelvtanfolyamra koncentralok.

Amugy Egy het utan is egyre tobb mindent megertek. Reka tobbszor elcsodalkozott, hogy "Ezt is ertetted?" Szerintem nagyon fulbemaszo nyelv ez a spanyol... Egesz nap fulelek, otthon meg jutnak eszembe a szavak, amiket gyakran hallottam, es Reka meg elmondja mit jelentenek...

Erkezett tegnap elott egy ujabb albitars. Aki meg nem tudja: 3 szobas az albi, a nagy szoba a mienk, a ket kicsiben egy Salvadori, es egy spanyol srac lakik. Nagyon szep a konyhank,a  furdonk, es a nappalink is. Sot, meg egy kicsi erkelyunk is van. A kilatas is nagyon tetszik. Es most egy het utan mar ugy erezzuk nem is lakunk messze a kozponttol.

Szoval hetfon folytatjuk az allas utan maszkalasat. Eddig egy biztos dolog van, reka meg otthonrol elkuldte az oneletrajzat hirdetesekre, az egyikrol vissza is hivtak, mar talalkoztunk is az illetekessel. Nem sok, de ez is valami. Oktober kozepetajt lesz 6 eloadasa gyerekeknek es a csaladjuknak, ahol minden kontinensrol bemutatkoznak neptancosok. Mi magyar neptancot es nepzenet fogunk bemutatni 15-20 percben. Addig meg meg kell tanulnom botos tancot jarni. A kellek mar megvan, ma a kinai boltban vettunk egy soprunyelet 2 euroert... ;-)

Ja! Kepzeljetek! Vettunk egy telefont nekem is. En csak GagyiFonnak becezem... Meg az elso teleofnom is tobbet tudott ennel. Meg csak naptar sincs rajta, az nagyon hianyzik... :( Reka folyton kirohog, ha megkerem, hogy valamit irjon be emlekeztetobe... :-P De buszke vagyok magamra, hogy a legolcsobbat valasztottam. ;-)

Zarnak, es mar Reka is turelmetlen, ugyhogy megyunk... :) Igyekszunk minel hamarabb jelentkezni...;-)

Sziasztok!

Megerkeztunk! :-)

Sziasztok!

Na, megerkeztunk... ;-)

Az utcank vegen talaltunk netezo helyet, innen irunk most. Ezert nincs ekezet sem. Hamarosan lesz a lakasban is net, akkor majd gyakrabban tudunk jelentkezni. Minden rendben, nagyon jo utunk volt, leszamitva, hogy kilenc kilo plusszal indultunk, de az is megoldodott. Ketten azert sokkal konnyebb volt vegigjarni ezt az utat... :)

Ma millio dolgot terveztunk elintezni, ebbol egy megvalosult: irtunk a blogunkra! :D Reka baratnoje, Johana meghivott minket ebedre, nagyon finomat ettunk. Delutan a foberlovel is találkoztunk, es bemutatkoztunk. Az albi nagyon szep, ma kitakaritottunk es atrendeztuk a szobat. igy meg otthonosabb lett.

Holnap meg jelentkezunk ha tobb idonk lesz... Koszonjuk a hozzaszolasokat, jol esik olvasni oket.

Csomagok készen...

Sziasztok!

Még csak az elején vagyunk, de máris mennyi hozzászólás! :) Köszönjük! ;-)

Végeztünk a csomagolással. 21 és 23 kg lett a két nagy csomag. Bízunk a Wizz air kedvességében, és reméljük elnézik ezt a néhány kiló plusszt.

Pár óra és indulunk. Az utolsó hét nagyon vegyesen telt. Egyik pillanatban már ott akartunk lenni, a másikban meg egymástól kérdeztük, hogy biztos jó ötlet elindulni?... Na de mostanra már ez megváltozott, mindketten indulni akarunk, és már nagyon kiváncsiak vagyunk mindenre.

Kinyomtattam a jegyet, megyünk aludni. Úgy tudjuk az albiban lehet "lopni" a netet, úgyhogy amint tudunk írni fogunk. ;-)

Sziasztok!

Indulás...

Éjjel fél kettő van... Pakolunk... Még mindig... Az a 20 kilós rémhatár... :) Remélem azért beférünk valahogy. Éjfél körül érünk Salamancába. Majd utána jelentkezünk!

Mindjárt indulunk...

Sziasztok!

Már csak négyet kell aludni, és hétfő délután fél 5-kor indul a gépünk Ferihegyről. :) Albérletünk már van, szóval egy darabig nem kell a híd alatt laknunk. Pedig szép helyen van a Római híd. :) Ha megérkezünk majd küldünk róla képeket. Munka még nincs egyelőre, de már elküldtem sok helyre az önéletrajzomat. Na most megyek, majd még jelentkezünk. ;)