Réka beköltözött

Sziasztok!

Réka beköltözött a Villába... Ide a szomszéd lépcsőházba. Innentől 30 nap. December 23-án szabadul. Addig egyedül leszek, eszek, teszek-veszek... :-( Na majd eltelik valahogy. Megpróbáljuk összehozni, hogy azért minden nap találkozzunk egy kicsit. Ha mást nem, a tanfolyamja előtt pár percre. Közben igyekszem én is valami hasznosat csinálni. Tegnap éjszaka is képzeljétek, míg Réka az utolsó simításokat végezte a szakdogáján hajnali 4-ig, én sem lustálkodtam, megírtam a spanyol házim! ;-) Ezentúl nehezebb lesz Réka nélkül, de a mély vízben ha nem is könnyebb, de a kényszer miatt biztos megtanul az ember úszni. Igyekszem én is így tenni... Már ma este furcsa volt, mikor a lakótárssal beszélgettünk angolul, hogy hát ez így fárasztóbb, most már nekem is gondolkodnom kell a szavakon. Nem kezdhetem minden mondatomat úgy mint eddig: "Mond meg neki, hogy..."-gyal. :-)

A mai napunk is mozgalmasan telt. Réka telefonja tegnap éjféltől, az enyém pedig elvileg ma éjféltől fog átállni az új szolgáltatóra. Új SIM kártyát kell beletennünk, amiért ma mentünk be a boltba. Ezzel kezdtük a napot. Így sikerült a spanyoloknak ma is már délelőtt kiakasztani bennünket. Réka régi SIM kártyája már le volt tiltva, a boltban pedig bejelentette a srác, hogy nem tudja odaadni az új SIM-et, mert azt jelzi a gépe, hogy valami hiba miatt vissza utasította a szolgáltató a váltást. Ugye mindenhová Réka számát szoktuk megadni, és több helyről is (álláshirdetés, tanfolyam-jelentkezés, angolórás papírok... miatt) vártunk hívásokat. A régi letiltva, az új kártyát meg nem tudják odaadni. Úgyhogy ismét nem dicsértük agyon e nép tehetségét. Na és a srác kérte, hogy délután menjünk vissza, amikor majd a kollégája is ott lesz, aki meg tudja nézni, hogy mi a bibi. Visszamentünk. Meg volt a terv, hogy akadunk ki, hogy csapunk az asztalra, és hogy próbálunk akkor legalább a késlekedésért kárpótlást kérni. Akkor egy leányzó volt, akinek elpanaszoltuk a gondunkat. Igyekeztünk minél morcisabbnak látszani. (Bár nem tudom Réka tud-e olyat. :D ) Nézte a gépét, igen, hiba. Még morcisabban néztünk, telefonált. Közben Réka zúdította rá az én "Mond meg neki, hogy..." kezdetű enyhén dühös mondataimat. A telefon túloldalán egy hang azt mondta, hogy ott úgy látják, hogy már él a vonalunk. Picit egyenesedett a ránc a homlokunkon... Végül is a lány átadott nekünk egy kártyát, amire azt mondta, ha minden igaz ez jó lesz. Réka aláírt, és elköszöntünk. Majd még egy kérdés erejéig visszamentünk, ugyanis délelőtti ottlétünkkor az én új SIM kártyám már odaadták, aláírnom nekem nem kellett semmit, viszont kaptam egy vastag szerződést a kártya mellé. Ezt hiányoltuk, mivel ugyanolyan szerződést kötöttünk mindkettőnknek. Azt mondta a lány, nem szükséges, úgyhogy kijöttünk. Most mondjátok meg. Csak nekünk furcsa ez a hozzáállás? Na mindegy, hagyjuk.

Ja, egyébként nem csak ilyen egyszerű a helyzet, mert igaz hogy már nagy nehezen megszereztük mindkettőnk új SIM kártyáját, de még nem volt hozzá való telefonunk, mivel a netes rendeléssel olcsóbb volt, ott rendeltük, ami valamikor a héten érkezik majd. Ezért Réka egyik barátnőjétől kértünk kölcsön két régi telefonját, most ezt használjuk. Így végül nem maradtunk telefon nélkül. Azért is fontos volt, mert ma délelőtt is véletlen belefutottunk egy álláslehetőségbe, megadtuk a számunkat, és vártuk a hívást...

Ez úgy volt, hogy a délelőtti telefonos körútról hazafelé menet láttunk egy karácsonyi vásárhoz hasonló helyet, ahol "Kontinensek áruháza" néven, (majd Réka kijavítja egy hónap múlva a nyers fordításomat) perui, argentin, stb. dísztárgyakat árultak. Körbenéztünk, és nagyon jól elbeszélgettünk mindenkivel. Az első szó után érződik ezekről a Dél-Amerikaiakról, hogy nem spanyolok. Nagyon kedvesek voltak. Egy perui mini könyvárustól megismertük például a Machu Pichu történetét. Én azt hittem ez sokkal régebbi, de azt mondta, ezt a spanyolok érkezésekor építették az őslakosok. Belegondoltam, micsoda mészárlást végezhettek az európaiak, ha jónéhány város felköltözött a hegyre. Mert azt mondta nem régiben még néhányat találtak. Na szóval ilyen kellemesen el nézegettünk, beszélgettünk, és eljutottunk egy spanyol kerámiákat áruló fiatal lányhoz, aki mindenáron ránk akart sózni valamit. Réka a végén már mondta neki, hogy ne haragudj, de most nem, még mindketten munkát keresünk, de ha találunk, vissza fogunk jönni, mert nekünk is nagyon tetszenek ezek az edények. Erre felcsillant a szeme. "Munkát kerestek?" Intett a szomszéd pultnál álló barátnőjének, aki egy perc alatt ott termett egy tollal és jegyzetfüzettel és már írta is a számunkat. :-) Tényleg így volt. Elmondták, hogy lehetne ide eladónak jelentkezni, napi 40 euróért. A hét minden napján, az egy hónap alatt 1.120 euró. A gyors fejszámolás után megtetszett mindkettőnknek a dolog, de mivel Réka a beköltözése előtt állt, így csak én jöhettem számításba. Mondtuk, hogy még (enyhén szólva) nem tökéletes a spanyolom, de azt mondták, hogy azért érdemes egy próbát tenni a főnöknél. Mondták, hogy majd hívni fog minket, de ha gondoljuk, este bent lesz, személyesen is beszélhetünk vele, csináltat egy próbát velünk, és meglátjuk. Na gyorsan el is mondta a lány mit kell tudnom az edényekről, melyik hol használható, mire jó, stb. Hazajöttünk, a prospektusukra puskát írtunk Rékával, és megtanultunk pár kifejezést. Úgyhogy ha valakinek tudok vele segíteni, már tudom hogy kell mondani, hogy használható mikróban, sütőben, tűzön, és mosogatógépben. ;-) Na szóval visszamentünk, elcsíptük a főnököt, de sajnos hiányolta a spanyol tudást. De egyébként vele is jól elbeszélgettünk, nagyon rendes volt (már ki is találhattátok, hogy igen, ő sem spanyol, perui). Mesélte, hogy járt Magyarországon, 91-ben utcazenészként egy zenekarral körbejárta az országot, azt mondta élete legszebb 6 hónapja volt. De azt is mondta, hogy a hideg nem tetszett neki. Erre megkérdeztem, hogy forralt borral találkozott-e, azt nem ismerte, de a pálinkát megemlegette, hogy az mennyire finom és hasznos a hideg ellen. ;-) Ebben a dologban egyetértettünk. Elmeséltük hogy mi is zenészek vagyunk, végül telefonszámunkat is elkérte, azt mondta ki tudja mikor jöhet még jól. És hazajöttünk, majd siettem nyelvtanfolyamra. Azután pedig haza, mert Rékát kísértem a beköltözésre.

Most jelentkezett be Rékus a Gmail-re. Szerencsére talált ott netet, de Pssssssz... Tömören: Jól van, kedves a néni, kapott új törölközőt, meg ágyneműt, és vett neki a néni a kedvenc tejéből... De majd előbb-utóbb biztos beszámol ő is. ;-)

Azt hiszem, most hogy Réka nincs itthon még hosszabb bejegyzéseket lesztek kénytelenek olvasni... :D Ja! És ma van a nők egyenlőségének a napja (vagy valami ilyesmi) ebből az  alkalomból a nyelvsuliban egy előadást hallgattunk erről a témáról. Ebbe most nem kezdek bele, majd máskor, de borzasztóak a spanyolok. Kiakaszt, és röhögőgörcsöt kapok mikor azt mondják, hogy ha férfiak dolgoznak az építkezéseken, és nők dolgoznak pl irodákban, akkor nincs egyenlőség. Mért ne dolgozhatna egy nő is építkezésen. Csak azért mert máshogy néz ki, nem illetik meg ugyanazok a jogok?! Na befejezem, mielőtt megint kiakadok.  ;-)

Tudjátok, lehet annak valami érthető oka, hogy ez az ország, aki maga uralma alatt tartott egy fél kontinenst, végül nem lett a világ ura... Amúgy jól érezzük magunkat, salvadori szobatársunkkal naponta csóváljuk a fejünket, és mikor meséljük egymásnak a napi történeteket, már csak legyintünk és azt mondjuk: "spanyolok!" ;-)