Vino Toro

Sziasztok!

Utóbbi időben hagytam Rékust érvényesülni a blogon, de most visszatértem... ;-) Talán már észrevettétek, az ő bejegyzései pirosak, az enyémek feketék. Én úgy gondoltam, hogy a bejegyzés alján található "Bejegyezte: Réka" feliratból is egyértelmű, hogy ki írta, de Réka ragaszkodott a színek megkülönböztetéséhez is... :)
Pár napig a gépeinkkel ügyködtem. Megjelent az új Ubuntu verzió, és nem akart minden rendesen működni rajta. Rékus gépének nagyon jót tett az új program, nagyon jól működik, sokkal gyorsabb, szebb. Viszont az enyémen úgy döntöttem szüneteltetem egy kicsit a próbálgatást, valószínű nem az én gépemmel lesz a gond, többen panaszkodtak fórumokon, hogy pár dolog nem működik, úgyhogy még várok a frissítésre. Addig pedig kénytelen vagyok Windowst használni... :-/

Rékus délelőtt elment könyvtárba, a szakdolgozatához gyűjt anyagokat. Mielőtt beköltözik a ValóVilágba, illetve az idős hölgy lakásába, szeretne végezni vele. (Mármint a szakdolgozattal, nem a hölggyel... ) :) Én itthon maradtam blogolni :) és e-mailezni, mindegyikkel el voltam már maradva...

Vasárnap este voltunk templomban. Utána a fiatalok rendszerint be szoktak ülni egy pohár italra a szemközti vendéglátó helységbe. A neve: "El Javi" (ejtsd: el havi). Magyarul nagyjából annyit jelent, hogy: "Janihoz" :D Jó kis hely, közel van a templomhoz, és viszonylag olcsó is. Szóval templom előtt megbeszéltük Rékával, hogy ma mi is megengedjük magunknak, és beülünk velük, megünnepeljük, hogy még ha egy hónapra is, de talált munkát. Végül aztán a mise után azt mondták a srácok, hogy még várunk valakit aztán indulunk egy étterembe. Gondoltam, rendben, biztosan éhesek, akkor nem megyünk Javiba, megyünk máshová... Mire Réka is odaért, és pindurival többet megértett abból amit velem kézzel lábbal próbáltak megértetni, kiderült, hogy az a hely Zamora mellett van, 50km-re Salamancától. És vasárnap este 20:30 körül elindultunk 50km-re, hogy együnk egyet. Érdekes nép ez a spanyol... Na de végül aztán azt mondtuk, megérte, nagyon hangulatos hely volt. nagyon régi, állítólag bor tárolására használt pincék voltak, de egymás mellett rengeteg, és jó pár közülük étteremként működik. Nem olyan pincék mint otthon, ide lépcső vezetett le. De igen mélyre. Nem is tudom elképzelni valamikor régen hogy vittek le a hordókat. Sőt! Hogy jöttek fel a szüret végén?! :D A föld alatt kacskaringós kis helységekben lehetett leülni, mellettünk pattogott a tűzön a fa... A kis boltíves, fehér falai a hét törpe odujára emlékeztettek... ;-) Szóval kellemesen csalódtam a spanyolokban. Már kezdtem azt hinni, hogy éjjel-nappal csak tortillát (krumplis tojásos HÚS NÉLKÜLI étel) esznek. De itt egy hosszú asztalhoz letettek három tálra sült kolbászt, kenyeret, salátát, és csak úgy kézzel- lábbal :) jóllaktunk. Igaz nem toroit, de finom bort hoztak kerámia kancsóban, és mindez után még "desszertnek" jól megfűszerezett sült oldalast szopogattunk. Ez a vacsi, még otthon is laktató lett volna. Nagy élmény volt... :)

Ja, majdnem elfelejtettem a bejegyzés címének apropóját... Mikor indultunk vacsorázni, és osztották el az embereket a kocsikba, nem jutott eszébe a srácnak a nevem. Réka kisegítette, hogy "Nándi". Visszakérdezett: "Hogy?!" "Nándi!". Erre azt mondta: Maradjunk inkább a Vinotoro megnevezésnél, az egyszerűbb. Kiderült, hogy engem maguk közt csak a "vinotoro-s srácnak" szoktak emlegetni tavaly óta, mikor is eljöttem meglátogatni Rékát, és egy mukkot nem tudtam szólni, de a mit kérsz kérdésre hamar megtanultam a választ: "Vino Toro!" :D

Hát igen, Rékának már van munkája. Nekem is bele kell húznom. Elküldtük még pár kertészeti, és takarítócéghez is a jelentkezésünket. Míg a nyelv nem megy, muszáj ilyen helyeken keresgetni. Aztán később majd alakul. Egyébként vannak nekem is ingyenes tanfolyamok. A biztonsági őr tanfolyamról lekéstünk, de a napkollektor beszerelő képzésre még lehet, hogy jelentkezem. Délelőttönként lenne, mellette tudom folytatni a nyelvtanfolyamot is, és ingyenes...

A szülinapi jó kívánságokat még egyszer köszönöm mindenkinek! ;-)

Na ez a bejegyzés is milyen hosszúra sikerült. Most már tényleg gyakrabban le fogok ülni és írni ide, mert nem győzők visszaemlékezni a dolgokra... :)