Stílusváltás

Sziasztok!

Még alvás előtt gondoltam írok ide híreket... Az első, és legszembetűnőbb, hogy megszépült a blogunk. Legalábbis megújult, reméljük nektek is tetszik... ;-) Már mikor az első sablont kiválasztottam tudtam, hogy váltani fogok, nem volt a legszebb, ez már Rékának és nekem is jobban tetszik... És különben a zöld nyugtató szín, úgyhogy látjátok, gondoltunk a rendszeres olvasóink egészségére is! :D

Ma is voltam nyelvórán. Kezdem élvezni. Az első alkalom, a borzasztó felismerése volt annak, hogy a béka popsija alatt vagyok. Aztán mikor először Réka nélkül mentem, még jobban izgultam,mit fogok érteni, de végülis jobb volt, mert így rá voltam kényszerítve, hogy valamit megértsek abból amit ott beszélget a tanárnő. Utána már mondtam is Rékának, hogy ne jöjjön. Ő is örült neki, már nagyon unta. Én csak úgy kapálóztam, hogy elcsípjek egy-egy ismerős szót, ő meg azt mondja majd elaludt mire a tanárnő befejezett egy mondatot azzal a tempóval... Múlt héten a kínai boltban (mert persze itt is van olyan, majd egyszer írok a boltokról is, érdekes...)  vettem egy mappát a fénymásolatoknak amiket nyelvórán kapok. Így már szépen összeszedve várnak az anyagok, ha itthon nekiülök tanulni. Hétvégén Rékával átnéztünk pár szöveget az órai anyagokból. Na ez is nagyon sokat segített. Így gyorsan fogok haladni. Úgyhogy most már ott tartok, hogy szerda este bánkódok, hogy mikor lesz már hétfő, mert hétfő-kedd-szerdán vannak órák. Kezdem tényleg élvezni... ;-) A mai legnagyobb élményem például,... ja, több is volt... akkor inkább az egyik élményem a nyelvvel kapcsolatban, hogy voltam egy villamossági boltban, megmutattam leírva, hogy egy elosztót kérnék, és ezután már mindent értettem, és tudtam is válaszolni. Mondtam az elsőre hogy annál nagyobb kellene... Aztán kérdezték, hogy kábeleset, vagy anélkülit szeretnék. Megértettem, és válaszoltam, hogy kábel nélkülit. Majd megkérdeztem az árát, megértettem, hogy 3.45 majd még azt is meg tudtam kérdezni, hogy kártyával lehet-e, és értettem ismét a választ, hogy ez az összeg túl kicsi ahhoz, hogy kártyával fizethessek. Ekkor észrevettem, hogy az apróim túl aprók ahhoz hogy elegek legyenek, így mondtam, hogy "Rendben, köszönöm, majd holnap." És illedelmesen köszöntem, és távoztam. :-) No? Mit szóltok? Az élet apró örömei...  Igaz, hogy nem vettem semmit, de úgy mentem be és jöttem ki a boltból (egyedül, Réka nélkül) hogy megértettem mindent, ami a kettő közt zajlott. Nagy élmény volt!

A másik élményem is a nyelvvel kapcsolatos... Ma képzeljétek mi volt az nyelvóra után... Bejött az egyik szervező lány a kezdő csoporthoz, és elmondta, hogy indul egy ingyenes informatikai tanfolyam, ahol az internetes álláskeresés fortélyait lehet elsajátítani. Majd azt mondta, csak azok menjenek, akik már valamennyire megértik a spanyolt. Majd ezután elkezdett rámutogatni az emberekre, és sorolta, hogy például ki mehetne szerinte... és ... na, jó, az igaz hogy nem elsőre, de tudjátok kire mutatott harmadszorra? Bizony. Nándira. :) Úgyhogy jelentkeztem... Így legalább ez alatt az egy hetes tanfolyam alatt az infós szakszavakat is hallhatom valamennyire. Pl még azt se tudom, hogy mondják, hogy kattints rá... a lengyelek meg a kukac ( @ ) jelet "majom farkának mondják", nem tudom ez spanyolul hogy van, de majd remélem ilyesmi is szóba kerül.

Na szóval a lényeg, hogy jól esett ez is, hogy engem is besoroltak a lehetséges jelentkezők közé, azt feltételezve, hogy értek már valamennyire spanyolul. ;-)

Na jó, befejeztem az öndícséret-sorozatot... következik az utolsó mai élményem: Vettünk egy kis 2.1-es hangfalat... De komolyan... ez akkora élmény volt, hogy mikor hazahoztuk délután 14:00 körül bekapcsoltam a zenét, és estig hallgattam... Hatalmas élmény volt így egy hónap után végre úgy hallgatni a zenét, hogy tényleg zenének tűnt, és hogy külön kihallottam a bőgőt, a brácsát, meg a hegedűt is. Huh... Már nagyon hiányzott. Amúgy most is az szól, csak már kicsit halkabban. Úgy gondoltam hagyom aludni a szomszédokat, szegényeknek kemény sziesztájuk volt ma... akkor tuti nem sokat aludtak... :-P ;-)

Na megyünk mi is... Majd még úgyis jelentkezünk.

Sziasztok! ;-)