2010. november 24., szerda

A történet folytatódik... :)


Újra itt vagyunk.... úgy emlékszem, talán valamikor szeptemberben veszítettük el a fonalat, amikor ünnepek voltak a városban. Azóta sokminden történt velünk.... hol is kezdjem.... talán ott, hogy Nándi valamikor szeptember közepén felmondott a kebapban. Elegünk lett abból, hogy kihasználták, kért egy (nem több, egy) szabadnapot, nem akarták neki megadni, mindig csak halogatták, hogy majd ha felveszünk még egy embert stb... de hát csak nem történt semmi, csupán annyi, hogy azt akarták, hogy még több órát dolgozzon naponta havi 300 euróért. Aztán egyik délután ezen úgy összekaptak, hogy Nándi fogta magát, összepakolta a cuccait és hazajött, az én legnagyobb örömömre!!!!!! :D:D:D:D Ismeritek Nándit, azért nem egy ideges típus, elég nyugodtan fogja fel a dolgokat, de betelt a pohár.... Örültünk, hogy így döntött, és megszabadult a törökéktől. ;) Ezzel egyidőben, elkezdtük "szűkösnek" érezni a barátnőnkkel való együttlakást... És így, hogy van biztos keresetem, gondoltuk most már akár mi ketten is ki tudnánk bérelni egy kis lakást. Salamancában elég magasak az árak, így hát érdeklődtem, lakások iránt Monterrubióban, a faluban, ahol dolgozom. Kérdeztem az egyik főnökömet is, tud-e valami kiadó lakást, de aztán kiderült, hogy nincsenek is lakások, csak családi házak. Úgyhogy ezt az ötletet elvetettük, bár én nagyön örültem volna, ha odaköltözünk a faluba, két percre a munkahelyemtől. :) De aztán azt az ötletet adta a srác (főnököm), hogy miért nem költözünk a szomszéd faluba (röviden csak Villares), ami Monterrubio és Salamanca között van. Először nem tetszett az ötlet, mert így-is úgy-is valamivel be kell járni stb. de azért nem vetettem el teljesen. Este mikor hazaértem megemlítettem Nándinak is az ötletet, mit szól hozzá... Hát képzeljétek mit mondott.... ő is pont ezen gondolkodott, habár neki se tetszett először a "jel", amit kapott, de ő is úgy volt vele, mint én, elmeséli nekem, aztán meglátjuk. Abban az időben még a futáros meló utolsó napjai élte, és kebapot vitt az egyik faluba. Arra lett figyelmes, hogy olyan gyönyörű színekben pompázik a Hold, és körülötte az égbolt, hogy olyannak még sohasem látta. Le is lassította egy kicsit a motort, hogy gyönyörködjön benne, és (mik eszébe nem jutnak.... ;) ), arra gondolt, hogy ez biztosan egy jel lehet, hát megnézte milyen falu is terül el a Hold alatt. Először azt hitte, hogy Monterrubio, de aztán tudatosult benne, hogy hát ez bizony Villares. Mikor este elmeséltük egymásnak a megélt dolgokat, hát azt mondtuk magunkank, miért is ne.... lehet, hogy Villares a következő állomás. Hát gyorsan bekapcsoltuk a gépet, keresgettünk neten, de semmi jót nem találtunk.... sebaj, másnap lementünk az újságoshoz, vettünk egy hirdetőújságot. Felhívtuk az első albit, ami elfogadhatónak tűnt, igaz, hogy kétszobás volt, de hát próba szerencse, csak úgy kíváncsiságból, megkérdezzük mennyibe kerül. Szerencsénkre a kétszobás albit már kiadta a nő, de mondta, hogy az egyszobásból (ami még meg se volt hirdetve) most fog kiköltözni egy lány, és nemsokára felszabadul. Kérdezgettem, hogy milyen az albi, és minden kérdésemre azt a választ adta, amit mi vártunk! Hihetetlen volt! :) Falu szélén, közel a munkahelymhez. (Egy kis föld út köti össze a két falut, mindössze 3 km) 20 nm-es erkély, garázs, és még az ára is elérhető. Másnap meg is néztük, hát ki is vettük. :) Október elején költöztünk ki a faluba, és nagyon jól érezzük itt magunkat! :) Nagyon szép a lakás, mondern, nagy nappalival, és még egy nagy tévét is tettek be nekünk. :) És nagyon jó végre lakótársak nélkül.... :) Ja, és még az hozzátartozik a történethez, hogy a tulaj először kéthavi kauciót akart tőlünk kérni. Mi így is készültünk, összerakosgattuk a pénzt, és mikor hozta a szerződést, azt mondta, hogy elég egy havi kaució is, mert megérti, hogy talán nem vagyunk abban a helyzetben, hogy kifizessünk ennyi pénzt. Hát ennek is nagyon megörültünk, úgyhogy örömünkben kaptam egy biciklit, azzal jártam dolgozni. Jajjj, de élveztem! :) Sajnos mostanában nagyon hidegre fordult az idő, meg hatalmas sár van a föld úton, úgyhogy kicsit pihen a járgány, de alig várom a tavaszt, hogy újra elővegyem!

Október 22-23-án megszerveztük a Magyar Napokat az éttermeben, ahol dolgozom. Két napos rendezvény volt, mindkét este 5 fogásos magyar vacsorával, két napig magyar zene szólt az étteremben, nemzeti színű terítő, fényképek Magyarországról, teljesen úgy éreztem magam, mint egy magyar lagziban. Két nagyszerű magyar szakácsunk volt, ők állították össze az ételsort, és nagyon finomat főztek. Az egyik srác, Erik, itt lakik a faluban, a szomszéd utcában, rajta keresztül ismertük meg Csabit, aki Salamancában lakik. Még magyar pincérünk is volt, jelenleg az Erasmusban (a főnököm salamancai étterme, ahol a gyakorlatot csináltam a tanfolyam után) dolgozik egy magyar lány, Betti, ő jött ki dolgozni a hétvégére. Nagyon-nagyon jó volt, és micsoda könnyedség magyarokkal dolgozni!!! Csak úgy ment minden magától, egyszerűen mindenki tette a dolgát, és nagyon jól sikerült. Vacsi után felvettük a népviseletet Nándival, és táncoltunk, zenéltünk, majd tartottunk egy táncházat a vendégeknek. Ja, és Nándi írt a magyar nagykövetségre, nagyon örültek a kezdeményezésnek, kaptunk tőlünk könyveket, és még a kulturális-oktatási attasé is eljött hozzánk egy ebédre. A turinfonak is írt Nándi, onnan meg négyféle szóróanyagot, meg plakátokat küldtek nekünk. :) Első este kb 30-35 menüt szolgáltunk fel. Kellemesen tele volt az étterem, de ketten Bettivel el tudtuk vinni a dolgot, nagyon jó hangulat volt. :) De képzeljétek el, hogy másnapra úgy elterjedt a híre, hogy egész délelőtt jöttek a telefonhívások. Fél kettőre mentem dolgozni, és már 47 foglalás volt feljegyezve. Fél ötig dolgoztam, addigra felment 70-re. :) Madridból is jöttek magyar fiatalok. Még a teraszról is hoztunk be asztalokat, meg székeket, mindenhol emberek ültek. :) Nagyon ízlett mindenkinek a vacsora, engem azóta is táncoslánynak hívnak a vendégeim. A főnökökkel meg egy hétig madarat lehetett volna fogatni, még az Erasmusban sem értették, hogy mi történt, mert vigyorogtak egy héten keresztül. Hát igen, sose ennyi embert nem látott az az étterem. Az egész rendezvényt megkoronázta, hogy pont itt voltak Nándi szülei, és nővére, nagyon jó volt, hogy ők is részt vehettek ebben a forgatagban. :) És hogy pontot tegyünk az i-re, még egy történet... Szombaton este Nándi kivitt dolgozni, míg átöltöztem, ő elkortyolgatott egy kávét, és a két főnököm ott beszélgetett mellette... csak arra lett figyelmes, hogy egyik mondja a másiknak, hogy nem baj, majd Nándi segít... ismeritek Nándit, rögtön mondta, persze, hogyne, miben kellene segíteni, hát te is beállsz ma pincérkedni. :D Rögtön lelankadt a lelkesedése, elsápadt, én pont erre léptem be a bárpultba, Nándi izgatottan szól oda nekem, Rékaaaa segíts, pincérkedni fogok... :) De aztán az első ijedség hamar el is szállt, és olyan ügyes volt egész este, csak úgy kinálgatta a forralt bort. :) Aztán később kiderült, így akarták "levizsgátatni", hogy dolgozik a "mélyvízben". A következő munkanapomon ezzel állt elém a főnököm: "Réka, Nándi munkát keres?" Mondtam, hogy igen. Erre ő: "Akarod, hogy adjak neki munkát?" Hát mondom, hogyne, semmit se szeretnék jobban. :) A testvérének van egy étterme Salamanca központjában, a Fő tér mellett, november 2-án már kezdett is. Úgyhogy kollégák lettünk! :) Pont most mesélte, hogy ma volt az első nap, hogy egész délután ő volt ott egyedül, és még ő is zárt. Holnap ő nyit. :) Már kulcsa is van az étteremhez. Az egészben az a poén, hogy a munkatársai teljes munkaidőben dolgoznak, és csak fél munkaidőben vannak bejelentve, hónapokig ígérgették nekik a szerződést, mire végre megkapták.Ő egy hét után megkapta, teljes munkaidő, határozatlan ideig szóló szerződést.... Még viccelődtünk is, hogy hát Ramón ( a főnököm) jól odaszólt a testvérének. :D Úgyhogy a Jóisten úgy munkálkodik, hogy még fel se ocsúdunk az egyik csodából, jön a másik. :) Ja, még egy kocsit is tudtunk venni, mert Erik, a szakács, el akarta adni a régi autóját. Már volt is rá egy biztos vevő, csak az utolsó pillanatban visszamondta, és így eladta nekünk kedvezményes áron. Ez is nagyon jól jött most a legjobb pillanatban, mert Nándi nem tudna este hazajárni.

Megint kicsitt hosszúra sikeredett ez a bejegyzés, de hát sokmindennel adósak voltunk. Most már tényleg jó lenne, rendszeresen írogatni, de inkább már nem ígérek semmit.... ;)
Töltöttem fel új képeket is a Magyar Napokról, meg mostanában voltak fellépéseink is, ez az a szervezés, amiben már tavaly is résztvettünk. Jó szórakozást hozzá!

2010. november 5., péntek

INTERNEEEEEEEEEET

Képzeljétek, ma bekötötték hozzánk az internetet!!!! Nemsokára jönnek az élménybeszámolók, fényképek, miegymás!!! :D most rohanok dolgozni, de hétfő körül írok, hétvégén lesz két fellépésünk, meg dolgozunk. Most már Nándinak is van állandó munkahelye!!!! :):):):) Kollégák lettünk. :) Pincérkedik ő is, Salamanca központjában. :D Na jövünk nemsokára!