Élet a Villában

Sziasztok!

Üdvözletemet küldöm a VV házból. Ez egy rendhagyó műsor, kicsit változtattak a játékszabályokon, és megengedték, hogy lopjunk a kamerák működéséhez szükséges vezeték nélküli internetből. :) Úgyhogy nincs okom panaszra, még internetem is van. A kamera nem vicc. Tényleg be van kamerázva a ház, hogy ha a néni egyedül van itthon, és valami történik, lássa a család, és akkor jönnek azonnal. A néni, akire vigyázok (azaz inkább ő vigyáz rám) 88 éves. Még nem jutott rá időnk, mert egész nap takarítunk, meg főzünk, de majd megkérem, hogy mesélje el Spanyolország történelmét. Hátha jól jön majd a záróvizsgán januárban. :) Ami a legkeményebb az egészben, hogy reggel nyolckor kelünk. Most hallom a felhördülést, hogy micsoda luxus, mi akkor már a suliban vagyunk, vagy dogozunk... Na jójó, de itt reggel nyolckor még sötét van!!! Kinézek az ablakon, és olyan mintha le sem feküdtem volna, ugyanazt a sötét kihalt utcát látom, mint éjjel egykor a blogírás közben. :) Na kb fél 10re megreggelizünk, elmosogatunk, jöhet a takarítás. Az a jó az egészben, hogy itt nem röhögnek ki, hogy milyen lassan eszem. :) Bőven van időm reggelizni. Közben elszórakoztat a néni. Lassan ismerem már az egész család történetét. A fia a disznóhúst kockákra vágva szereti, és képzeljétek, a hűtőben négyféle joghurt van, mert mást szeret a fia, a menye, az unokája, meg a bolíviai nő, akit helyettesítek. :) A legtöbb időnk azzal megy el, hogy helyére rakjuk a dolgokat. Külön kis edénybe gyűjti a hal sütésére használt olajat, külön edénybe a csirkesütéshez, külön edénybe a disznóhoz használt olajat... :) Amúgy aranyos nagyon. De jól tud főzni. Egyszerű kajákat eszünk, de finomak. Úgyhogy panaszra semmi okom, mert itt egyfolytában enni kell... Már előre félek, a tavaszi futástól! vacsorára pl paprikás halat eszek, paradicsomsalátával, ma húskrokettet sütöttünk hozzá. Ebédre is mindig van valami desszert, ma például a kedvenc dinnyémet ettük. :) Szóval reggeli után mosogatás, utána meg felsepregetek, mindenhol, letörlöm a székekről azt a rengeteg port, ami 24 óra alatt rászállt, majd a bejárati ajtót is szép gondosan. :) Aztán ha szerencsém van, akkor kapok egy fél órácska időt tanulásra (ma például egy percre nem álltunk meg :) ). Mindent vele kell csinálnom, nem hagyja, hogy egyedül csináljam, mert most még a tanulófázisban vagyok, és meg kell tanulnom a dolgokat. :) Úgyhogy amit én általában elintézek 10 perc alatt, az itt legalább fél óra. Szóval már minden csillog-villog, kb fél 11-11 körül elkezdhetjük csinálni az ebédet. Előző este mindig megbeszéljük, mit eszünk másnap ebédre, meg vacsorára. :) Kb. 2-3 órára el is készül, aztán megebédelünk, fél négy körül jön a fia enni, őt is ellátjuk kajával, aztán jöhet a mosogatás, és minden ebéd után fel kell söpörni a konyhát, és felmosni. Aztán mire ezzel végzünk, és ha van időm, felszaladok Nándihoz tanfolyam előtt 10 percre. Hát az nagy áldás, hogy fél perc sétára lakunk innen, úgyhogy minden a lehető legjobban alakul, de tényleg. Nándi mindig lekísér tanfolyamra :) addig tudunk beszélgetni, de tegnap például fel is jött a spanyol tanfolyama után. Nagyon belopta magát a néni szívébe, mindig kérdezgeti, hogy van, mit csinálhat nélkülem, hogy boldogul. Képzeljétek el, még arra is gondolt múltkor, hogy ki tudnak-e vasalni a fiúk, meg hogy ki főz most nekik ebédet, hogy én nem vagyok... Mondta, hogy becsüljem meg, mert igen jó fiú, csak azt sajnálja, hogy nem tud még spanyolul, és nem tud vele beszélgetni. Úgyhogy ha itt van Nándi, mindig ráparancsol, hogy "Meg kell tanulnod spanyolul!" :) Ott tartottam, hogy tanfolyam, na az a négy óra jól jön, kicsit kikapcsol, bár addigra úgy elfáradok, hogy ha nem szuperérdekes az óra, nagyon küzdök az álommal.... De ma nagyon jó volt, a kedvenc tanárnőm tartotta az órát. Tegnap meg egy egyesületet voltunk megnézni, hogy működik, mi a feladatuk stb, nagyon érdekes volt megtapasztalni a "valóságot", így egyre közelebb kerülünk ahhoz, amit majd valójában csinálni fogunk. Jövő héten ha minden igaz, kiderül, hogy hová megyünk gyakorlatra. Kíváncsi vagyok, hová osztanak be minket. Szívesen mennék gyerekekhez. Hétfőn nem voltam órán, de a többiek egy gyerekekkel foglalkozó szervezetnél voltak. És képzeljétek el, azt mesélték, hogy nagyrészt cigányok és románok voltak az intézetben. Annyi román van itt, hogy Zamorába (egy közeli város, tudjátok, ahol fellépni is voltunk) román tolmácsot keresnek. Megfordult a fejemben, hogy írok nekik, hogy bocsi, de magyar tolmácsra nincs szükség véletlenül. :) Aztán a tanfolyam után jövök vissza, készítjük a vacsorát, eszünk, aztán mosogatás, ez is kb másfél-két óra... De amúgy nagyon aranyos, olyan mintha az unokája lennék. Mindig mondja, hogy ez a tányér már régi, csúnya neki jó lesz ez is. A halnak a finomabb részét kapom én, amibe nincs szálka, ő eszi a szálkásat, habár nem lát rendesen meg nem is hall jól. De nagyon tisztán gondolkodik, el lehet vele beszélgetni. Már kétszer is abból a kolbászból kaptam enni, amit a vendégeknek tartogat, hogy legyen mivel megkínálni őket. Vett nekem ágyneműhuzatot, törülközőt, én bontottam ki a csomagolásból. A ház legjobb szobájában vagyok, hatalmas ablakkal, egész nap besüt a nap, szép kilátás a városra, a hatodikon lakunk, úgyhogy minden jó. Ja, és így rezsiköltségem sincs, ennivalóra sem költök, úgyhogy még ez is hozzájön a fizetéshez. :) Az egyetlen rossz, hogy mindent olyan lassan csinálunk, hogy néha a tétlenséghez türelem kell. Mert inkább hagyná hogy egyedül csináljam, aztán egy-kettő megcsinálom (hála Istennek, takarítani egyedül szoktam), de a többi munkát együtt csináljuk. Na de mindegy, végülis ezért vagyok itt, valami próbatételnek mindig lennie kell. :) Mire vége lesz a munkámnak Nándi meg túlképzett lesz... Neki is vannak hírei, de majd azt inkább ő leírja, mert már így is túl hosszú lett a bejegyzés. Megyek is aludni. De hát ilyenkor van egy kis szabadidőm, hogy nyugisan leüljek egy kicsit. Majdnem elfelejtettem mondani, hogy ma, mikor jött a fia ebédelni, kaptam tőle három spanyol nyelvű regényt. De még meleg mind a három, most novemberben nyomtatták őket. Nem tudom írtuk-e, hogy nyomdája van a fiának, ő a főnök. Mikor átadta, azt mondta, hogy csinálunk nekem egy könyvtárat. :) És sajnálkozott, hogy Nándinak nem talált semmilyen informatika témájú könyvet. Mondtam neki, hogy annyi baj legyen. Azt is felajánlotta, hogy ha szeretnénk, elvisz minket a nyomdába, hogy megnézzük, hogy működik. Nagyon csodál minket a férfi, hogy beszélünk nyelveket, aztán meséltem neki, hogy most Nándi még jobban belevetette magát a tanulásba, meg hogy angolt is tanul a spanyol mellett. És kérdezte, hogy angolul én is beszélek-e. Aztán mondtam, hogy egy kicsit, a németet sokkal jobban tudom. Hátha eszébe jutok, hogy jó lenne egy németül tudó a cégbe, mert német gépekkel dolgoznak... Minden megfordul az ember fejébe ilyenkor... ;) Na jó, most már tényleg megyek. Leragadnak a szemeim.

Anna sok sikert a külföldi gyakorlathoz!!! Szorítunk neked! :)

Szép álmokat mindenkinek!