Újra Salamancában

Szervusztok!

Újra itt vagyunk. Egyrészt a blogon, másrészt Salamancában. :) Furcsa érzés volt, sokfelé utazgattunk már, de most először fordult elő, hogy látogatóba mentünk Haza. De amúgy megint rájöttünk, hogy nem is vagyunk ám olyan messze. 27-én 16:30-kor indult a gépünk, és 23:30 körül már az albinkban voltunk. Arantxa anyukája minket is hazahozott, sőt levest, és még meleg fasírozottat is hozott nekünk, hogy legyen mit vacsoráznunk. Na nem mintha otthonról nem készültünk volna rengeteg házi finomsággal, de jól esett. 

Jónéhány történettel le vagyunk maradva a blogban. Vagy inkább a naplónkban. Ezentúl igekszünk így nevezni. Francia, vagy akár itt Spanyolországban is elképzelhetetlen lenne, hogy angol szavakat használjanak a köznyelvben. Nálunk pedig ha már a nyelvészeink nem úgy dolgoznak ahogy kellene, nekünk kell jobban odafigyelnünk... Szóval a "naplónkból" még hiányzik pár érdekes történet. Lassanként pótoljuk, de előbb most úgy gondoltam, az otthoni útról számolnánk be. :) Most Rékussal megosztoztunk a munkán: Én írok a naplónkba, ő pedig itt vasal mellettem. ;-) (van üzleti érzékem mi? :-P )

17-én érkeztünk Budapestre, és 21-éig ott is voltunk, mert Rékus 21-én államvizsgázott. Előtte még 18-án egy utolsó tantárgyból is levizsgázott, ami után a tanulmányi osztályon kiderült, hogy a magyar szakjáról még hiányzik két kreditje, hogy végezni tudjon. Hosszas keresgélés, kutatás után kiderült, hogy évente változtatják az egyes szakokhoz szükséges tantárgyak listáját, de erről nem értesítik a diákokat, és Réka a második évben kinyomtatott tantárgylista szerint csinálta végig a sulit, az új lista szerint viszont még egy magyaros tárgya hiányzott. Kedden Réka megcsinálta az írásbeli vizsgát, ami talán egy nyelvizsgához hasonlítható. Azt mondta nem volt nehéz. A hét minden napján be kellett mennie a hiányzó két kredit miatt az egyetemre, végül a szóbeli előtti napon sikerült az intézeti igazgatóval személyesen beszélnie, aki szerencsére nagyon emberségesen állt a dolgokhoz. Réka szabadon választható tárgyakat is megcsinált 9 kredit értékben, és szerencsére ezeket beszámították, így 21-én államvizsgázhatott. 20-án este érkezett Budapestre Arantxa egy salamancai barátnőnk, akit meghívtunk Magyarországra. Míg Réka államvizsgázott, mi városnézést terveztünk, de szerencsére egy óra alatt vége lett a vizsgának, így már hárman mehettünk Budapestet felfedezni... :) Nagyon örült neki, hogy magyarok mutatják meg neki Magyarországot. Azt mondta, nem szereti a turistalátványosságokat, inkább szereti megismerni az embereket, hogy élnek, milyen szokásaik, ételeik... stb. vannak. Na hát nem szenvedett hiányt semmiből. Városnézés közben mindent elmondtunk neki, amit csak tudtunk az épületekről, fontosabb helyszínekről. Mikor délután Csorna felé utaztunk a vonaton, már neki is feltűnt, hogy az 5000 Ft-oson az az ember van, aki az alagutat, meg a hídat építette, és az akadémiát is támogatta. :) Sokfelé jártunk vele. Sopronban, Kőszegen, Csornán, Fertődön a kastélyban, Pápán az élményfürdőben. Olyan tipikus magyar ételeket kóstolhatott, amit mi sem eszünk túl gyakran. Hurkát, kocsonyát, mákosgubát, pörköltet, túróstésztát, ... Ja és az első szó amit megtanult az a pálinka volt. Muszáj volt neki. Mindkét családba hazaérkezve édesapáink már kitöltött poharakkal vártak minket. Úgyhogy nagyon jól teltek az otthoni napjaink. :) (Ja, és míg Réka tanult, engem már Budapesten is várt pár pohárka. Köszi Ati!) 

Arantxa nem tudta megmondani mi tetszett neki a legjobban, de nagyon élvezte az élményfürdőt Pápán, a kőszegi városi séta közben mintha csak magamat láttam volna, az ujját le se vette a fényképező gombjáról. De nagyon meglepte Sopron története is, mikor meséltük, hogy a Hűség városának nevezik, mert a katonaság visszahívása utána a helyi civilek verték vissza a bevonuló osztrákokat annak idején, és ezután következett a népszavazás. Így maradhatott magyar város. Ja, ott Sopronban még egy rovásírásos pólót is vett magának. Meglepte az is, hogy nekünk 8000 éve már saját írásjeleink voltak. (Csak éppen az iskolában nem szabad erről beszélni, hátha valamelyik gyermek még "félreértelmezi", és olyan badarságokat gondol, hogy nem egy barbár, fejletlen nép voltunk...) És minden nagyon nagy élmény volt neki, minden érdekelte. Mi is nagyon jól éreztük magunkat vele. Három hónapja nem voltunk otthon, rokonokat látogattunk meg, de egyszer sem volt terhünkre. Nagyon jól kijöttünk, mikor hazajöttünk a következő napon Réka már megjegyezte, hogy szinte már hiányzik is neki Arantxa. :) Gyorsan meg is jegyzem, hogy kicsit sem spanyol. Anyukája finn, apukája pedig baszk származású. Nagyon különbözik a spanyoloktól.

Mindenkinek köszönünk szépen mindent! Családnak, barátoknak... mindenkinek. Nem csak Arantxának, de nekünk is nagy élmény volt ez a 10 nap. (igaz a vizsga előtti napokat lehet, hogy Réka átpörgette volna, de nekem azok is jól teltek... :D ) Minden nagyon jól sikerült. Köszönjük, mindenkinek, aki eljött a buliba, nagyon jó volt egy jót beszélgetni. Igaz nem volt idő mindent megbezsélni, de majd folytatjuk... ;) És Réka barátnőinek is köszönjük, hogy a vizsgák közepette szakítottak ránk időt! :)

Szerdán pedig visszaérkeztünk. Csütörtökön már irodákba mentünk elintézni ezt-azt. Ja és éreklődtünk a tanfolyamomról, de még semmi hír. Az úgy volt, hogy...

A hazautazás előtti héten sorra jöttek a jóhírek. Ugye itt most nekünk a jó hír az, ha találunk valami munkát. Egyik nap Arantxa anyukája hívott, hogy a kertben segítsek neki a tavaszi munkákban. Másnap plussz három angolórát tartottunk, mert lebetegedtek a tanárok. Utána napon pedig a nyelvtanfolyamom után 4-5 embert félrehívtak, (engem is beleértve) és mondták nekünk, hogy indul egy pincértanfolyam, amit az ACCEM (az az egyesület, akik a nyelvtanfolyamunkat is szervezik) kifizet helyettünk, sőt, még ösztöndíjat is kap, aki jelentkezik. Hát jelentkeztem, és most várjuk a telefont, hogy bejutottam-e. Csütörtökön azt mondták, hogy aznap kezdték el hívogatni az embereket, és ha még nem hívtak, akkor pénteken biztosan fognak. Réka a kérésemre már nem a táskájában, hanem a zsebében hordja a telefonját, de még semmi. Vagy nem jutottam be, vagy spanyolokhoz kell mérni a dolgot, és pár nap késés az itt semmi. Egyébként már ezen a héten indult volna a tanfolyam, de későbbre tolták.

A kerti munka Arantxa anyukájánál már nagyon jól esett. Nem csak azért, mert fizetést is kaptam érte, de jó volt a szabad levegőn dolgozgatni 4 napot. Ebédre nagyon finomakat kaptam mindig. De a legjobban az esett, hogy végre valami hasznosat csinálhattam. Az angoltanítást sajnos nem tudtam eddig hasznosnak felfogni, bár az utóbbi időben már voltak biztató jelek. Mikor egy másik iskolában helyettesítettem két órát, nagyon jól sikerült. Ugyanaz a korosztály, de teljesen más diákok. Tudtunk haladni, beszélgetni, mertek angolul megszólalni... Aztán tegnap a saját csoportomban is sokkal jobban ment minden. Meguntam az eddigi fejetlenséget, és széthúztam a padokat amik eddig egy körbe voltak összerakva, és kettesével ültettem le őket. Na így már szinte teljesen megszűnt a futkározás, és egész hosszú ideig tudtak majdnem csendben rám figyelni, hallgatni, és válaszolni angolul. Szóval ezek az órák nagyon kellettek már, már tényleg kezdtem teljesen feladni, és azt gondolni, hogy egyszerűen nincs érzékem az oktatáshoz. De most már úgy gondolom még hátha előjöhet... ;-)

Amúgy Rékus is tartott egy angolórát, a másik suliban, ahol én is helyettesítettem, mert egy másik tanár is beteg volt. Na ő olyan tapasztalatokkal tért haza, mint ahogy én szoktam a saját csoportomtól, vagy az otthoni sulimból. Mikor a suliban az órák után szinte ugrálva, jókedvűen lépkedtem lefele a lépcsőn, jót nevettem mikor megláttam Rékus kipirosodott, kicsit sem mosolygós arcát. Eddig a magán nyelvóráiról, illetve a nyelviskolában csoportban tartott óráiról olyan jó dolgokat, élményeket mesélt, amit én el sem tudtam képzelni, nem gondoltam, hogy valaha megtapasztalom. Most viszont igen. Rékus meg azt tapasztalta meg, mikor Csornán a suliból hazaérve azt se tudtam hol áll a fejem, vagy az itteni másik angol óráról hazatérve amiket meséltem neki. Azt mondta amit én is szoktam: "Még a csilláron is lógtak!", "Nem tudnak csapatban dolgozni!", "Visítoztak egész órán!"... :D :D :D

Na nem Rékust nevettem ki, de hosszú idő óta végre saját bőrünkön megtapasztaltuk egymás korábbi élményeit. Ez a rész lehet, hogy csak a pedagógusoknak lesz érdekes, de fontosnak tartottuk leírni, és mert nagy élmény, és jó tapasztalat volt mindkettőnknek. :)

Kicsit visszatérek a jelenbe, hogy is állunk most. Réka a jövő héten befejezi a tanfolyamának a gyakorlatát. Mindenkinek nagyon tetszett Réka hozzáállása a gyerekekhez, és egyik kolléganője babát vár, úgyhogy bízunk esetleg abban, hogy talán akadhat állása Rékának. Azt is mondták neki, hogy szeretnének néhány magyar meséskönyvet beszerezni, érdeklődjön utána otthon, miket lenne érdemes, illetve egy magyar, hasonló munkát végző egyesülettel is fel akarják venni a kapcsolatot, abban is segítkezhetne Réka. Úgyhogy reménykedünk. Én pedig most a pincértanfolyam eredményét várom, bejutottam-e, illetve mielőtt hazamentünk, a város összes pizzériáját bejártam, hátha hívnak pizzafutárnak. Más munkát csak úgy tudnék keresni, ha már jobban megy a spanyol. Úgyhogy igyekszem. Otthon ebben a 10 napban Arantxával csak spanyolul beszélgettem, már annyira átállt rá az agyam, hogy a tegnapi angol órámon, erősen gondolkodnom kellett, mert mindig spanyolul jöttek a számra a szavak... :)

Vannak még tavalyról elmaradt hírek, de most befejezem, mert 17:45-re meghívott minket (sok más fiatallal együtt) egy család uzsonnára, és előtte még futni is akarok, már megint nagyon hiányzik. Ja, ezt az uzsonnát a templomból egy galíciai család szervezi, akiknél ilyenkor van egy jellegzetes alkoholos ital. Azok után, amiket Arantxa mesélt a barátoknak a magyar "pálinkás" utazásáról, már olyan hírünk van, hogy ahogy az egyik lány mondta: "Ez a galíciai ital nekem nem ízlik mert túl alkoholos, de amiket Arantxa mesélt, szerintem nektek ízleni fog..." :D hááát... szerintem is. Úgyhogy megyek is késződni.

Hamarosan jelentkezünk. A fényképeket is igyekszem mihamarabb rendszerezni és feltölteni...
Sziasztok! ;-)