Munkabeszámoló

Kedden elkezdtem a tanítást. 13 tanuló van a csoportomban, Nigériából, Szenegálból, Bulgáriából és Marokkóból. Az első nap volt a legnehezebb, mert azt sem tudtam, mivel készüljek, és azért 5 órát érdekesen megtartani így egy csapásra.... de azért végülis jól sikerült. Jó a csoport összetétele, lelkesek (eddig ;) ) a diákok. Már sok mindent tanultak, élvezem én is, meg szerintem ők is. Van egy lány, aki még írni sem tud, nagyjából érti az órát, meg beszél is, de mindent csak hallás után tanult meg. De péntekre már elértem vele azt, hogy egész jó tempóban le tudta másolni a táblán lévő dolgokat. ;) Egy srác meg már olyan jól tudja a nyelvet, hogy első órán láttam rajta, hogy már nem nagyon bírja, úgy unatkozik. Úgyhogy neki plusz feladatokat kell vinnem. Mindegyik diák egy külön egyéniség, jókat nevetek rajtuk (persze csak magamban :P). Van például egy 55-60 év körüli bolgár bácsika, aki érti az órát, de mindig el van a maga kis világában. Ha felszólítom, sokszor felpattan a székről és már megy is a táblához, mert azt hiszi, írnia kell valamit. :) Olyan aranyos volt a múltkor. Azt mondja nekem, hogy nem lehetne valahogy kevesebbet ülni, mert neki már úgy fáj a feneke. :) 9-től 11:30-ig folyamatos tanulás, utána tartunk fél óra szünetet. De a végén már csak játszani lehet velük, mert nem bírják idegekkel. :) Szóval jól elvagyok velük, jó pofák. Ja, van egy másik kb 55 év körüli bolgár néni, aki tud írni, viszont nem beszél semmit. Ha kérdezem, akkor sem mondja, hogy nem értem, hanem csak rázza a fejét, mint egy néma gyerek. :) Igen jó pofa, de végig mosolyogja az órát, szerintem nagyjából érti is, csak fel kell egy kicsit ráznom, mert elkönyvelte magában, hogy ő nem tud spanyolul beszélni. Múltkor megkínált muffinnal, meg meg akart hívni kávéra. Aztán másnap már nem kérdezett, ott találtam a muffint az asztalomon. :) Úgyhogy mondom, mindegyik egy külön egyéniség, megérik a pénzüket. ;)

A pincérgyakorlatot is elkezdtem a héten, délután 6-tól 12-ig dolgoztam. Ez csütörtökig fog tartani. Nem mondom, napi 11 óra munka eléggé le tudja fárasztani az embert. Munka közben nem érzem, hogy fáradt vagyok, de utána mikor jövök haza (20 percet kell gyalogolni hazáig) egy örökkévalóságnak tűnik. De Nándi rengeteget segít, mindig eljön értem, és együtt jövünk haza. :) 3 órára szoktam hazaérni a tanításból, addigra már a terített asztal vár, és ehetünk is. :) Ami meg a pincérkedést illeti, az első nap elég nehéz volt, de így a negyedik napra már egész jól belejöttem, és úgy érzem már gyorsabb is vagyok, mint első nap. Képzeljétek el, van vagy 30 féle sörük (ha nem több), és a felének saját pohara van. Meg mindenféle gyümölcslé márka... Néha előfordul, hogy kérnek tőlem valamit a vendégek, és én kérdezek vissza, hogy az meg micsoda, sör??? :) Úgyhogy vicces, de már egész jól feltalálom magam. Ami a legnehezebb, hogy öt órát tanítok délelőtt, aztán hatot pincérkedem. Mindenhol beszélni, meg az étteremben a hangos zene, egész nap kiabálnom kell, meg talpon lenni. De legalább megedződöm, már úgyis régen táncoltam, eltunyultak a lábaim. :)