Tündérmese...

Alig telt el pár hét, mióta utoljára írtam, de ismét sokmindenről kell beszámolnunk. Az életünk (most már kezdjük elhinni) tündérmeséhez kezd hasonlítani. Az egyik örömteli hír, amiről már sokan értesültetek, hogy Nándi megkérte a kezemet. :) És hát.... izééé... igent mondtam... :) A gyűrűnkön a nevünk kezdőbetűik láthatóak rovásírással, köztük egy tulipánt, amit egy énlakai lelet alapján véstek bele. Ezeket öleli körbe egy életfa motívum, mely szintén nagyon jellegzetes ősi mintázat a magyar népművészetben. Összeköti a földet az éggel... 

A másik jó hír, amiért ilyen hirtelen jött a hazalátogatás, hogy kineveztek étteremvezetőnek. Úgy történt a dolog, hogy a kisfőnök már egyre inkább nem csinálta a dolgát, a vendégek mindig elégedetlenek voltak, és mivel mindig én szolgáltam fel az asztaloknál, nekem kellett elvinnem a balhét a "bájos" kis mosolyommal... De egyre inkább kezdett ez zavarni, és a pontot az i-re a szilveszter este tette fel, ami egy hatalmas káosz volt. Nem volt megszervezve, éjfélkor még nem volt pezsgő az asztalon...stb.. lényeg a lényeg, hogy betelt a pohár, és elmondtam mindent a nagyfőnöknek, hogy én ezt nem szeretném tovább csinálni, mert ez egy nagy égés, és egyre kevesebb vendég fog jönni. Ő azt kérdezte erre, hogy én jobban tudnám-e csinálni, és én mondtam, hogy igen. Meg megkérdezte mit csinálnék másképp, elmeséltem neki az ötleteimet, és erre azt mondta, hogy rendben holnap találkozunk és megbeszéljük hogyan tovább. Felvásárolta a kisfőnök részét, és engem tett a kifőnök helyére. Leváltottuk a pincéreket, azóta velem dolgozik Betti is :), aki a magyar napokon is nagyon sokat segített nekünk, és dolgozott az Erasmusban is. Azóta egész nap dolgozom, 10-12 órákat, vagy még többet is néha, főleg hétvégén. Két hete vagyunk nyitva, az első hét egész nyugodt volt, de ezen a hétvégén már nagy volt a pörgés... Híre ment a faluban a váltásnak, és egyre többen jönnek. Most hétvégére megszerveztem egy ünnepet, menüsort állítottam össze, 22 foglalásunk volt (ami egész jónak számít) nagyon jól sikerült, még meg is tapsoltak minket a vendégek. :) Eléggé fárasztó, hogy mindenre nekem kell figyelni, még ha pihenek is jár az agyam, mit hogyan kellene csinálni... Meg fogjuk változtatni az étlapot is, kicsit "felpofozzuk" az étterem hangulatát, már alig várom, hogy teljesen kész legyen! Majd csinálok képeket. :) Képzeljétek, jövő hét vasárnapra, már ötven fős foglalásunk van, és még a valentin napi menüt ki se plakátoltam. A vendégek a szombati ünnepi vacsora után már azt kérdezték, hogy készülünk-e valamivel valentin napra, mert jönnének vacsorázni, olyan jól érezték magukat. :) Úgyhogy lassan beindul a mandula... :) De ez egyedül persze nem menne, Nándi nagyon-nagyon sokat, és még annál is többet segít nekem. Már úgy mozog az étteremben, mintha ő is ott dolgozna. :) Mikor épp nem dolgozik mindig ott van velem, segít, szerel, takarít, mosogat, informatikus, elektroműszerész, lelkesítő vőlegény... :) És ha már itt tartunk, a harmadik jó hír, ha már három a magyar igazság, a héten közölte Nándival a főnöke, hogy majd hamarosan úgyis emelkedik a fizetésed, mert több feladatod lesz, étteremvezetővé szeretnélek tenni... Mondom én, hogy tündérmese... :) Már most is ő osztja ki a feladatokat a pincéreknek, gondoskodik dolgokról, már szinte teljesen átrendezte az éttermet, bevezette a forralt bort, aminek nagy sikere van, vannak olyan vendégek, akik csak azért járnak vissza az étterembe. És ha már három a magyar igazság, és negyedik a ráadás, lehet, hogy megint költözünk. :) Nézegettünk lakásokat Monterrubióba, ha már úgyis ott dolgozom, és egész nap ott vagyok az étteremben, jó lenne közel is lakni hozzá. Van egy nagyon szép házikó, kandallóval, hatalmas nappalival, terasszal, kicsi kerttel, és csak 30 euróval fizetnénk többet, mint eddig. A tulaj nagyon el akarja adni, de kért két hetet, ha addig nem sikerül neki, valószínűleg kiadják nekünk. És ami a legjobb benne (a kandallón kívül :) ), hogy kb 30 m-re van az étteremtől. :) A héten letelik a két hét, nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy döntenek. :) Ha egy kicsit ritkábban írunk, akkor bocsánat, most már tudjátok, ez azért van mert sokat dolgozunk, de azért igyekszünk mindig tájékoztatni titeket. ;)