Búcsú és ünnepek Salamancában

Újra ittvagyunk, még csak el sem vesztünk... :) Kéthetes ünnepsorozat van Salamancában, az egész város tele van bódékkal, nagy a nyüzsgés, az egész város az utcán két héten keresztül, és ma délután mi is tettünk egy kört Nándival, kipróbáltuk egy-két bódé ételeit, italait, és amint ott eszegettünk, egy fényképész lepett meg minket hátulról, hogy lefényképezhetne-e minket a város elektronikus újságja számára. Aztán mondtuk, hogy persze! ;) Már fent is van a kép a neten. (Ha elsőre nem jön be a link rendesen, kattintsatok a frissítésre...) Csak ennyit akartam, most megyek is, mert megint spanyoltanfolyamot tartok délelőttönként, két héten keresztül, és ma fel kell készülnöm az egész hétre. Majd még írunk!

Nyelvében él a nemzet....

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem ennek a mondatnak a jelentését régebben elég nehéz volt megemészteni, aztán lassacskán elkezdett letisztulni, de azt hiszem mióta itt vagyunk kezdem megérteni... Régóta figyelgetem (és elvileg tanulgatom is :) ) a spanyol nyelv felépítését, van amit eléd raknak a könyvek, de persze vannak olyan jelenségek is, aminek a felépítésére neked kell rájönni, szétboncolni, hogy aztán könnyebben megértsd, és megtanuld a használatát. És persze mióta kijöttünk ezekhez a megfigyelgetésekhez társult aztán a nép, aki a spanyol nyelvet őrzi, beszéli... elkezdtük őket megismerni, mik a szokásaik, hogyan reagálnak egyes dolgokra, milyen az életfelfogásuk, hogyan élnek.... Az első legfeltűnőbb és egyben legzavaróbb jelenség itt az volt, hogy az utcán egyszerűen nem tudnak közlekedni, nem tisztelik a másikat. Ha két ember megy a járdán, fél km/óra sebességgel, elfoglalják az egész járdát, és csak úgy tudod őket kikerülni, ha rájukszólsz vagy lemész az útra. Ha négy fős a társaság, akkor mind a négyen egymás mellett mennek. Nem ám úgy mint otthon, hogy az utca jobb oldalán te mész, a bal oldalán meg a szembe jövő emberek. Na az meg a másik, ha az ember mögött mész, rendben, nem lát, nem megy arrébb, de hogy a szembe jövő ember, ha rajta múlik, úgy lök fel ahogy nem szégyell, az már kicsit a személyes zóna megsértése. :) Itt egyszerűen nem ismerik a jobb kész szabályt. Nem egyszer volt már úgy, hogy meg kellett állnom, megvártam, hogy most vajon fellöknek-e vagy észreveszik hogy ott vagyok.... Elmesélek nektek két hasonló esetet. Télen sétáltunk az utcán, és egy család jött velünk szembe hógolyózva. Igen csak vigyázni kellett, hogy ne dobjanak meg, mi álltunk félre, a szülők nem igen szóltak rá a gyerekekre. Januárban, mikor otthon voltunk, sétáltam Pesten, előttem ment pár fiatal hógolyózva, mögöttük jöttem, mikor észrevettek, félreálltak és elengedtek. A bár is nagyon érdekes munkahely ilyen megfigyelések szempontjából. :) Vannak olyan családok, akik sokszor késő estig, akár éjjel egyig is ott iszogatnak a bárban, de ne úgy képzeljétek el, mint otthon a részeges embereket, akik állandóan a kocsmában vannak, hanem ők elég gazdag elegáns családok, és a 3-5 éves kisgyerekek meg ott alszanak a heverőn. Ja, a másik ami minden nap megdöbbent, hogy bejön anyuka meg apuka a gyerekekkel, ők megisszák a maguk söröcskéjét, meg esznek valamit (itt szokás az hogy az italhoz lehet venni kis falatkákat "pinchos"), szóval megeszik a kis falatkájukat, a gyerekeknek meg kérnek egy pohár csapvizet. A szívem szakad meg, vagy ha vesznek is valamit akkor egy üveg üdítőt és azt elosztják a gyerekek. És ez itt nem pénzkérdés.... Emlékszem nálunk a családban Anyáék sokszor nem is vettek maguknak semmit, csak hogy mi ehessünk egy-egy gombóc fagyit. És itt úgy kezelik a gyerekeket, mint valami rémes kisördögöket. Igaz nem is tudják őket megnevelni, de olyan a felfogásuk, hogy ha gyerek van a családban, onnantól kezdve megáll az élet, a család "megszűnik élni", mert ezektől a kis "ördögfajzatoktól" nem lehet csinálni semmit. Amúgy úgy kezelik őket, mintha valami kis űrélnyek lennének, valami másik faj. Ha egy magyar család elmegy egy étterembe ebédelni, meg egyáltalán egy családi ebéd nálunk úgy néz ki, hogy gyerekek, felnőttek nyugodtan ülnek az asztalnál, esznek, és ha mindenki befejezte az ebédet, akkor hagyhatjuk el az asztalt. Hát itt a gyerekek legfeljebb egy fogást tudnak kivárni (ha egyáltalán elhozzák a gyerekeket az étterembe), utána megy a rohangálás, külön játékokat kell nekik hozni, hogy kibírják míg a szülők megvacsoráznak. Ja, meg még ami most jutott eszembe, hogy itt az emberek nem várják meg egymást. Hihetetlen, bejön pár ember, hogy megigyanak valamit, odamegyek hozzájuk, hogy felvegyem a rendelést, és számtalanszor mondják azt, hogy még várjak mert a csapat másik fele még kint van az utcán. És amikor mennek ki az étteremből akkor se egyszerre, összevissza.... Hát nem tudom, nálunk azért még mindig él ez a csapatszellem, hogy "együtt", egy közösség vagyunk. :) És ez olyan jó. Ez itt már nagyon kihalófélben van. Még ha együtt is buliznak az emberek, nincsenek felelősséggel egymás iránt, olyan énközpontú itt minden, ami a bizonytalanság érzését kelti - legalábbis bennem. És egy kis nyevli kitérő (csak hogy legyen értelme a bejegyzésem címének :) ): például azt hogy "leejtettem a tollamat" a spanyol így fejezi ki: "se me ha caído el bolí", ami szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy leesett nekem a toll. Ha megfigyelitek a magyar mondatot, ott "én" vagyok a cselekvő, nem figyeltem oda, leejtettem a tollamat, én vagyok a hibás, mert nem fogtam meg rendesen. A spanyolban szó sincs erről, a toll volt a szerencsétlen, mert leesett. Most mondhatnátok azt, hogy mi is szoktuk mondani, hogy leesett a tollam. Ezt inkább akkor mondjuk, ha én nem játszottam közre abban, hogy a tollam leesett. A spanyoloknak csak ez az egy kifejezésük van, attól függetlenül, hogy én vagyok a hibás, vagy tőlem függetlenül esett le. Tehát ők egyik esetben sem "vállalnak felelősséget" a toll leeséséért. A másik, amire a múltkor figyeltem fel, aztán mindig megüti a fülemet, hogy nagyon sok esetben, ha azt akarják kifejezni, hogy megnéztek egy filmet, vagy elolvastak egy könyvet, hozzáteszik még azt is hogy magamnak. Micsoda önzőség, kihangsúlyozni azt, hogy elolvastam magamnak. Elolvastam magamnak egy Jókai regényt. Most már csak az enyém. Én birtoklom, még csak meg se osztom veled az élményt, nehogy jó legyen neked is. :) Remélem értitek.... ;)

Színváltás

Megint újítottam egy kicsit a naplón, új képet tettem fel rólunk, meg megváltoztattam a hátteret is, de ha lesz időm, még finomítok rajta.... Nálunk semmi újdonság nem történik, repülnek a napok villám gyorsan, máskor olyan lassan telik a nyár, egyik tábor, másik tábor, fellépések, nyaralás, de így hogy dolgozik az ember, kicsit egyforma minden, és már csak arra leszünk figyelmesek, hogy augusztus van, és már megkaptuk a harmadik fizetésünket is. :) Ez még inkább nyugodtsággal tölt el minket. :) Mivel Nándi nem írogat, hát megsúgom nektek (bár szerintem már mindenki tudja) :) hogy immáron harmadik hónapja kebapfutárkodik egy török étteremben. A motorozást nagyon élvezi, a tulajokat már annál kevésbé, de azért nem panaszkodik, összességében jól érzi magát. :) Az én munkahelyemen minden a régi, a hétvégén falunap lesz három nap, vagyis elvileg már ma este elkezdődik, úgyhogy nagy lesz a pörgés, az biztos.

VB láz

Itt megélni a foci vb-t, egészen érdekes... még a végén kezd megtetszeni a foci... :) Ha Spanyolország játszik, itt leáll az élet. Az utcán nincs egy lélek sem, a bárak viszont zsúfolásig megtelnek emberekkel, így nálunk is az étteremben. Egész Spanyolország a tévét nézi, és szurkolnak a csapatnak, na akkor aztán fel kell kötni a gatyát, hogy megértsem abban a zajban, ki mit óhajt... utána pár órán keresztül nem hallok... :) múltkor mikor berúgták az egyetlen gólt a meccsen, olyan magánkívüli őrületben törtek ki, hogy épp az üres tányérokat, poharakat szedegettem össze az asztalokról, és muszáj volt behúzódnom egy sarokba, nehogy a levegőbe dobjam a tálcát. :) Olyan jó lenne egyszer a magyaroknak szurkolni így egy vb-n. Belegondoltam, hogy az egész ország együtt van, és mindenki a magyaroknak szurkol... hm... egyszer hátha megérjük ezt is. :)

Amint észrevehettétek, vannak új témák a blogon, kicsit feldobtam a naplónkat. :) Ez még csak próbálgatás, majd még biztos változtatunk rajta Nándival. Amúgy jól vagyunk, dolgozgatunk, spórolgatunk, és élvezzük a jó időt. Remélem már otthon is megkeződött a nyár. Jó nyaralást mindenkinek!

Cím nélküli bejegyzés...

Tényleg megint eltűntünk egy kicsit, de csak azért mert nincs különösebb esemény... Dolgozunk, dolgozunk, és dolgozunk. Aztán néha eljárunk kicsit bulizni is, akkor persze alszunk délig. De jó, mert hétközben már éjfél körül itthon vagyunk, aztán elmehetünk szórakozni, mert aludhatunk sokáig, csak délután megyünk dolgozni. A főnökömmel már jobban vagyok, múltkor már többször is megdicsért, hogy most már jobban csinálom a dolgokat, meg nagyon tetszik neki, ahogy az emberekkel bánok. Ja, és ami a legjobban tetszett, hogy azt mondta, hogy jobban csinálom a Mojito koktélt, mint a "miszter tökéletes" kisfőnök, aki egyébként 10 éve pincérkedik. :D Ja, és még egy hír, megismerkedtünk egy erdélyi magyar lánnyal, aki szintén pincér, már 10 éve itt van Spanyolországban, az egyik közeli faluban lakik. Meg Nándi rábukkant egy magyar srácra is, de vele még nem találkoztunk. Úgyhogy összeszedjük a magyarokat lassacskán... ;)

„Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv. Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket. Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.” Példabeszédek könyve 16; 1-3

Születésnap

Hétfőn születésnapi bulit tartottunk, meghívtuk pár barátunkat. Nándi sajnos dolgozott, úgyhogy a szobatársunkkal ketten tartottunk a frontot. Főztem marhapörköltet, sütöttem hozzá sós kiflit, desszertként gyümölcssalátát ettünk, meg epertortát akartam csinálni. Találtam is egy jó receptet a mindmegette.hu csodaoldalon (mindenkinek ajánlom ;D ). Epertorta túrókrémmel. Vettem is hozzá túrót (nagy örömömre pár napja

bukkantam rá az egyik bevásárlóközpontban - az élet apró örömei), csak az volt a bökkenő, hogy az otthoni túró sokkal keményebb, ez elég híg volt, és a krém folyós maradt. Ekkor kitaláltam, hogy teszek bele zselatint. Meg is főztem dupla adagot tettem a tejbe, szép sűrű lett, nagyon megörültem, beleöntöttem a hideg túrókrémbe, és a zselatin ahogy esett úgy puffant (szó szerint) megkeményedett úgy önmagában a túrókrém közepébe (tapasztalt háziasszonyok, most nem illik kinevetni... :) ) Saját hibájából tanul az ember, hát én is.... a tortámnak lőttek. Ez volt körülbelül háromnegyed kilenckor, és negyed kilencre vártam a vendégeket, még jó hogy jó spanyol módjára, nem érkeztek időben. Szóval becsődölt az est fénypontja, a szülinapi torta. Szerencsére Arantxának volt itthon tejszínhabja, azt gyorsan felvertük, és azzal kentük meg a piskótát, rá az epret. Így is ízlet mindenkinek, de szegény elég csárén

nézett ki. Aztán másnap megfőztem a túrókrémet, és mivel volt benne tojás, megkeményedett, sütöttem még egy adag piskótát, volt még eper is itthon, úgyhogy egy nappal később, de megcsináltam a szülinapi tortát. :) Az is ízlett mindenkinek. A képen a javított változatot láthatjátok. Kaptam a barátnőimtől egy csodaszép szoknyát, az van rajtam a fényképen, meg egy nyakláncot fülbevalóval.

A munkahelyen is vannak fejlemények, tegnap megkaptam az egyenruhát, meg az első fizetésemet is. :) Jó érzés... :) Töltöttem fel képeket az egyenruháról. Tiszta feketében vagyok, színes köténnyel. Egyik narancssárga, másik citromsárga. Ja, és most már a főnökkel is egész jóban vagyok, meg a kisfőnökkel is. :) Úgyhogy most már jobb kedvvel járok dolgozni. ;)

Az új munkahely

Tettem fel képeket a kávézóról, ahol dolgozom. Nagyon kellemes kis hely, szép színes, hangulatos. Csak a főnökkel van gondom, nem valami kedves ember, állandóan ott van, és mindenkit kioszt. Egész nap stresszel minket. De szerintem az eredendő ok a "kis főnök", aki nem bírja normálisan megszervezni a dolgokat, és ezért mindent kétszer annyi időbe telik megcsinálni. És így persze, hogy lassú a kiszolgálás... Na mindegy, ezzel is edződöm... Amúgy a munka tetszene, nem rossz pincérkedni. :) Kicsit fárasztó a nyolc óra rohangálás, de azért meg lehet szokni. ;)

Nándi! Hol marad az a zöld bejegyzés!? :P :D ;) Neked is vannak híreid... :)

Benne leszek a tévében... :)

... azaz benne vagyok az újságban. :) Tegnap a polgármesteri hivatal dísztermében ünnepélyesen átadták a tanítványaimnak a spanyol tanfolyamért járó diplomákat. Kivonult még a sajtó is, úgyhogy ma benne voltam az újságban egy fénykép erejéig. :) Ma volt az utolsó nap, azért vártam már hogy vége legyen, mert 13 órákat dolgoztam naponta, és eléggé el vagyok fáradva, de még így is naplót írok... ;) Remélem a hosszas kihagyás után nem ábrándultatok ki a naplónkból, mostanában azért már elég szorgalmasan írogatok. ;) (remélem azért van aki még olvasgatja...) A tanfolyamra visszatérve ma volt az utolsó tanítási nap, de nem tanultunk, hanem mindenki hozott valamilyen jellegzetes ételt, táncoltak, énekeltek, nagyon érdekes volt, és rengeteg finomságot kóstoltam meg. Még ajándékot is kaptam a diákjaimtól, egy hatalmas angyalkát, és azt mondták engem ábrázol... hát a gesztust azért értékeltem... ;) de megbeszéltük Nándival, hogy inkább nem tesszük ki a lakásba. Összességében jól sikerült a tanfolyam a diákok is elégedettek voltak. ;)
Az étteremben is jól elvagyok, most már könnyebb lesz, hogy nem kell reggel korán kelnem meg órákra készülnöm. Csak az a baj, hogy kevés ember van, és sokszor unatkozom. De állítólag hétvégére több vendéget várnak, meg holnaptól lesz étlap is... (eddig azt még nem volt idő összeállítani). Ma fényképezőgépemet is elvittem, és még fényképeztem is, holnap feltöltöm a képeket. Szerintem nagyon hangulatos kis hely, nekem tetszik. :)

Lóti-futi, tejeskávé, csapolt sör, coca-cola...

Na túl vagyok az első munkanapjaimon... Hát bedobtak a mélyvízbe, az biztos, de túléltem. ;) Kedd óta jártam ki az étterembe takarítani, Monterrubio nevű faluba. Kb 7 km-re van Salamancától. Reggel letanítottam 9-től 2-ig az öt órámat, aztán négykor mentünk is, szerencsére jöttek értem kocsival. Este fél 10-10 körül értem haza minden nap, emellett még készülgettem az óráimra is. Mikor kedden megérkeztünk, nem gondoltam volna, hogy pénteken meg tudjuk nyitni az éttermet. Egy-két helyen még meszelni kellett, nem volt lerakva a padló és akkor még hol vagyunk attól, hogy berakjuk az italokat, és mindent praktikusan és célszerűen elrendezünk kiskanáltól a poharakon át stb. Hát csodák csodájára mégis megnyitottunk pénteken, ötre mentem dolgozni, és reggel fél hatra értem haza. 17 órát dolgoztam aznap... És úgy nyitottunk meg, hogy szinte semminek nem volt helye, akkora fejetlenség volt, hogy szörnyű... Na mindegy, túléltem... Hulla fáradtan értem haza, tegnap már jobb volt, ma meg még jobb, úgyhogy lassacskán belejövök. ;) A tanfolyamnak vége lesz csütörtökön, úgyhogy onnantól kezdve már nyugodtabb lesz minden. Kicsit nehéz, ha az embernek két munkahelye van egyszerre. Eddig hónapokig nem volt, most meg hirtelen kettő is. De azért jó, lassacskán kezdek belejönni a pincérkedésbe is. Már a főnök is mosolyog rám. ;) Tegnap az étteremben néptáncbemutató volt, és az egyik férfi itt nagy híresség, mert néptáncol, dobol és furulyázik egyszerre, és minden évben felmászik a katedrális legtetejére, és ott zenél. Vele is sikerült összeismerkedni, és mondtam neki, hogy én is néptáncolok, meg zenélek, erre felcsillant a szeme, és az volt az első kérdése, hogy szeretek-e lovagolni. Mondtam, hogy én egy kicsit félek, de a barátom nagyon szereti, hát el is hívta Nándit lovagolni. Szereztem Nándinak egy lovaspajtást. ;) Megbeszéltük vele, hogy majd zenélünk is valamit, meg összejövünk, számot is cseréltünk. A főnököm is ott volt, és hallotta mindezeket. Ő is megörült, hogy mi mindent csinálunk, és meg is beszéltük, hogy majd csinálunk magyar napokat, magyar kajával, meg táncolunk és zenélünk Nándival. Ma már kérdezte is tőlem, hogy mi lesz a menü, erre én felsoroltam négy-öt fogást, meg is lepődött, hogy már ki is gondoltam. ;) Szóval alakulnak a dolgok. És persze ehhez az is hozzájárul, hogy biztos fizetést kapok, most már nem kell azon gondolkodni, hogy mi lesz ha vége ennek az alkalmi munkának... ;) Holnap szabadnapos vagyok, pihenhetek egy kicsit végre. Most megyek felkészülök a holnapi órámra, aztán szundi. Reggel megyek tanítani. Üdv mindenkinek!

(Indíthatnánk egy versenyt, hogy ki a legszorgalmasabb naplóíró.... azt hiszem nyerésre állok ;) )