VB láz

Itt megélni a foci vb-t, egészen érdekes... még a végén kezd megtetszeni a foci... :) Ha Spanyolország játszik, itt leáll az élet. Az utcán nincs egy lélek sem, a bárak viszont zsúfolásig megtelnek emberekkel, így nálunk is az étteremben. Egész Spanyolország a tévét nézi, és szurkolnak a csapatnak, na akkor aztán fel kell kötni a gatyát, hogy megértsem abban a zajban, ki mit óhajt... utána pár órán keresztül nem hallok... :) múltkor mikor berúgták az egyetlen gólt a meccsen, olyan magánkívüli őrületben törtek ki, hogy épp az üres tányérokat, poharakat szedegettem össze az asztalokról, és muszáj volt behúzódnom egy sarokba, nehogy a levegőbe dobjam a tálcát. :) Olyan jó lenne egyszer a magyaroknak szurkolni így egy vb-n. Belegondoltam, hogy az egész ország együtt van, és mindenki a magyaroknak szurkol... hm... egyszer hátha megérjük ezt is. :)

Amint észrevehettétek, vannak új témák a blogon, kicsit feldobtam a naplónkat. :) Ez még csak próbálgatás, majd még biztos változtatunk rajta Nándival. Amúgy jól vagyunk, dolgozgatunk, spórolgatunk, és élvezzük a jó időt. Remélem már otthon is megkeződött a nyár. Jó nyaralást mindenkinek!

Cím nélküli bejegyzés...

Tényleg megint eltűntünk egy kicsit, de csak azért mert nincs különösebb esemény... Dolgozunk, dolgozunk, és dolgozunk. Aztán néha eljárunk kicsit bulizni is, akkor persze alszunk délig. De jó, mert hétközben már éjfél körül itthon vagyunk, aztán elmehetünk szórakozni, mert aludhatunk sokáig, csak délután megyünk dolgozni. A főnökömmel már jobban vagyok, múltkor már többször is megdicsért, hogy most már jobban csinálom a dolgokat, meg nagyon tetszik neki, ahogy az emberekkel bánok. Ja, és ami a legjobban tetszett, hogy azt mondta, hogy jobban csinálom a Mojito koktélt, mint a "miszter tökéletes" kisfőnök, aki egyébként 10 éve pincérkedik. :D Ja, és még egy hír, megismerkedtünk egy erdélyi magyar lánnyal, aki szintén pincér, már 10 éve itt van Spanyolországban, az egyik közeli faluban lakik. Meg Nándi rábukkant egy magyar srácra is, de vele még nem találkoztunk. Úgyhogy összeszedjük a magyarokat lassacskán... ;)

„Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv. Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket. Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.” Példabeszédek könyve 16; 1-3

Születésnap

Hétfőn születésnapi bulit tartottunk, meghívtuk pár barátunkat. Nándi sajnos dolgozott, úgyhogy a szobatársunkkal ketten tartottunk a frontot. Főztem marhapörköltet, sütöttem hozzá sós kiflit, desszertként gyümölcssalátát ettünk, meg epertortát akartam csinálni. Találtam is egy jó receptet a mindmegette.hu csodaoldalon (mindenkinek ajánlom ;D ). Epertorta túrókrémmel. Vettem is hozzá túrót (nagy örömömre pár napja

bukkantam rá az egyik bevásárlóközpontban - az élet apró örömei), csak az volt a bökkenő, hogy az otthoni túró sokkal keményebb, ez elég híg volt, és a krém folyós maradt. Ekkor kitaláltam, hogy teszek bele zselatint. Meg is főztem dupla adagot tettem a tejbe, szép sűrű lett, nagyon megörültem, beleöntöttem a hideg túrókrémbe, és a zselatin ahogy esett úgy puffant (szó szerint) megkeményedett úgy önmagában a túrókrém közepébe (tapasztalt háziasszonyok, most nem illik kinevetni... :) ) Saját hibájából tanul az ember, hát én is.... a tortámnak lőttek. Ez volt körülbelül háromnegyed kilenckor, és negyed kilencre vártam a vendégeket, még jó hogy jó spanyol módjára, nem érkeztek időben. Szóval becsődölt az est fénypontja, a szülinapi torta. Szerencsére Arantxának volt itthon tejszínhabja, azt gyorsan felvertük, és azzal kentük meg a piskótát, rá az epret. Így is ízlet mindenkinek, de szegény elég csárén

nézett ki. Aztán másnap megfőztem a túrókrémet, és mivel volt benne tojás, megkeményedett, sütöttem még egy adag piskótát, volt még eper is itthon, úgyhogy egy nappal később, de megcsináltam a szülinapi tortát. :) Az is ízlett mindenkinek. A képen a javított változatot láthatjátok. Kaptam a barátnőimtől egy csodaszép szoknyát, az van rajtam a fényképen, meg egy nyakláncot fülbevalóval.

A munkahelyen is vannak fejlemények, tegnap megkaptam az egyenruhát, meg az első fizetésemet is. :) Jó érzés... :) Töltöttem fel képeket az egyenruháról. Tiszta feketében vagyok, színes köténnyel. Egyik narancssárga, másik citromsárga. Ja, és most már a főnökkel is egész jóban vagyok, meg a kisfőnökkel is. :) Úgyhogy most már jobb kedvvel járok dolgozni. ;)

Az új munkahely

Tettem fel képeket a kávézóról, ahol dolgozom. Nagyon kellemes kis hely, szép színes, hangulatos. Csak a főnökkel van gondom, nem valami kedves ember, állandóan ott van, és mindenkit kioszt. Egész nap stresszel minket. De szerintem az eredendő ok a "kis főnök", aki nem bírja normálisan megszervezni a dolgokat, és ezért mindent kétszer annyi időbe telik megcsinálni. És így persze, hogy lassú a kiszolgálás... Na mindegy, ezzel is edződöm... Amúgy a munka tetszene, nem rossz pincérkedni. :) Kicsit fárasztó a nyolc óra rohangálás, de azért meg lehet szokni. ;)

Nándi! Hol marad az a zöld bejegyzés!? :P :D ;) Neked is vannak híreid... :)

Benne leszek a tévében... :)

... azaz benne vagyok az újságban. :) Tegnap a polgármesteri hivatal dísztermében ünnepélyesen átadták a tanítványaimnak a spanyol tanfolyamért járó diplomákat. Kivonult még a sajtó is, úgyhogy ma benne voltam az újságban egy fénykép erejéig. :) Ma volt az utolsó nap, azért vártam már hogy vége legyen, mert 13 órákat dolgoztam naponta, és eléggé el vagyok fáradva, de még így is naplót írok... ;) Remélem a hosszas kihagyás után nem ábrándultatok ki a naplónkból, mostanában azért már elég szorgalmasan írogatok. ;) (remélem azért van aki még olvasgatja...) A tanfolyamra visszatérve ma volt az utolsó tanítási nap, de nem tanultunk, hanem mindenki hozott valamilyen jellegzetes ételt, táncoltak, énekeltek, nagyon érdekes volt, és rengeteg finomságot kóstoltam meg. Még ajándékot is kaptam a diákjaimtól, egy hatalmas angyalkát, és azt mondták engem ábrázol... hát a gesztust azért értékeltem... ;) de megbeszéltük Nándival, hogy inkább nem tesszük ki a lakásba. Összességében jól sikerült a tanfolyam a diákok is elégedettek voltak. ;)
Az étteremben is jól elvagyok, most már könnyebb lesz, hogy nem kell reggel korán kelnem meg órákra készülnöm. Csak az a baj, hogy kevés ember van, és sokszor unatkozom. De állítólag hétvégére több vendéget várnak, meg holnaptól lesz étlap is... (eddig azt még nem volt idő összeállítani). Ma fényképezőgépemet is elvittem, és még fényképeztem is, holnap feltöltöm a képeket. Szerintem nagyon hangulatos kis hely, nekem tetszik. :)

Lóti-futi, tejeskávé, csapolt sör, coca-cola...

Na túl vagyok az első munkanapjaimon... Hát bedobtak a mélyvízbe, az biztos, de túléltem. ;) Kedd óta jártam ki az étterembe takarítani, Monterrubio nevű faluba. Kb 7 km-re van Salamancától. Reggel letanítottam 9-től 2-ig az öt órámat, aztán négykor mentünk is, szerencsére jöttek értem kocsival. Este fél 10-10 körül értem haza minden nap, emellett még készülgettem az óráimra is. Mikor kedden megérkeztünk, nem gondoltam volna, hogy pénteken meg tudjuk nyitni az éttermet. Egy-két helyen még meszelni kellett, nem volt lerakva a padló és akkor még hol vagyunk attól, hogy berakjuk az italokat, és mindent praktikusan és célszerűen elrendezünk kiskanáltól a poharakon át stb. Hát csodák csodájára mégis megnyitottunk pénteken, ötre mentem dolgozni, és reggel fél hatra értem haza. 17 órát dolgoztam aznap... És úgy nyitottunk meg, hogy szinte semminek nem volt helye, akkora fejetlenség volt, hogy szörnyű... Na mindegy, túléltem... Hulla fáradtan értem haza, tegnap már jobb volt, ma meg még jobb, úgyhogy lassacskán belejövök. ;) A tanfolyamnak vége lesz csütörtökön, úgyhogy onnantól kezdve már nyugodtabb lesz minden. Kicsit nehéz, ha az embernek két munkahelye van egyszerre. Eddig hónapokig nem volt, most meg hirtelen kettő is. De azért jó, lassacskán kezdek belejönni a pincérkedésbe is. Már a főnök is mosolyog rám. ;) Tegnap az étteremben néptáncbemutató volt, és az egyik férfi itt nagy híresség, mert néptáncol, dobol és furulyázik egyszerre, és minden évben felmászik a katedrális legtetejére, és ott zenél. Vele is sikerült összeismerkedni, és mondtam neki, hogy én is néptáncolok, meg zenélek, erre felcsillant a szeme, és az volt az első kérdése, hogy szeretek-e lovagolni. Mondtam, hogy én egy kicsit félek, de a barátom nagyon szereti, hát el is hívta Nándit lovagolni. Szereztem Nándinak egy lovaspajtást. ;) Megbeszéltük vele, hogy majd zenélünk is valamit, meg összejövünk, számot is cseréltünk. A főnököm is ott volt, és hallotta mindezeket. Ő is megörült, hogy mi mindent csinálunk, és meg is beszéltük, hogy majd csinálunk magyar napokat, magyar kajával, meg táncolunk és zenélünk Nándival. Ma már kérdezte is tőlem, hogy mi lesz a menü, erre én felsoroltam négy-öt fogást, meg is lepődött, hogy már ki is gondoltam. ;) Szóval alakulnak a dolgok. És persze ehhez az is hozzájárul, hogy biztos fizetést kapok, most már nem kell azon gondolkodni, hogy mi lesz ha vége ennek az alkalmi munkának... ;) Holnap szabadnapos vagyok, pihenhetek egy kicsit végre. Most megyek felkészülök a holnapi órámra, aztán szundi. Reggel megyek tanítani. Üdv mindenkinek!

(Indíthatnánk egy versenyt, hogy ki a legszorgalmasabb naplóíró.... azt hiszem nyerésre állok ;) )

JÓ HÍR!!!!!!!!!!!!!! :):):):):):):)

Nagyon jól sikerült a gyakorlat az Erasmus kávézóban.... ;) Sajnos nincs szükségük újabb pincérre.... DEEEEEEE a tulajdonos új éttermet nyit, és hát oda bizony elkel egy-két pincérleányzó... és hát én leszek az egyik!!! ;) 7 hónap után sikerült biztos állást kapnom. ;) Úgyhogy most már megnyugodhatunk, és ha minden jól alakul, lassan elkezdhetjük a megtakarítást. ;) Nándi kitartóan takarítja a konyhát, de neki is gőzerővel keresünk egy nekivalóbb munkahelyet. ;)

Munkabeszámoló

Kedden elkezdtem a tanítást. 13 tanuló van a csoportomban, Nigériából, Szenegálból, Bulgáriából és Marokkóból. Az első nap volt a legnehezebb, mert azt sem tudtam, mivel készüljek, és azért 5 órát érdekesen megtartani így egy csapásra.... de azért végülis jól sikerült. Jó a csoport összetétele, lelkesek (eddig ;) ) a diákok. Már sok mindent tanultak, élvezem én is, meg szerintem ők is. Van egy lány, aki még írni sem tud, nagyjából érti az órát, meg beszél is, de mindent csak hallás után tanult meg. De péntekre már elértem vele azt, hogy egész jó tempóban le tudta másolni a táblán lévő dolgokat. ;) Egy srác meg már olyan jól tudja a nyelvet, hogy első órán láttam rajta, hogy már nem nagyon bírja, úgy unatkozik. Úgyhogy neki plusz feladatokat kell vinnem. Mindegyik diák egy külön egyéniség, jókat nevetek rajtuk (persze csak magamban :P). Van például egy 55-60 év körüli bolgár bácsika, aki érti az órát, de mindig el van a maga kis világában. Ha felszólítom, sokszor felpattan a székről és már megy is a táblához, mert azt hiszi, írnia kell valamit. :) Olyan aranyos volt a múltkor. Azt mondja nekem, hogy nem lehetne valahogy kevesebbet ülni, mert neki már úgy fáj a feneke. :) 9-től 11:30-ig folyamatos tanulás, utána tartunk fél óra szünetet. De a végén már csak játszani lehet velük, mert nem bírják idegekkel. :) Szóval jól elvagyok velük, jó pofák. Ja, van egy másik kb 55 év körüli bolgár néni, aki tud írni, viszont nem beszél semmit. Ha kérdezem, akkor sem mondja, hogy nem értem, hanem csak rázza a fejét, mint egy néma gyerek. :) Igen jó pofa, de végig mosolyogja az órát, szerintem nagyjából érti is, csak fel kell egy kicsit ráznom, mert elkönyvelte magában, hogy ő nem tud spanyolul beszélni. Múltkor megkínált muffinnal, meg meg akart hívni kávéra. Aztán másnap már nem kérdezett, ott találtam a muffint az asztalomon. :) Úgyhogy mondom, mindegyik egy külön egyéniség, megérik a pénzüket. ;)

A pincérgyakorlatot is elkezdtem a héten, délután 6-tól 12-ig dolgoztam. Ez csütörtökig fog tartani. Nem mondom, napi 11 óra munka eléggé le tudja fárasztani az embert. Munka közben nem érzem, hogy fáradt vagyok, de utána mikor jövök haza (20 percet kell gyalogolni hazáig) egy örökkévalóságnak tűnik. De Nándi rengeteget segít, mindig eljön értem, és együtt jövünk haza. :) 3 órára szoktam hazaérni a tanításból, addigra már a terített asztal vár, és ehetünk is. :) Ami meg a pincérkedést illeti, az első nap elég nehéz volt, de így a negyedik napra már egész jól belejöttem, és úgy érzem már gyorsabb is vagyok, mint első nap. Képzeljétek el, van vagy 30 féle sörük (ha nem több), és a felének saját pohara van. Meg mindenféle gyümölcslé márka... Néha előfordul, hogy kérnek tőlem valamit a vendégek, és én kérdezek vissza, hogy az meg micsoda, sör??? :) Úgyhogy vicces, de már egész jól feltalálom magam. Ami a legnehezebb, hogy öt órát tanítok délelőtt, aztán hatot pincérkedem. Mindenhol beszélni, meg az étteremben a hangos zene, egész nap kiabálnom kell, meg talpon lenni. De legalább megedződöm, már úgyis régen táncoltam, eltunyultak a lábaim. :)

Madridi beszámoló

Nagyon jól sikerült a madridi hétvégénk, jó volt egy kicsit kiszakadni a mindennapokból. Szombaton reggel 10-kor indult a buszunk, előtte még kitakarítottuk a konyhát. Megdöntöttük a rekordunkat, 45 perc alatt patyolatra varázsoltuk az éttermet. Aztán uzsgyi, futottunk a buszmegállóba, és még arra is volt időm, hogy vegyek ennivalót az útra. Utána persze alig hogy elindult a busz, el is aludtunk. Aznap délután elég rossz idő volt, fújt a szél és még az eső is esett egy kicsit, de délután volt időnk egy kis városnézésre, aztán meg mentünk az előadásra. Jó volt magyarokkal találkozni. ;) Este még sétáltunk egyet a kivilágított városközpontban, vettünk egy üveg bort és a szálláson elborozgattunk. ;) Másnap Nándi hajnalban ment a szavazásra, mert felügyelőként vett részt. Én meg bejártam a várost, csodálatos idő volt, hétágra sütött a nap. Sétáltam egyet a parkokban, fényképeztem is jópárat, majd nemsokára fel is töltjük őket. Éjjel egyre értünk haza.

Munka...

Ma megtudtam, hogy este 8-tól éjfélig fogok dolgozni a kávézóban, 10 napon keresztül. És azt is ma mondták, hogy keresnek pincért nyárra, úgyhogy ha jól dolgozom, akkor felvesznek majd pincérkedni. ;) Tegnap a gyerekkönyvtárban is voltam bent, (tudjátok ahol a másik tanfolyam gyakorlatát csináltam) mert fel akartak venni egy program lebonyolítására. Csak sajnos a munkabesztás ütközött a tanári állással. De azt mondták, hogy ne aggódjak, nyáron is lesz még munka, és számítanak rám. ;) Vicces, hogy eddig nem nagyon akadt munka, most meg annyi van, hogy nem tudom mindet elvállalni. ;) De azért ez az utóbbi állapot jobban tetszik. ;)