Jó hír!!!

Hétfőn megyünk haza!!!!!!!!!!!!! Egy hétre, vasárnap jövünk vissza! :) Kicsit hirtelen jött, de most zár be az étterem 10 napra, ahol dolgozom. Gyors döntés volt, most még nem tudom részletesen megírni, de hamarosan újra jelentkezünk, és részletesen beszámolunk. Vagy otthon elmeséljük élőben. Úgy még érdekesebb! ;)

Istentől áldott új esztendőt kívánunk!

Nándi és Réka

Adventi koszorú

Most, hogy végre külön kis lakásunk van valahogy nyugodtabb és olyan jól esik egy kicsit készülgetni a karácsonyra. Tavaly sem volt adventi koszorúnk, és gondoltam jó lenne csinálni egyet. De itt kicsit nehéz beszerezni a hozzávalókat az "igazi" koszorúhoz, úgyhogy azt találtam ki, hogy tésztából készítek egyet. Keresgettem neten, és rátaláltam egy gyönyörűségre. Egyből kedvet kaptam, és elkészítettem Nándinak meglepiből. :) Az enyém nem lett olyen tökéletes mint az eredeti, de jól szórakoztam közben, és Nándi is nagyon örült neki. :) Ha valaki kedvet kapna hozzá, ezen a honlapon rajta van a recept, és minden szükséges dolog. Aztán várom a képeket, ha megcsináltátok! :)

A történet folytatódik... :)

Újra itt vagyunk.... úgy emlékszem, talán valamikor szeptemberben veszítettük el a fonalat, amikor ünnepek voltak a városban. Azóta sokminden történt velünk.... hol is kezdjem.... talán ott, hogy Nándi valamikor szeptember közepén felmondott a kebapban. Elegünk lett abból, hogy kihasználták, kért egy (nem több, egy) szabadnapot, nem akarták neki megadni, mindig csak halogatták, hogy majd ha felveszünk még egy embert stb... de hát csak nem történt semmi, csupán annyi, hogy azt akarták, hogy még több órát dolgozzon naponta havi 300 euróért. Aztán egyik délután ezen úgy összekaptak, hogy Nándi fogta magát, összepakolta a cuccait és hazajött, az én legnagyobb örömömre!!!!!! :D:D:D:D Ismeritek Nándit, azért nem egy ideges típus, elég nyugodtan fogja fel a dolgokat, de betelt a pohár.... Örültünk, hogy így döntött, és megszabadult a törökéktől. ;) Ezzel egyidőben, elkezdtük "szűkösnek" érezni a barátnőnkkel való együttlakást... És így, hogy van biztos keresetem, gondoltuk most már akár mi ketten is ki tudnánk bérelni egy kis lakást. Salamancában elég magasak az árak, így hát érdeklődtem, lakások iránt Monterrubióban, a faluban, ahol dolgozom. Kérdeztem az egyik főnökömet is, tud-e valami kiadó lakást, de aztán kiderült, hogy nincsenek is lakások, csak családi házak. Úgyhogy ezt az ötletet elvetettük, bár én nagyön örültem volna, ha odaköltözünk a faluba, két percre a munkahelyemtől. :) De aztán azt az ötletet adta a srác (főnököm), hogy miért nem költözünk a szomszéd faluba (röviden csak Villares), ami Monterrubio és Salamanca között van. Először nem tetszett az ötlet, mert így-is úgy-is valamivel be kell járni stb. de azért nem vetettem el teljesen. Este mikor hazaértem megemlítettem Nándinak is az ötletet, mit szól hozzá... Hát képzeljétek mit mondott.... ő is pont ezen gondolkodott, habár neki se tetszett először a "jel", amit kapott, de ő is úgy volt vele, mint én, elmeséli nekem, aztán meglátjuk. Abban az időben még a futáros meló utolsó napjai élte, és kebapot vitt az egyik faluba. Arra lett figyelmes, hogy olyan gyönyörű színekben pompázik a Hold, és körülötte az égbolt, hogy olyannak még sohasem látta. Le is lassította egy kicsit a motort, hogy gyönyörködjön benne, és (mik eszébe nem jutnak.... ;) ), arra gondolt, hogy ez biztosan egy jel lehet, hát megnézte milyen falu is terül el a Hold alatt. Először azt hitte, hogy Monterrubio, de aztán tudatosult benne, hogy hát ez bizony Villares. Mikor este elmeséltük egymásnak a megélt dolgokat, hát azt mondtuk magunkank, miért is ne.... lehet, hogy Villares a következő állomás. Hát gyorsan bekapcsoltuk a gépet, keresgettünk neten, de semmi jót nem találtunk.... sebaj, másnap lementünk az újságoshoz, vettünk egy hirdetőújságot. Felhívtuk az első albit, ami elfogadhatónak tűnt, igaz, hogy kétszobás volt, de hát próba szerencse, csak úgy kíváncsiságból, megkérdezzük mennyibe kerül. Szerencsénkre a kétszobás albit már kiadta a nő, de mondta, hogy az egyszobásból (ami még meg se volt hirdetve) most fog kiköltözni egy lány, és nemsokára felszabadul. Kérdezgettem, hogy milyen az albi, és minden kérdésemre azt a választ adta, amit mi vártunk! Hihetetlen volt! :) Falu szélén, közel a munkahelymhez. (Egy kis föld út köti össze a két falut, mindössze 3 km) 20 nm-es erkély, garázs, és még az ára is elérhető. Másnap meg is néztük, hát ki is vettük. :) Október elején költöztünk ki a faluba, és nagyon jól érezzük itt magunkat! :) Nagyon szép a lakás, mondern, nagy nappalival, és még egy nagy tévét is tettek be nekünk. :) És nagyon jó végre lakótársak nélkül.... :) Ja, és még az hozzátartozik a történethez, hogy a tulaj először kéthavi kauciót akart tőlünk kérni. Mi így is készültünk, összerakosgattuk a pénzt, és mikor hozta a szerződést, azt mondta, hogy elég egy havi kaució is, mert megérti, hogy talán nem vagyunk abban a helyzetben, hogy kifizessünk ennyi pénzt. Hát ennek is nagyon megörültünk, úgyhogy örömünkben kaptam egy biciklit, azzal jártam dolgozni. Jajjj, de élveztem! :) Sajnos mostanában nagyon hidegre fordult az idő, meg hatalmas sár van a föld úton, úgyhogy kicsit pihen a járgány, de alig várom a tavaszt, hogy újra elővegyem!

Október 22-23-án megszerveztük a Magyar Napokat az éttermeben, ahol dolgozom. Két napos rendezvény volt, mindkét este 5 fogásos magyar vacsorával, két napig magyar zene szólt az étteremben, nemzeti színű terítő, fényképek Magyarországról, teljesen úgy éreztem magam, mint egy magyar lagziban. Két nagyszerű magyar szakácsunk volt, ők állították össze az ételsort, és nagyon finomat főztek. Az egyik srác, Erik, itt lakik a faluban, a szomszéd utcában, rajta keresztül ismertük meg Csabit, aki Salamancában lakik. Még magyar pincérünk is volt, jelenleg az Erasmusban (a főnököm salamancai étterme, ahol a gyakorlatot csináltam a tanfolyam után) dolgozik egy magyar lány, Betti, ő jött ki dolgozni a hétvégére. Nagyon-nagyon jó volt, és micsoda könnyedség magyarokkal dolgozni!!! Csak úgy ment minden magától, egyszerűen mindenki tette a dolgát, és nagyon jól sikerült. Vacsi után felvettük a népviseletet Nándival, és táncoltunk, zenéltünk, majd tartottunk egy táncházat a vendégeknek. Ja, és Nándi írt a magyar nagykövetségre, nagyon örültek a kezdeményezésnek, kaptunk tőlünk könyveket, és még a kulturális-oktatási attasé is eljött hozzánk egy ebédre. A turinfonak is írt Nándi, onnan meg négyféle szóróanyagot, meg plakátokat küldtek nekünk. :) Első este kb 30-35 menüt szolgáltunk fel. Kellemesen tele volt az étterem, de ketten Bettivel el tudtuk vinni a dolgot, nagyon jó hangulat volt. :) De képzeljétek el, hogy másnapra úgy elterjedt a híre, hogy egész délelőtt jöttek a telefonhívások. Fél kettőre mentem dolgozni, és már 47 foglalás volt feljegyezve. Fél ötig dolgoztam, addigra felment 70-re. :) Madridból is jöttek magyar fiatalok. Még a teraszról is hoztunk be asztalokat, meg székeket, mindenhol emberek ültek. :) Nagyon ízlett mindenkinek a vacsora, engem azóta is táncoslánynak hívnak a vendégeim. A főnökökkel meg egy hétig madarat lehetett volna fogatni, még az Erasmusban sem értették, hogy mi történt, mert vigyorogtak egy héten keresztül. Hát igen, sose ennyi embert nem látott az az étterem. Az egész rendezvényt megkoronázta, hogy pont itt voltak Nándi szülei, és nővére, nagyon jó volt, hogy ők is részt vehettek ebben a forgatagban. :) És hogy pontot tegyünk az i-re, még egy történet... Szombaton este Nándi kivitt dolgozni, míg átöltöztem, ő elkortyolgatott egy kávét, és a két főnököm ott beszélgetett mellette... csak arra lett figyelmes, hogy egyik mondja a másiknak, hogy nem baj, majd Nándi segít... ismeritek Nándit, rögtön mondta, persze, hogyne, miben kellene segíteni, hát te is beállsz ma pincérkedni. :D Rögtön lelankadt a lelkesedése, elsápadt, én pont erre léptem be a bárpultba, Nándi izgatottan szól oda nekem, Rékaaaa segíts, pincérkedni fogok... :) De aztán az első ijedség hamar el is szállt, és olyan ügyes volt egész este, csak úgy kinálgatta a forralt bort. :) Aztán később kiderült, így akarták "levizsgátatni", hogy dolgozik a "mélyvízben". A következő munkanapomon ezzel állt elém a főnököm: "Réka, Nándi munkát keres?" Mondtam, hogy igen. Erre ő: "Akarod, hogy adjak neki munkát?" Hát mondom, hogyne, semmit se szeretnék jobban. :) A testvérének van egy étterme Salamanca központjában, a Fő tér mellett, november 2-án már kezdett is. Úgyhogy kollégák lettünk! :) Pont most mesélte, hogy ma volt az első nap, hogy egész délután ő volt ott egyedül, és még ő is zárt. Holnap ő nyit. :) Már kulcsa is van az étteremhez. Az egészben az a poén, hogy a munkatársai teljes munkaidőben dolgoznak, és csak fél munkaidőben vannak bejelentve, hónapokig ígérgették nekik a szerződést, mire végre megkapták.Ő egy hét után megkapta, teljes munkaidő, határozatlan ideig szóló szerződést.... Még viccelődtünk is, hogy hát Ramón ( a főnököm) jól odaszólt a testvérének. :D Úgyhogy a Jóisten úgy munkálkodik, hogy még fel se ocsúdunk az egyik csodából, jön a másik. :) Ja, még egy kocsit is tudtunk venni, mert Erik, a szakács, el akarta adni a régi autóját. Már volt is rá egy biztos vevő, csak az utolsó pillanatban visszamondta, és így eladta nekünk kedvezményes áron. Ez is nagyon jól jött most a legjobb pillanatban, mert Nándi nem tudna este hazajárni.

Megint kicsitt hosszúra sikeredett ez a bejegyzés, de hát sokmindennel adósak voltunk. Most már tényleg jó lenne, rendszeresen írogatni, de inkább már nem ígérek semmit.... ;)

Töltöttem fel új képeket is a Magyar Napokról, meg mostanában voltak fellépéseink is, ez az a szervezés, amiben már tavaly is résztvettünk. Jó szórakozást hozzá!

INTERNEEEEEEEEEET

Képzeljétek, ma bekötötték hozzánk az internetet!!!! Nemsokára jönnek az élménybeszámolók, fényképek, miegymás!!! :D most rohanok dolgozni, de hétfő körül írok, hétvégén lesz két fellépésünk, meg dolgozunk. Most már Nándinak is van állandó munkahelye!!!! :):):):) Kollégák lettünk. :) Pincérkedik ő is, Salamanca központjában. :D Na jövünk nemsokára!

Sokminden....

Sziasztok!

Nagyon sok minden történt velünk mostanában, kiköltöztünk egy faluba. Ez a legfontosabb történés, nagyon jól vagyunk, saját albi, tetőtér, kilátás a mezőre... :) Netünk viszont nincs, úgyhogy azért nem jelentkeztünk sokáig. Most is mennem kell dolgozni, majd még írunk egy hosszabbat...... vannak képek és videók is bőven.... türelem, és ne hagyjatok el minket!!! :)

Búcsú és ünnepek Salamancában

Újra ittvagyunk, még csak el sem vesztünk... :) Kéthetes ünnepsorozat van Salamancában, az egész város tele van bódékkal, nagy a nyüzsgés, az egész város az utcán két héten keresztül, és ma délután mi is tettünk egy kört Nándival, kipróbáltuk egy-két bódé ételeit, italait, és amint ott eszegettünk, egy fényképész lepett meg minket hátulról, hogy lefényképezhetne-e minket a város elektronikus újságja számára. Aztán mondtuk, hogy persze! ;) Már fent is van a kép a neten. (Ha elsőre nem jön be a link rendesen, kattintsatok a frissítésre...) Csak ennyit akartam, most megyek is, mert megint spanyoltanfolyamot tartok délelőttönként, két héten keresztül, és ma fel kell készülnöm az egész hétre. Majd még írunk!

Nyelvében él a nemzet....

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem ennek a mondatnak a jelentését régebben elég nehéz volt megemészteni, aztán lassacskán elkezdett letisztulni, de azt hiszem mióta itt vagyunk kezdem megérteni... Régóta figyelgetem (és elvileg tanulgatom is :) ) a spanyol nyelv felépítését, van amit eléd raknak a könyvek, de persze vannak olyan jelenségek is, aminek a felépítésére neked kell rájönni, szétboncolni, hogy aztán könnyebben megértsd, és megtanuld a használatát. És persze mióta kijöttünk ezekhez a megfigyelgetésekhez társult aztán a nép, aki a spanyol nyelvet őrzi, beszéli... elkezdtük őket megismerni, mik a szokásaik, hogyan reagálnak egyes dolgokra, milyen az életfelfogásuk, hogyan élnek.... Az első legfeltűnőbb és egyben legzavaróbb jelenség itt az volt, hogy az utcán egyszerűen nem tudnak közlekedni, nem tisztelik a másikat. Ha két ember megy a járdán, fél km/óra sebességgel, elfoglalják az egész járdát, és csak úgy tudod őket kikerülni, ha rájukszólsz vagy lemész az útra. Ha négy fős a társaság, akkor mind a négyen egymás mellett mennek. Nem ám úgy mint otthon, hogy az utca jobb oldalán te mész, a bal oldalán meg a szembe jövő emberek. Na az meg a másik, ha az ember mögött mész, rendben, nem lát, nem megy arrébb, de hogy a szembe jövő ember, ha rajta múlik, úgy lök fel ahogy nem szégyell, az már kicsit a személyes zóna megsértése. :) Itt egyszerűen nem ismerik a jobb kész szabályt. Nem egyszer volt már úgy, hogy meg kellett állnom, megvártam, hogy most vajon fellöknek-e vagy észreveszik hogy ott vagyok.... Elmesélek nektek két hasonló esetet. Télen sétáltunk az utcán, és egy család jött velünk szembe hógolyózva. Igen csak vigyázni kellett, hogy ne dobjanak meg, mi álltunk félre, a szülők nem igen szóltak rá a gyerekekre. Januárban, mikor otthon voltunk, sétáltam Pesten, előttem ment pár fiatal hógolyózva, mögöttük jöttem, mikor észrevettek, félreálltak és elengedtek. A bár is nagyon érdekes munkahely ilyen megfigyelések szempontjából. :) Vannak olyan családok, akik sokszor késő estig, akár éjjel egyig is ott iszogatnak a bárban, de ne úgy képzeljétek el, mint otthon a részeges embereket, akik állandóan a kocsmában vannak, hanem ők elég gazdag elegáns családok, és a 3-5 éves kisgyerekek meg ott alszanak a heverőn. Ja, a másik ami minden nap megdöbbent, hogy bejön anyuka meg apuka a gyerekekkel, ők megisszák a maguk söröcskéjét, meg esznek valamit (itt szokás az hogy az italhoz lehet venni kis falatkákat "pinchos"), szóval megeszik a kis falatkájukat, a gyerekeknek meg kérnek egy pohár csapvizet. A szívem szakad meg, vagy ha vesznek is valamit akkor egy üveg üdítőt és azt elosztják a gyerekek. És ez itt nem pénzkérdés.... Emlékszem nálunk a családban Anyáék sokszor nem is vettek maguknak semmit, csak hogy mi ehessünk egy-egy gombóc fagyit. És itt úgy kezelik a gyerekeket, mint valami rémes kisördögöket. Igaz nem is tudják őket megnevelni, de olyan a felfogásuk, hogy ha gyerek van a családban, onnantól kezdve megáll az élet, a család "megszűnik élni", mert ezektől a kis "ördögfajzatoktól" nem lehet csinálni semmit. Amúgy úgy kezelik őket, mintha valami kis űrélnyek lennének, valami másik faj. Ha egy magyar család elmegy egy étterembe ebédelni, meg egyáltalán egy családi ebéd nálunk úgy néz ki, hogy gyerekek, felnőttek nyugodtan ülnek az asztalnál, esznek, és ha mindenki befejezte az ebédet, akkor hagyhatjuk el az asztalt. Hát itt a gyerekek legfeljebb egy fogást tudnak kivárni (ha egyáltalán elhozzák a gyerekeket az étterembe), utána megy a rohangálás, külön játékokat kell nekik hozni, hogy kibírják míg a szülők megvacsoráznak. Ja, meg még ami most jutott eszembe, hogy itt az emberek nem várják meg egymást. Hihetetlen, bejön pár ember, hogy megigyanak valamit, odamegyek hozzájuk, hogy felvegyem a rendelést, és számtalanszor mondják azt, hogy még várjak mert a csapat másik fele még kint van az utcán. És amikor mennek ki az étteremből akkor se egyszerre, összevissza.... Hát nem tudom, nálunk azért még mindig él ez a csapatszellem, hogy "együtt", egy közösség vagyunk. :) És ez olyan jó. Ez itt már nagyon kihalófélben van. Még ha együtt is buliznak az emberek, nincsenek felelősséggel egymás iránt, olyan énközpontú itt minden, ami a bizonytalanság érzését kelti - legalábbis bennem. És egy kis nyevli kitérő (csak hogy legyen értelme a bejegyzésem címének :) ): például azt hogy "leejtettem a tollamat" a spanyol így fejezi ki: "se me ha caído el bolí", ami szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy leesett nekem a toll. Ha megfigyelitek a magyar mondatot, ott "én" vagyok a cselekvő, nem figyeltem oda, leejtettem a tollamat, én vagyok a hibás, mert nem fogtam meg rendesen. A spanyolban szó sincs erről, a toll volt a szerencsétlen, mert leesett. Most mondhatnátok azt, hogy mi is szoktuk mondani, hogy leesett a tollam. Ezt inkább akkor mondjuk, ha én nem játszottam közre abban, hogy a tollam leesett. A spanyoloknak csak ez az egy kifejezésük van, attól függetlenül, hogy én vagyok a hibás, vagy tőlem függetlenül esett le. Tehát ők egyik esetben sem "vállalnak felelősséget" a toll leeséséért. A másik, amire a múltkor figyeltem fel, aztán mindig megüti a fülemet, hogy nagyon sok esetben, ha azt akarják kifejezni, hogy megnéztek egy filmet, vagy elolvastak egy könyvet, hozzáteszik még azt is hogy magamnak. Micsoda önzőség, kihangsúlyozni azt, hogy elolvastam magamnak. Elolvastam magamnak egy Jókai regényt. Most már csak az enyém. Én birtoklom, még csak meg se osztom veled az élményt, nehogy jó legyen neked is. :) Remélem értitek.... ;)

Színváltás

Megint újítottam egy kicsit a naplón, új képet tettem fel rólunk, meg megváltoztattam a hátteret is, de ha lesz időm, még finomítok rajta.... Nálunk semmi újdonság nem történik, repülnek a napok villám gyorsan, máskor olyan lassan telik a nyár, egyik tábor, másik tábor, fellépések, nyaralás, de így hogy dolgozik az ember, kicsit egyforma minden, és már csak arra leszünk figyelmesek, hogy augusztus van, és már megkaptuk a harmadik fizetésünket is. :) Ez még inkább nyugodtsággal tölt el minket. :) Mivel Nándi nem írogat, hát megsúgom nektek (bár szerintem már mindenki tudja) :) hogy immáron harmadik hónapja kebapfutárkodik egy török étteremben. A motorozást nagyon élvezi, a tulajokat már annál kevésbé, de azért nem panaszkodik, összességében jól érzi magát. :) Az én munkahelyemen minden a régi, a hétvégén falunap lesz három nap, vagyis elvileg már ma este elkezdődik, úgyhogy nagy lesz a pörgés, az biztos.

VB láz

Itt megélni a foci vb-t, egészen érdekes... még a végén kezd megtetszeni a foci... :) Ha Spanyolország játszik, itt leáll az élet. Az utcán nincs egy lélek sem, a bárak viszont zsúfolásig megtelnek emberekkel, így nálunk is az étteremben. Egész Spanyolország a tévét nézi, és szurkolnak a csapatnak, na akkor aztán fel kell kötni a gatyát, hogy megértsem abban a zajban, ki mit óhajt... utána pár órán keresztül nem hallok... :) múltkor mikor berúgták az egyetlen gólt a meccsen, olyan magánkívüli őrületben törtek ki, hogy épp az üres tányérokat, poharakat szedegettem össze az asztalokról, és muszáj volt behúzódnom egy sarokba, nehogy a levegőbe dobjam a tálcát. :) Olyan jó lenne egyszer a magyaroknak szurkolni így egy vb-n. Belegondoltam, hogy az egész ország együtt van, és mindenki a magyaroknak szurkol... hm... egyszer hátha megérjük ezt is. :)

Amint észrevehettétek, vannak új témák a blogon, kicsit feldobtam a naplónkat. :) Ez még csak próbálgatás, majd még biztos változtatunk rajta Nándival. Amúgy jól vagyunk, dolgozgatunk, spórolgatunk, és élvezzük a jó időt. Remélem már otthon is megkeződött a nyár. Jó nyaralást mindenkinek!