Visszatérés Salamancába

Hétfő este éjfélre érkeztünk meg a salamancai házikónkba. Az út simán ment, jó volt minden, nem késett a gép... Még az autónk is ott várt minket a parkolóban.... Csak egy picike porszem került a gépezetbe:nem indult a kocsi. :) Lemerült az akkumlátor. Felhívtuk a biztosítót, ki is jöttek 20 percen belül, és beizzították a kis Turbit (így hívják az autónkat). Így hát elindultunk hazafelé. Emese nagyon finom vacsorával várt minket. :) Köszönjük! Lehet, nem mindenki tudja, Emese a barátnőm, szeptembertől lakik velünk, munkát keres, és talál is itt a városban. :) Másnap vissza is tértünk a "való életbe" vagyis még aznap este elkezdtünk dolgozni. Vacsi után átmentünk az étterembe beizzítottuk a hűtőket, takarítgattunk egy keveset. A vendégeink nagyon kedvesen fogadtak minket, hiányoztunk nekik. :) Mindenki megjegyzi, hogy milyen szép kisimult arccal jöttünk vissza. :) Sajna azért érezhető, hogy elkezdődött az iskola, a nyári felhőtlen iszogatásnak hűlt helyét találtuk. Kezdődik a téli időszak. Ennek azért előnye is van, már éjfél körül be tudunk zárni, így nem vagyunk olyan fáradtak. Nem is tudunk ilyen korán elaludni, látjátok, most is blogot írok. :) Most rendezvényekkel fogjuk feldobni a hangulatot. Az egyik ilyen nagyobb esemény a II. Magyar Napok lesznek. Nándi már elkezdte a szórólapot gyartani, amivel az éttermet fogjuk majd népszerűsíteni a szomszéd falvakban. Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat otthon, köszönünk mindent! Most egy kicsit dolgozunk még, aztán reméljük hamarosan megint mehetünk. :)

Sok minden

Olyan régen írtunk már, hogy azt sem tudom, hol kezdjem a mesélést. Talán ott vesztettük el a fonalat, hogy ki akartunk költözni a faluba. Hát ez meg is történt áprilisban, végül is sikerült kivennünk azt a házat, ami nagyon megtetszett nekünk, és az étteremmel majdnem szemben van. Kettőnknek nagyon-nagy ház, három szintes, plusz a garázs, de ahhoz képest, elérhető áron van. És ennél csak nagyobbakat láttunk a faluban. Az a hatalmas előnye, hogy egy perc alatt ottvagyunk az étteremben, és ez hatalmas könnyebbség. Van szabad szobánk, úgyhogy aki szeretne minket meglátogatni ne habozzon! :) Még aludni is van hol. :) A másik nagy hír, hogy júniustól Nándi is itt dolgozik velem! Együtt visszük az éttermet! :) Így most már sokkal jobb, mindig együtt vagyunk, és lassacskán kezd beindulni az étterem! :) Júniustól levittük az árakat, és vettünk egy csocsóasztalt, ami jelentősen megnövelte a forgalmat. Két hete pizzát is forgalmazunk, vettünk egy pizzasütőt, és nagyon finom pizzát tudunk így csinálni! Van is sikere, egyre többen viszik! És a másik nagy hír, hogy kaptunk az étterem részesedéséből 49%-ot. Ami azt jelenti, hogy ami megmarad bevétel, abból a fele a miénk. A baj csak az, hogy egyelőre nem marad meg semmi... De igazából két hónapja kezdett el beindulni a dolog, és ez még nagyon kevés idő. Nagyon sokat dolgozunk Nándival 12-15 órát naponta, de úgy látjuk van eredménye, az emberek nagyon elégedettek, és visszajárnak. Szép lassan be fog ez indulni. :) És akkor reméljük jó lesz! :) És végül a ráadás jóhír, hogy MEGYÜNK HAZA KÉT HÉTRE!!! :) szeptember 5-től 19-ig. Salamancában ünnepek lesznek, mindenki ott fog bulizni, mi meg kihasználjuk ezt a két hetet, és bezárjuk az éttermet, és hazamegyünk! Nagyon várjuk már, ránk fér egy kis feltöltődés. Dióhéjban ennyi történt ezalatt a pár hónap alatt míg nem írtunk, igazából dolgozunk éjt nappallá téve, de reméljük nem hiába! Puszilunk mindenkit, nemsokára találkozunk! :)

Tündérmese...

Alig telt el pár hét, mióta utoljára írtam, de ismét sokmindenről kell beszámolnunk. Az életünk (most már kezdjük elhinni) tündérmeséhez kezd hasonlítani. Az egyik örömteli hír, amiről már sokan értesültetek, hogy Nándi megkérte a kezemet. :) És hát.... izééé... igent mondtam... :) A gyűrűnkön a nevünk kezdőbetűik láthatóak rovásírással, köztük egy tulipánt, amit egy énlakai lelet alapján véstek bele. Ezeket öleli körbe egy életfa motívum, mely szintén nagyon jellegzetes ősi mintázat a magyar népművészetben. Összeköti a földet az éggel... 

A másik jó hír, amiért ilyen hirtelen jött a hazalátogatás, hogy kineveztek étteremvezetőnek. Úgy történt a dolog, hogy a kisfőnök már egyre inkább nem csinálta a dolgát, a vendégek mindig elégedetlenek voltak, és mivel mindig én szolgáltam fel az asztaloknál, nekem kellett elvinnem a balhét a "bájos" kis mosolyommal... De egyre inkább kezdett ez zavarni, és a pontot az i-re a szilveszter este tette fel, ami egy hatalmas káosz volt. Nem volt megszervezve, éjfélkor még nem volt pezsgő az asztalon...stb.. lényeg a lényeg, hogy betelt a pohár, és elmondtam mindent a nagyfőnöknek, hogy én ezt nem szeretném tovább csinálni, mert ez egy nagy égés, és egyre kevesebb vendég fog jönni. Ő azt kérdezte erre, hogy én jobban tudnám-e csinálni, és én mondtam, hogy igen. Meg megkérdezte mit csinálnék másképp, elmeséltem neki az ötleteimet, és erre azt mondta, hogy rendben holnap találkozunk és megbeszéljük hogyan tovább. Felvásárolta a kisfőnök részét, és engem tett a kifőnök helyére. Leváltottuk a pincéreket, azóta velem dolgozik Betti is :), aki a magyar napokon is nagyon sokat segített nekünk, és dolgozott az Erasmusban is. Azóta egész nap dolgozom, 10-12 órákat, vagy még többet is néha, főleg hétvégén. Két hete vagyunk nyitva, az első hét egész nyugodt volt, de ezen a hétvégén már nagy volt a pörgés... Híre ment a faluban a váltásnak, és egyre többen jönnek. Most hétvégére megszerveztem egy ünnepet, menüsort állítottam össze, 22 foglalásunk volt (ami egész jónak számít) nagyon jól sikerült, még meg is tapsoltak minket a vendégek. :) Eléggé fárasztó, hogy mindenre nekem kell figyelni, még ha pihenek is jár az agyam, mit hogyan kellene csinálni... Meg fogjuk változtatni az étlapot is, kicsit "felpofozzuk" az étterem hangulatát, már alig várom, hogy teljesen kész legyen! Majd csinálok képeket. :) Képzeljétek, jövő hét vasárnapra, már ötven fős foglalásunk van, és még a valentin napi menüt ki se plakátoltam. A vendégek a szombati ünnepi vacsora után már azt kérdezték, hogy készülünk-e valamivel valentin napra, mert jönnének vacsorázni, olyan jól érezték magukat. :) Úgyhogy lassan beindul a mandula... :) De ez egyedül persze nem menne, Nándi nagyon-nagyon sokat, és még annál is többet segít nekem. Már úgy mozog az étteremben, mintha ő is ott dolgozna. :) Mikor épp nem dolgozik mindig ott van velem, segít, szerel, takarít, mosogat, informatikus, elektroműszerész, lelkesítő vőlegény... :) És ha már itt tartunk, a harmadik jó hír, ha már három a magyar igazság, a héten közölte Nándival a főnöke, hogy majd hamarosan úgyis emelkedik a fizetésed, mert több feladatod lesz, étteremvezetővé szeretnélek tenni... Mondom én, hogy tündérmese... :) Már most is ő osztja ki a feladatokat a pincéreknek, gondoskodik dolgokról, már szinte teljesen átrendezte az éttermet, bevezette a forralt bort, aminek nagy sikere van, vannak olyan vendégek, akik csak azért járnak vissza az étterembe. És ha már három a magyar igazság, és negyedik a ráadás, lehet, hogy megint költözünk. :) Nézegettünk lakásokat Monterrubióba, ha már úgyis ott dolgozom, és egész nap ott vagyok az étteremben, jó lenne közel is lakni hozzá. Van egy nagyon szép házikó, kandallóval, hatalmas nappalival, terasszal, kicsi kerttel, és csak 30 euróval fizetnénk többet, mint eddig. A tulaj nagyon el akarja adni, de kért két hetet, ha addig nem sikerül neki, valószínűleg kiadják nekünk. És ami a legjobb benne (a kandallón kívül :) ), hogy kb 30 m-re van az étteremtől. :) A héten letelik a két hét, nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy döntenek. :) Ha egy kicsit ritkábban írunk, akkor bocsánat, most már tudjátok, ez azért van mert sokat dolgozunk, de azért igyekszünk mindig tájékoztatni titeket. ;)

Jó hír!!!

Hétfőn megyünk haza!!!!!!!!!!!!! Egy hétre, vasárnap jövünk vissza! :) Kicsit hirtelen jött, de most zár be az étterem 10 napra, ahol dolgozom. Gyors döntés volt, most még nem tudom részletesen megírni, de hamarosan újra jelentkezünk, és részletesen beszámolunk. Vagy otthon elmeséljük élőben. Úgy még érdekesebb! ;)

Istentől áldott új esztendőt kívánunk!

Nándi és Réka

Adventi koszorú

Most, hogy végre külön kis lakásunk van valahogy nyugodtabb és olyan jól esik egy kicsit készülgetni a karácsonyra. Tavaly sem volt adventi koszorúnk, és gondoltam jó lenne csinálni egyet. De itt kicsit nehéz beszerezni a hozzávalókat az "igazi" koszorúhoz, úgyhogy azt találtam ki, hogy tésztából készítek egyet. Keresgettem neten, és rátaláltam egy gyönyörűségre. Egyből kedvet kaptam, és elkészítettem Nándinak meglepiből. :) Az enyém nem lett olyen tökéletes mint az eredeti, de jól szórakoztam közben, és Nándi is nagyon örült neki. :) Ha valaki kedvet kapna hozzá, ezen a honlapon rajta van a recept, és minden szükséges dolog. Aztán várom a képeket, ha megcsináltátok! :)

A történet folytatódik... :)

Újra itt vagyunk.... úgy emlékszem, talán valamikor szeptemberben veszítettük el a fonalat, amikor ünnepek voltak a városban. Azóta sokminden történt velünk.... hol is kezdjem.... talán ott, hogy Nándi valamikor szeptember közepén felmondott a kebapban. Elegünk lett abból, hogy kihasználták, kért egy (nem több, egy) szabadnapot, nem akarták neki megadni, mindig csak halogatták, hogy majd ha felveszünk még egy embert stb... de hát csak nem történt semmi, csupán annyi, hogy azt akarták, hogy még több órát dolgozzon naponta havi 300 euróért. Aztán egyik délután ezen úgy összekaptak, hogy Nándi fogta magát, összepakolta a cuccait és hazajött, az én legnagyobb örömömre!!!!!! :D:D:D:D Ismeritek Nándit, azért nem egy ideges típus, elég nyugodtan fogja fel a dolgokat, de betelt a pohár.... Örültünk, hogy így döntött, és megszabadult a törökéktől. ;) Ezzel egyidőben, elkezdtük "szűkösnek" érezni a barátnőnkkel való együttlakást... És így, hogy van biztos keresetem, gondoltuk most már akár mi ketten is ki tudnánk bérelni egy kis lakást. Salamancában elég magasak az árak, így hát érdeklődtem, lakások iránt Monterrubióban, a faluban, ahol dolgozom. Kérdeztem az egyik főnökömet is, tud-e valami kiadó lakást, de aztán kiderült, hogy nincsenek is lakások, csak családi házak. Úgyhogy ezt az ötletet elvetettük, bár én nagyön örültem volna, ha odaköltözünk a faluba, két percre a munkahelyemtől. :) De aztán azt az ötletet adta a srác (főnököm), hogy miért nem költözünk a szomszéd faluba (röviden csak Villares), ami Monterrubio és Salamanca között van. Először nem tetszett az ötlet, mert így-is úgy-is valamivel be kell járni stb. de azért nem vetettem el teljesen. Este mikor hazaértem megemlítettem Nándinak is az ötletet, mit szól hozzá... Hát képzeljétek mit mondott.... ő is pont ezen gondolkodott, habár neki se tetszett először a "jel", amit kapott, de ő is úgy volt vele, mint én, elmeséli nekem, aztán meglátjuk. Abban az időben még a futáros meló utolsó napjai élte, és kebapot vitt az egyik faluba. Arra lett figyelmes, hogy olyan gyönyörű színekben pompázik a Hold, és körülötte az égbolt, hogy olyannak még sohasem látta. Le is lassította egy kicsit a motort, hogy gyönyörködjön benne, és (mik eszébe nem jutnak.... ;) ), arra gondolt, hogy ez biztosan egy jel lehet, hát megnézte milyen falu is terül el a Hold alatt. Először azt hitte, hogy Monterrubio, de aztán tudatosult benne, hogy hát ez bizony Villares. Mikor este elmeséltük egymásnak a megélt dolgokat, hát azt mondtuk magunkank, miért is ne.... lehet, hogy Villares a következő állomás. Hát gyorsan bekapcsoltuk a gépet, keresgettünk neten, de semmi jót nem találtunk.... sebaj, másnap lementünk az újságoshoz, vettünk egy hirdetőújságot. Felhívtuk az első albit, ami elfogadhatónak tűnt, igaz, hogy kétszobás volt, de hát próba szerencse, csak úgy kíváncsiságból, megkérdezzük mennyibe kerül. Szerencsénkre a kétszobás albit már kiadta a nő, de mondta, hogy az egyszobásból (ami még meg se volt hirdetve) most fog kiköltözni egy lány, és nemsokára felszabadul. Kérdezgettem, hogy milyen az albi, és minden kérdésemre azt a választ adta, amit mi vártunk! Hihetetlen volt! :) Falu szélén, közel a munkahelymhez. (Egy kis föld út köti össze a két falut, mindössze 3 km) 20 nm-es erkély, garázs, és még az ára is elérhető. Másnap meg is néztük, hát ki is vettük. :) Október elején költöztünk ki a faluba, és nagyon jól érezzük itt magunkat! :) Nagyon szép a lakás, mondern, nagy nappalival, és még egy nagy tévét is tettek be nekünk. :) És nagyon jó végre lakótársak nélkül.... :) Ja, és még az hozzátartozik a történethez, hogy a tulaj először kéthavi kauciót akart tőlünk kérni. Mi így is készültünk, összerakosgattuk a pénzt, és mikor hozta a szerződést, azt mondta, hogy elég egy havi kaució is, mert megérti, hogy talán nem vagyunk abban a helyzetben, hogy kifizessünk ennyi pénzt. Hát ennek is nagyon megörültünk, úgyhogy örömünkben kaptam egy biciklit, azzal jártam dolgozni. Jajjj, de élveztem! :) Sajnos mostanában nagyon hidegre fordult az idő, meg hatalmas sár van a föld úton, úgyhogy kicsit pihen a járgány, de alig várom a tavaszt, hogy újra elővegyem!

Október 22-23-án megszerveztük a Magyar Napokat az éttermeben, ahol dolgozom. Két napos rendezvény volt, mindkét este 5 fogásos magyar vacsorával, két napig magyar zene szólt az étteremben, nemzeti színű terítő, fényképek Magyarországról, teljesen úgy éreztem magam, mint egy magyar lagziban. Két nagyszerű magyar szakácsunk volt, ők állították össze az ételsort, és nagyon finomat főztek. Az egyik srác, Erik, itt lakik a faluban, a szomszéd utcában, rajta keresztül ismertük meg Csabit, aki Salamancában lakik. Még magyar pincérünk is volt, jelenleg az Erasmusban (a főnököm salamancai étterme, ahol a gyakorlatot csináltam a tanfolyam után) dolgozik egy magyar lány, Betti, ő jött ki dolgozni a hétvégére. Nagyon-nagyon jó volt, és micsoda könnyedség magyarokkal dolgozni!!! Csak úgy ment minden magától, egyszerűen mindenki tette a dolgát, és nagyon jól sikerült. Vacsi után felvettük a népviseletet Nándival, és táncoltunk, zenéltünk, majd tartottunk egy táncházat a vendégeknek. Ja, és Nándi írt a magyar nagykövetségre, nagyon örültek a kezdeményezésnek, kaptunk tőlünk könyveket, és még a kulturális-oktatási attasé is eljött hozzánk egy ebédre. A turinfonak is írt Nándi, onnan meg négyféle szóróanyagot, meg plakátokat küldtek nekünk. :) Első este kb 30-35 menüt szolgáltunk fel. Kellemesen tele volt az étterem, de ketten Bettivel el tudtuk vinni a dolgot, nagyon jó hangulat volt. :) De képzeljétek el, hogy másnapra úgy elterjedt a híre, hogy egész délelőtt jöttek a telefonhívások. Fél kettőre mentem dolgozni, és már 47 foglalás volt feljegyezve. Fél ötig dolgoztam, addigra felment 70-re. :) Madridból is jöttek magyar fiatalok. Még a teraszról is hoztunk be asztalokat, meg székeket, mindenhol emberek ültek. :) Nagyon ízlett mindenkinek a vacsora, engem azóta is táncoslánynak hívnak a vendégeim. A főnökökkel meg egy hétig madarat lehetett volna fogatni, még az Erasmusban sem értették, hogy mi történt, mert vigyorogtak egy héten keresztül. Hát igen, sose ennyi embert nem látott az az étterem. Az egész rendezvényt megkoronázta, hogy pont itt voltak Nándi szülei, és nővére, nagyon jó volt, hogy ők is részt vehettek ebben a forgatagban. :) És hogy pontot tegyünk az i-re, még egy történet... Szombaton este Nándi kivitt dolgozni, míg átöltöztem, ő elkortyolgatott egy kávét, és a két főnököm ott beszélgetett mellette... csak arra lett figyelmes, hogy egyik mondja a másiknak, hogy nem baj, majd Nándi segít... ismeritek Nándit, rögtön mondta, persze, hogyne, miben kellene segíteni, hát te is beállsz ma pincérkedni. :D Rögtön lelankadt a lelkesedése, elsápadt, én pont erre léptem be a bárpultba, Nándi izgatottan szól oda nekem, Rékaaaa segíts, pincérkedni fogok... :) De aztán az első ijedség hamar el is szállt, és olyan ügyes volt egész este, csak úgy kinálgatta a forralt bort. :) Aztán később kiderült, így akarták "levizsgátatni", hogy dolgozik a "mélyvízben". A következő munkanapomon ezzel állt elém a főnököm: "Réka, Nándi munkát keres?" Mondtam, hogy igen. Erre ő: "Akarod, hogy adjak neki munkát?" Hát mondom, hogyne, semmit se szeretnék jobban. :) A testvérének van egy étterme Salamanca központjában, a Fő tér mellett, november 2-án már kezdett is. Úgyhogy kollégák lettünk! :) Pont most mesélte, hogy ma volt az első nap, hogy egész délután ő volt ott egyedül, és még ő is zárt. Holnap ő nyit. :) Már kulcsa is van az étteremhez. Az egészben az a poén, hogy a munkatársai teljes munkaidőben dolgoznak, és csak fél munkaidőben vannak bejelentve, hónapokig ígérgették nekik a szerződést, mire végre megkapták.Ő egy hét után megkapta, teljes munkaidő, határozatlan ideig szóló szerződést.... Még viccelődtünk is, hogy hát Ramón ( a főnököm) jól odaszólt a testvérének. :D Úgyhogy a Jóisten úgy munkálkodik, hogy még fel se ocsúdunk az egyik csodából, jön a másik. :) Ja, még egy kocsit is tudtunk venni, mert Erik, a szakács, el akarta adni a régi autóját. Már volt is rá egy biztos vevő, csak az utolsó pillanatban visszamondta, és így eladta nekünk kedvezményes áron. Ez is nagyon jól jött most a legjobb pillanatban, mert Nándi nem tudna este hazajárni.

Megint kicsitt hosszúra sikeredett ez a bejegyzés, de hát sokmindennel adósak voltunk. Most már tényleg jó lenne, rendszeresen írogatni, de inkább már nem ígérek semmit.... ;)

Töltöttem fel új képeket is a Magyar Napokról, meg mostanában voltak fellépéseink is, ez az a szervezés, amiben már tavaly is résztvettünk. Jó szórakozást hozzá!

INTERNEEEEEEEEEET

Képzeljétek, ma bekötötték hozzánk az internetet!!!! Nemsokára jönnek az élménybeszámolók, fényképek, miegymás!!! :D most rohanok dolgozni, de hétfő körül írok, hétvégén lesz két fellépésünk, meg dolgozunk. Most már Nándinak is van állandó munkahelye!!!! :):):):) Kollégák lettünk. :) Pincérkedik ő is, Salamanca központjában. :D Na jövünk nemsokára!

Sokminden....

Sziasztok!

Nagyon sok minden történt velünk mostanában, kiköltöztünk egy faluba. Ez a legfontosabb történés, nagyon jól vagyunk, saját albi, tetőtér, kilátás a mezőre... :) Netünk viszont nincs, úgyhogy azért nem jelentkeztünk sokáig. Most is mennem kell dolgozni, majd még írunk egy hosszabbat...... vannak képek és videók is bőven.... türelem, és ne hagyjatok el minket!!! :)

Búcsú és ünnepek Salamancában

Újra ittvagyunk, még csak el sem vesztünk... :) Kéthetes ünnepsorozat van Salamancában, az egész város tele van bódékkal, nagy a nyüzsgés, az egész város az utcán két héten keresztül, és ma délután mi is tettünk egy kört Nándival, kipróbáltuk egy-két bódé ételeit, italait, és amint ott eszegettünk, egy fényképész lepett meg minket hátulról, hogy lefényképezhetne-e minket a város elektronikus újságja számára. Aztán mondtuk, hogy persze! ;) Már fent is van a kép a neten. (Ha elsőre nem jön be a link rendesen, kattintsatok a frissítésre...) Csak ennyit akartam, most megyek is, mert megint spanyoltanfolyamot tartok délelőttönként, két héten keresztül, és ma fel kell készülnöm az egész hétre. Majd még írunk!